Hogy ez a sok hóesés, amiből a hó csak amolyan tiszavirág életet él, ez az, aminek az elmúlt sokévben kellett volna leesnie, de nem tette, mert akkor még nem voltak gyerekeink.
Vagy ha voltak, hát elvittük őket a hóesés elől az öröknyárba.
Így aztán most esik, hogy lehessen számtalan hóembert és mégszámtalanabb hókastélyt építeni, és elolvad hamar, ugyenezen okból.
Úgyhogy én cseppet sem haragszom, hiszen még éppen tél van.
És sokkal jobb havat lapátolni, mint latyakot kerülgetni.
Naugye.
Ja és hópelyhet fotózni dideregve, ami a fotósblogon már látható is.
Amúgy pedig ez a hóesés csak akkor van, ha bent vagyunk és hópelyhet szeretnék fotózni, vagy ha kint vagyunk és már egyszer ellapátoltam mindenhonnan.
Titokban azért a nyárra készülünk.
Kispipikkel. :)
Márciusban pedig tavasz lesz.
Áron a cseresznyét várja.
Mondtam neki, várjon még.
Hajlíthatatlan.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
















4 megjegyzés:
Az a ruhaaaaaaa, csúúúúcs :-)))
Annyira de annyira bájos ez a lány. És tényleg nem baba már. Ami egyszerre :-( és :-), gondolom te is így érzed, de még kívülről is egyszerre mosolyogni és sóhajtozni való, hogy Lellével is visszafordíthatatlanul szalad az idő.
Gyönyörű! :-)
Ez a kép valami nagyon édes:)
Megjegyzés küldése