Régen idéztem utoljára Felmártól. Időről időre megtalál egy gondolat tőle, és általában, valamilyen misztikus oknál fogja a legjobbkor.
Ahogy most is.
Az idézet egy részlet a Feldmár András és Büky Dorka
Beszélgetés a valóságról, az akaratról és az akarat rendellenességeiről
c. írásából, amely hamarosan megjelenik a HVG Pszichológiában.
"FA: ....Mi a Valóság? Valaki sír. Se több, se kevesebb. Ez a helyzet,
ami ott van. Az, aki nyitva van ésszel és szívvel, talán csak gyengéden
megöleli és hagyja sírni, míg az a folyamat, amiben a síró ember van,
magától véget nem ér, megvárja, hogy sírás után mit mond az illető. Nem
faggat, nem siettet, nem nyugtatgat, nem
okoskodik, nem tanácsol, nem segít, nem tud jobban, nem kritizál, nem
hord le, nem, nem, nem… mindezeket nem csinálja. Csak szeret, figyel,
elfogad türelmesen. ..."
Hanna az utolsó balatoni napunk záróakkordjaként egy olyan fergeteges hisztit adott elő, mikor Dani testi erőszakot alkalmazott, mielőtt sellővé lett volna a habok között és a karjaiban kihozta a vízből, amilyet tőle még soha eddig nem hallottam.
Minden kapcsolatát elveszítve a külvilággal visított, egészen a nyaralóig, és még ott is hosszasan. Semmi és senki nem tudta megnyugtatni, hiába próbálkoztunk sokféleképpen, csak az őrjöngéshez lehetett hozzáférni, Hannához nem.
Nyilvánvalóan elrontottuk sok ponton az elindulást, mert Hanna egyébként érti már az ötpercmúlva jelentését, és majdnem mindig zokszó nélkül be is tartja. Most nem tudtunk szólni, váratlanul érte, hogy Dani megjelent mellette, és őszintén szólva teljesen megértem, hogy kiborult.
Mondogatta is, hogy szólnunk kellett volna, amitől még rosszabbul éreztem magam. Olyan okos, olyan nagyon igaza volt.
Hazajöttünk, és Dani hétfőn dolgozni ment. Ahogy nekem nehezemre esett megszokni újra az itthonlétet, valószínű, hogy a gyerekeknek is bele kellett rázódniuk a régi új életünkbe.
Hanna minden nap legalább egyszer kiborult valamin. Rendszerint igaza volt minden alkalommal, csak a formával volt baj, és azzal, hogy miután behergelte magát, már nem lehetett semmivel sem kizökkenteni.
Az első alkalmakkor annyira mellbevágott, hogy nem tudtam hogyan reagáljak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)




















Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése