Szombaton még csokit evett, de már csak nagyon finoman, kerülve a mocorgó fogat, vasárnap este, lefekvés után pedig egyszercsak megjelent, csillogó szemekkel, izgatottan, a kis kezében tartva a harmadik gyöngyszemet.
Eddig bele sem gondoltam, mennyire megváltozik majd az arca enélkül a fog nélkül. Nagyon. :) Nekem szebb, mint valaha. Csak a babámat siratom magamban újra meg újra. Mi lesz velem, mikor iskolatáska kerül a hátára???
















2 megjegyzés:
Annyira, de annyira helyes! :-) Nekem valamiért nagyon tetszenek fogatlanul a kislányok, olyan kis bájosak tudnak lenni mikor ilyen csorba csík a mosolyuk. (Most ahogy írom, jut eszembe, hogy lehet, hogy azért, mert pont a babakori fogatlan kis mosolyukra emlékeztet!)
Akkor beszállunk a fogváltó versenybe, nálunk most kezd mocorogni a harmadik, Bori szerintem örülne, ha mielőbb beérné Hannát: :-)))
Akkor is majd pityeregsz egy kicsit, és ez így természetes, így jó, "ez a dolgunk", nekünk, anyáknak, hogy amikor szembetűnő az, ahogyan a "babánk" már kevésbé baba, akkor így reagáljunk... :-) Van benne tapasztalatom bőven...
Amúgy pedig én is imádom a foghíjas mosolyokat, és Hannának is nagyon jól áll!!
Puszi
Megjegyzés küldése