Hanna.
Az első, ami eszembe jut róla mostanában, az az érzékenysége.
Sokszor mondogatja, pláne ha fáradt, vagy nem tud egyedül játszani, hogy nem szeretné ha testvérei lennének. A maga módján, nagyon finoman, például így:
- Mama, mi lenne, ha én most születnék, és a papával azt gondolnátok, hogy elég nektek csak egy gyerek.
Vagy ma, mikor Mimi egy hevesebb ugrálás alkalmával véletlenül fejbevégta, elsírta magát:
- Mama, látod ezért nem szeretném, hogy legyenek testvéreim.
Igyekszem megteremteni neki a nyugodt játékteret, de nem egyszerű. Anyukám ötlete, egyébként montessori ha jól emlékszem, hogy legyen egy kisszőnyeg, amire akármelyikük ráül, akkor azt a többieknek tiszteletben kell tartaniuk, és nem mehetnek a rá, nem vehetnek el onnan játékot.
Hanna nem akar egyedül lenni, csak azt szeretné, hogy hagyják békén. Ez a legnehezebben megvalósítható, sokkal egyszerűbb volna, ha felmenne a szobájukba, és becsukná az ajtót.
Egyszerre szeretne egyedül lenni, és nem kimaradni.
Teljesen megértem.
Mostanában kevés csak neki szóló programunk volt, egyszer eljutottunk vele és Mikolttal a Millenárisba, azt nagyon élveztük mindannyian, a tömeg és a sorbanállás ellenére. Biztosan kellenek ilyen alkalmak is, meg teljesen egyke gyerekes alkalmak is. Hannának főképpen.
Érik az iskolára.
Az első jel, az első fog kipottyanása volt, amit azóta a második is követett. Igazából ez a második kezdett el mozgolódni előbb, csodálkoztam is, hogy miért a másikat húzta ki, hamár rászánta magát. A mozgó alatt pedig elindult a maradandó fog is, és a héten egy délután, ahogy leguggolt játszani, megütötte a térdével a száját, a foga pedig a szájában landolt. :) Volt ijedtség is, meg büszkeség is. A jeles napokra tartogatja a fogváltás, az első karácsonykor, a második pedig a 12. évfordulónkon vált meg Hannától.
Itt pedig egy apró zárójel.
Illetve nem is apró, mert rettenetesen furdal a lelkiismeret.
Hanna fogán ugyanis van egy fehér folt.
Mutattam a házi fogorvosunknak, aki azt mondta, hogy ez nagy valószínűséggel fluorid mérgezés...
Az ok pofonegyszerű, és még soha, senkitől nem hallottam, hogy erre különösen oda kellene figyelni 1 és 8 éves kor között.
Mégpedig, hogy a gyerekek ne nyeljék le a fogkrémet.
Hanna gyakorlatilag mindig lenyelte, ahogy a többiek is.
Az eredmény maradandó és látványos, hogy csak erről a kis kellemetlenségről írjak, a durvább dolgokról ne.
Azt még nem látjuk, hogy mennyire lesz fehér az a folt, mekkora lesz és lesz-e a többi fogán is, de a szívem szakad meg, és jobb híjján bízom, és reménykedem, hogy a többin nem lesz hasonló.
Vettünk fluormentes fogkrémet, de ez csepp a tengerben, hiszen a vizeink sőt az ásványvizek is tartalmaznak fluoridot, még a jana bébivize is. Hogy legyen okos így a szülő? Hogy a védőnő miért nem hívja fel a figyelmet erre ahelyett, hogy arról apol, hogy mennyit kellene híznia ennyi idős korában, nem tudom...
Az iskolához kapcsolódóan, az iskolaválasztás téma a héten előkerült. :)
Eddig nem nagyon foglalkoztam ezzel a kérdéssel, illetve csak annyiban, hogy ahova megy, az biztos, akihez, az pedig eldől.
Hétfőn volt az elsős tanító nénik bemutatkozása, a hatból két olyan pedagógus van, akihez szívesen adnám Hannát, közülük az egyik egy olyan osztályt fog vinni, ahová kimondva is a problémásabb gyerekeket fogják tenni.
A másikuknál pedig nagyjából három négyszeres a sor.
A pozitív oldalát nézve, van olyan tanító néni, akit választanánk.
Egyébként pedig megdöbbentett, hogy egy elsősnek minden nap öt tanítási órája van, akik németesek, azoknak kétszer hat lesz.
Az első gondolatom az volt, hogy szeptemberig annyit játsszon, rohangáljon, másszon, kiabáljon, amennyi kifér belőle. :)
Mostantól pedig a büszkeséges rész következik. Előre szólok :)
Gyönyörűen rajzol.
Egészen aprólékosan, kidolgozottan, egyre szebben. Malajzia után, mikor négyévesen a pálcikaembereknél tartott, ez számomra egy rakéta sebességével összemérhető fejlődés. Persze van a családban ügyes kéz, ha az enyém nem is az, így nem meglepő, ha a gyerekek közül lesz olyan, aki ezt viszi majd tovább.
Hanna mostanában rengeteget rajzol, mindig van egy tematika, amit részletez, ismétel, aztán mikor megunja, jöhet valami más.
Teszek majd ide pár képet, ez az egyik legújabb, amit spontán rajzolt, miközben az óvónéni a medvékről meg a népi hiedelmekről mesélt nekik. Ez épp nem a legtöbb részlettel bíró, viszont a tulipánt a sarokban nagyon kedvelem. :)
És hamár a művészeteknél tartunk, szépen táncol. Sőt, vannak olyan mozdulatai, mintha modern táncot tanulna. Lili néni mindenesetre nagyon ügyesen vezetgeti a kis balerinákat, ezt látom a tartásán, a mozgásán, a lelkesedésén. Nagyon szeretem nézni, ahogy a hosszú karjait lendíti, fordul, alkot.
A végére pedig egy esemény.
A héten vééégre beiratkoztunk a könyvtárba.
Olyan régóta terveztem már, de annyira nem kistesóbarát a nyitva tartás, hogy eddig nem sikerült eljutnunk. Vagy rohantunk haza ebédelni, vagy épp összekészítettem volna őket, mikor bezárt.
Hétfőn hazafelé viszont megálltunk, és bár Lelle popsija olyan bűzcsíkot húzott, hogy kicsit szégyelltem magam, de úgy döntöttem, most van ott az alkalom.
A gyerekek nagyon nagyon lelkesek voltak, Hanna pedig azt sem tudta, melyik könyvhöz szaladjon, mit válasszon.
Végül Pöttyös Pannit hoztunk, és Autósmeséket, meg királylányos könyvet és egy lapozót Lellének.
A PP mostanában nagy kedvenc, az oviba is kicsit később megyek, mint eddig, mert ezek a milányaink az ebéd végeztével, mikor a többieket szétszórják más csoportokba aludni, letelepednek a szőnyegre, és olvasnak. Illetve Hanna olvas, Mimi hallgatja.
Többen kérdezték már, hogy Hanna valóban tud már olvasni, de nem.
Ellenben hosszan, egész történeteket mesél a képek segítségével, a kisebbek pedig hallgatják, sőt kérik, meséljen.
Nagyon szeretem.
És egy ráadáskép.
A fotósblogba való, de annyira kedves ez a kép nekem a beállítottságával együtt, hogy idekerül.
A történet hozzá is Hannás.
Mikoltot fotóztam, mert épp az asztalon ült és olyan fények voltak az arcán, amiket gyakorolni szerettem volna. De ahogy elővettem a fényképezőgépet, Mikolt ficeregni kezdett természetesen, én sem tudnék egyhelyben ülni...
Aztán jött Hanna, hogy ő szívesen megcsinálja, amit kérek. És tényleg. Ez lett a végeredmény, olyan nekem, mint egy festmény...
Most komolyan, nem tegnap született?....

















2 megjegyzés:
Kinga, a DM-ben kaphato Nenedentbennincs flourid.
Lili is németes suliba megy... :S nekik is 27 órájuk van hetente :( Sok... de biztos bírni fogják :) Milyen nagyok egyem is meg...
Puszi
Megjegyzés küldése