2013. április 11., csütörtök

Kislibáim

Ismét hajakról fogok írni.
És előrebocsátom, az eredményhez semmi közöm.
Az egész úgy kezdődött, hogy Hanna haja kifésülhetetlenné boglyosodott, én pedig hetek óta emlegettem minden fésülködés alkalmával, hogy vágjunk le a végéből, mert ráfér.
Hanna pedig hónapok óta azt emlegeti, hogy olyan hajat szeretne, mint Julié, állig érőt.
Emlékeim szerint én vágtam a végét valamikor, de már annak is jóideje, legutóbb pedig Malajziában vágattuk, a meleg miatt, akkor a háta közepéig ért.
Azóta nő, majdnem a derekáig ért már, azon viccelődtek Mimivel, hogy olyan hosszú lesz a hajuk, mint Aranyhajnak.

Igen, levágatták.
Igen, Mimi is.
Nem, nem akartam. Sőt.

Viki ráért, a kicsik a nagyszülőknél voltak, ebéd után az oviból a fodrászatba mentünk.
Mikolt már az öltözőben rettentő lelkes lett, hogy ő akkor olyan hajat szeretne, mint Kiaráé, és nem is tágított, épp csak egy pillanatnyi elbizonytalanodás volt benne, mikor szóba került, meg is kellene mosni vágás előtt.
Végül az ebbéli ellenérzésén is túltette magát, büszkén beült a székbe, és rövid hajat rendelt magának.
Jó sokáig tartott, mire elengedett a gyomorszorító érzés bennem, végül pedig úgy éreztem, Mimi épp ilyen. A kócos tincsei a helyükre kerültek, a hatalmas gombszemei még jobban villognak ettől a frizurától.
Már csak a csattal kellene jóban lennie, és tökéletes a végeredmény.

Mikor Hannára került a sor, úgy éreztem, elég egy nap egy ekkora változás, és lobbiztam a hosszú haja mellett, hogy legalább akkora maradjon, hogy össze lehessen fogni. Hanna pedig, amilyen jógyerek, beleegyezett.
Borzasztó rossz volt hallani, hogy azt mondja jó, mikor láttam rajta, hogy ő is olyat szeretne, mint Mikolté. Olyan régóta mondogatta már, és annyira igazságtalannak, egyenlőtlennek éreztem, hogy Miminek lehet, neki pedig nem, hogy végül bocsánatot kértem tőle, és rábíztam, legyen az ő döntése.
Rövidet akart.
Hanna is gyönyörű, de nekem ő mindig hosszú hajú marad, most pedig barátkoznom kell egy kicsit ezzel az új arcocskával.
Szerencsére megnő majd, ha Hanna is úgy akarja, a hosszú copfot pedig elhoztuk emlékbe.

Itt vannak a kislibák, telefonos kép, majd lesz tisztességes is. :)

11 megjegyzés:

panka írta...

Mimi még Mimibb lett, Hanna meg Kingás. Bizony ám! :-)

j.bea írta...

Szerintem így is, úgy is gyönyörűek!

Niki írta...

Olyan nagyon gyönyörűek!

krizsanemese írta...

jaj de szééééééépek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

krizsanemese írta...

Az előbb csak a képeket néztem.....majd elolvastam, a szöveget......most pedig rábukkantam a karácsonyi csodákra is.....és most itt ülök könnybelábadt szemmel. Annyira értem, hogy miről beszélsz..pedig 2 fiam van:-)......

Márti írta...

Anyásak lettek, és biztos vagyok abban, hogy ezzel kicsit Téged is követtek :-)

Anett írta...

Nagyon jól áll nekik ez a haj is!Mi is most vágattuk le a lányok haját kleosra.
Anett

Sisi írta...

Hehe, épp a multkor néztem csodálkozó szemekkel, hogy milyen hosszú már a hajuk, és erre... Mimi tökéletesen Mimis, ahogy irod te is. Hanna nekem furcsa igy, szerintem ő vissza fog találni a hosszú hajhoz.

Gulácsi Orsi írta...

Nagyon cukik!!!!!!

Judit írta...

Mimi elképesztően magára talált ebben a frizurában, Hanna pedig olyan sokat fiatalodott, hehe... :) úgy értem, kisebbkislányosodott... Olyan jó, hogy engedted!!! Tudod, nem a mieink... a hajuk sem (csak amit levágtak!:)) Sok-sok puszi!

Bogár és Gerti írta...

Régen jártam felétek... meg másfelé is :) Hatalmasat nőttek a gyerkőcök... ha lehet még gyönyörűbbek lettek :)
Lilim is rövid hajat akart, de gonosz módon lefizettem egy doboz fagyival :$ Neki nincs túl jó haja, pedig szeretne ;)
Puszi