2008. május 3., szombat

Papa

Reggelenként, ha Dani is velünk van, mikor Hanna ébred, Dani áthozza, és több kevesebb sikerrel nyugodtan ébredezünk még együtt. Ma negyed kilenckor szólt a kis vekkerünk odaátról, aki minden várakozásom, és a hosszabb távollét ellenére átaludta az éjszakát :):), és már jött is.

Sokáig csendben figyelt, aztán egyszer csak megszólalt, és a halandzsnyelv helyett, tisztán, érthetően azt mondta: PAPA... :) Dani remélem elolvadt, mert én igen, annak ellenére, hogy a mamát szerintem szükségtelenesége miatt még egy jódarabig várhatom.

Ugyan nem ma történt, de még nem írtam, hogy kibújt a 12. fogacska is. Kicsit könnyebben mint a többi őrlő...

Igazi papás kép :)




Szabadságon a felnőttek

Még egy kis nosztalgia... Azt hiszem tényleg rám fér már egy kis nyaralás. Ezt megelőlegezendő tegnap szabadnapot kaptunk. A délutáni alvás előtt Hannát átvittük a Nagymamihoz, mi pedig elmentünk moziba, majdnem matinéra, de mégiscsak színes, nagy képernyős, popcornos mulatság volt. :)

Aztán ettünk egy fagyit, beszélgettünk, vagy csak bambultunk. Elég nehéz ennyi idő alatt igazán hatékonyan ellazulni, és persze másfél óra után már Hannáról folyt a csevely. Azt kibírtam, hogy ne hívjam fel őket...

A nap csúcspontja az ágyvásárlás volt, már délelőtt eldőlt, hogy melyik legyen. Matracból nagyon jót szerettünk volna, így azt a kompromisszumot hoztuk, hogy jelen állapotban az fér bele, ha az ikeában veszünk hozzá ágykeretet. A malajziából rendelendő konténernyi ázsiai teakfa szállítmányunkról ezennel félkönnyes szemmel lemondtunk. Majd húsz év múlva.

Ez az ikeás projekt is csak félig meddig siker, mert azt a keretet, amit igazán szerettünk volna, már egy éve kivonták a forgalomból. (hozzáteszem, szeretem az ikeát, csak azt nem értem, hogy a szép dolgaikat egy idő után miért kell kevésbé szépre lecserélni...) Kontkrétan a hemnes fantázianevűből szerettem volna fa kivitelben egy 180x200ast, de ebből a típusból 2007 július óta csak fehér, vagy fekete létezik... Képzelem, hányan vágynak fekete ágykeretben húnyni, mondjuk szemben a fát kedvelőkkel... Nos fa van, de az csak a leskvik, ami pedig ausztriában nyilván nagy sláger, a mi lakásunkban kicsit furán mutatna a tiroli style. (ugyenez a problémám Mikolt bútorainak beszerzésével, a diktadot, amilyen Hannáé, már nem gyártják...)

Summa... fehér lett a vége, hazacipeltük, kissé a vízipókos hangyákra emlékeztettünk, majd itthon Matyi és a Mamám segítségével fel is hordtuk. Hanna közben a Nagymamival aludt egyet, és a másik nagyszülőkkel múlatta idejét a játszón, amjd később Máriaremetén, és egyáltalán nem érdeklődött utánunk.

A türelmetlenségemre jellemző módon még azon melegében össze is kellett szerelni, ami azzal járt, hogy a régit meg szét... Meg azzal, hogy a 140es matracunk kicsit laza benne, de mindegy, Dani vállalta a három éjjel kénylemetlenségét, mikoris negyven centin át kell verekednie magát, mire eljut a puha szivacsos részig... Nem tudok elégszer hálás lenni neki, ahogyan viseli a várandósságommal járó összes mizériámat. Lefekvés után (miután egyáltalán nem tűntem boldognak, sőt... (minden új dolgot nehezen emésztek meg) csak annyit mondott, Kicsim, nem mindig egyszerű veled az élet...

Hanna kilenckor ért haza, konstatálta a változásokat a hálószobában, aztán örömmel toligálta a babakocsiját a totál káosz előszobában. Fürdésnél még azzal is ,egörvendeztetett bennünket, hogy teljesen tisztán kimondta, KUKA. :) Azóta is szorgalmasan mondogatja... :)

2008. április 30., szerda

Semmiségek

Ilyen napom van ma. :) Illetve lenne, de némi nosztalgiával nézem ezt a képet... Mikor is volt utoljára, hogy így, ennyit, ott? :) És mikor lesz legközelebb?...


Még 10 nap, és indulunk! :) A pakolást és a kis félelmet a mozgáskorlátozottságom, meg az állandóan mozgásban lévő kis porontyom miatt, leszámítva, nagyon várom.

Tegnapra lett meg a vércukor, meg tsh eredmény, mindkettő teljesen rendben van.

Márkus ma ballag, Matyi tegnap volt 18 éves... Teljesen hihetetlen mindkettő...

Csináltam meggylevest, három liter lett belőle, úgyhogy vittünk Lencsi baba mamának is, remélem mind megette. :):)

93 nap van hátra, nem mondom, hogy néma nem ijesztő...

2008. április 29., kedd

Derék dolgok

Fáj a derekam. Tegnap már alig bírtam felkelni reggel... Nyilván közrejátszik egy jópár tényező, a lordózisom, Hanna cipelgetése, és az ágyunk, na és persze a mozgás teljes hiánya. Dani kötelezővé tette a kismamatornát. Könnyű neki, nem kell megoldania hogy sportolni tudjon...

A lordózison biztosan csak az enyhíthet, ha erősítem a hátamat, úgyhogy tényleg ideje elmenni tornászni. Hanna cipelése... hát ez kemény dió, sajnos, vagy szerencsére ezt sehogyan nem tudom okosan csinálni. Ha jönni akar, igyekszem leguggolni mellé, de ez általában csak ront mindkettőnk helyzetén, én ugyanis nem tudok felállni, ő pedig kiakad az értetlenségemen. Az ágy. Tegnap vettünk végre egy matracot, ami majd hétfőn érkezik, már csak a hétvégén kell beszerezni hozzá egy ágykeretet, (ezzel telt a tegnapom, ugyanis nincs olyan, amit én szeretnék, az interneten sem... :() és akkor tulajdonképpen minden megoldódik. Remélem.

A sétálás már egyáltalán nem esik jól, ami miatt szomorú is vagyok, mert Spanyolországban azért jó lett volna mindent megnézni gyalog is... Dehát valami mindig kimarad, hogy mehessünk újra. :)

Ma csiribirin voltunk, az odaút 20 percre nyúlt, a korábbi 10 helyett, hazafelé pedig igazi csigalassúságra ítéltettem. Hanna morgott is, nem ehhez a tempóhoz van szokva. Kati, aki tartja a foglalkozást, nagyon rendes volt, emelgette Hannát, segített nekem, jól is jött.

Hanna ma felfedezte a rododendront a teraszon. :) Megszagolgatta, de csikizi az orrát, mert mindig becsukja a szemét közben. :) A tornán ma minden kisasszonynak össze volt fogva a haja, Kati meg is jegyezte, hogy ugyananahhoz a fodrászhoz járnak. És tényleg, Hanna hagyja, hogy gumit, csattot tegyek a hajába, sőt, ha kiesik, jön, hogy tegyük vissza.


És akkor az elmaradhatatlan alvástémához is egy kis gyöngyszem. :) Tegnap reggel fél nyolckor átvittem magunkhoz, majd negyed 10ig aludtunk, ezután délután majd három órás szieszta következett. A böjt... éjjel nem aludt szegényem, ahogy én sem, végül az ágyunkban kötött ki, de ott is a rugosódás ment. Aztán reggel alig lehetett belénk életet lehellni. Biztosan lehet ezt jól csinálni. :):) Viszont a lelki szemeim örömmel nézegették a hatalmas új ágyunkat, meg benne negyedmagunkat.

2008. április 27., vasárnap

Hanna másfél éves lett

Drága Hanna!

A szokásostól eltérően ma nem fogom leírni, milyen lettél, egy hónap mostmár talán nem is olyan nagy idő... Persze vannak újdonságok, de most épp azt hiszem inkább csak készülődsz, talán beszélni, talán valami másra... :) Inkább mesélek, rólad.

Eltelt másfél év, olyan gyorsan, hogy magam is csak ámulok rajta. Ezen a képen egy napos vagy, egy 54es kis body van rajtad, ami nemrég a kezembe került, nagyon picike. :) Amikor megszülettél, 16 óra készülődés után, azt gondoltam, ennél szebb, és nehezebb feladatot nem is kaphattam volna. Valamiért az volt az első gondolataim egyike, vajon ezt hogyna csinálja az, akinek kettő van... Nemsokára kiderül. Icipicinek soha nem aludtál el szopi után, inkább nézelődtél, azzal az átható tekintettel, amivel a mai napig képes vagy zavarba hozni felnőtteket is. Mondták sokan, olyan vagy, mint egy többhónapos kisember. A papa kis buddhának hívott, én pedig azt szerettem volna, ha inkább alszol nyugodtan néha, és nem fárasztod magad ki teljesen, hogy a végén mindig sírva aludj el. :)


Fél évesen... Azt hiszem a szemed nem változott semmit, sem a tekinteted. :) A fél éves szülinapod sok szempontból volt különleges, nekem nagy kő esett le a szívemről, mert már ehettél mást is a tejcin kívül, amivel három hónapja küzdöttünk akkor már, de kitartóak voltunk mindketten, és még 16 hónapos korodig szopiztál végül. A papát akkoriban műtötték a térdével, nem voltak könnyű napjaink, ráadásul nem aludtad végig akkor még egyetlen éjszakádat sem. De ahogy itt is látszik, hihetetlen grimaszokat vágtál, nagyon jó volt látni, ahogyan fejlődsz, a mozgásod egyre ügyesebbé vált, és nemsokára már egyedül ücsörögtél. :)


Az egy éves szülinap. Kézenfogva totyogtál be a szobába, ahol az ajándékok vártak, és ekkora csodálattal nézted a gyertyádat. :) Igazi kismeber lettél egy év alatt, és mi is sokkal biztosabban tudtuk már, mikor mire van szükséged. Egy év alatt én is sokat változtam, azt hiszem a legjobb az, hogy az elveimet sikerült feladnom, ha nem is mindet, de sokat igen.


Másfél évesen... A papa szerint nem is hasonlítasz a fenti képekre... Sokkal megfontoltabb lettél. Talán. :) Nekem úgy tűnsz itt, mint akinek már vannak emlékei, tudása a világról, önmagáról is egy kicsit, akar, és elér. Ma mondtad először, mikor a képeket néztük, hogy Ánná :) Persze csak utánam, mert magadtól még mindig nem sok szót mondasz, de minek is, ha mindent megértetsz velünk egyéb módokon. Ami nagyon sokat változott, az a bújósság, a ragaszkodás. Nagyon jó érezni, hogy jó neked velem, velünk, és azt is, hogy otthonosan mozogsz a világban.


Isten éltessen sokáig Hannám! :)

Napsütés, Kopaszi gát, rododendron

Az ilyen napokra kell emlékezni, amikor majd ősszel ki sem lehet mozdulni a lakásból........ Lehetne belőlük mondjuk kétszer annyi, mint van, de ne elégedetlenkedjünk állandóan.

Két napja a rododendron a teraszon, gondolom a kis tápos segédletemnek köszönhetően (is) elkezdett burjánzani, rohamosan nőnek a bimbói, és ma már virágok is voltak rajta. Ahhoz képest, hogy amikor elköltöztem saját kis lakásomba, csak a kaktuszok maradtak életben, ez azt hiszem jelentős fejlődés. :) És tényleg csodaszép! :) Kicsit úgy érzem öregszem ilyenkor, de ha ezen múlik, hát nem bánom.


Délelőtt Sáráékkal a Kopaszi gátnál jártunk, én utoljára akkor voltam arra, mikor még lepukkant csónakházak, és néhány elhagyatott kis házikó porosodott a semmiben, elég lehangoló módon. Ahhoz képest igencsak kikupálódott, mondjuk Budapest egyik legjobb, ha enm a legjobb közterületét építették meg itt. Mintha nem is kis hazánkban jártunk volna, mindenhol tisztaság, fű, kavics, mosdók, papírral, egy kis játszó, (ez elég elnagyolt elképzelése egy igazi játszónak, de mindegy is...) víz, napsütés... Fantasztikus volt! Hanna végig motorozott, meg rohangált, aztán jól elfáradt, és akkor persze engem nyúzna. Dani próbálkozott felvenni, de hiszti volt miatta, végül visszafelé Áginak engedte, hogy cipelje, miközben Sára Hanna babakocsiját próbálta ki. :) Hanna még oda is bújt Ágihoz. Nekem nagyon jólesett. :)






A délutáni alvás végeztével elhatároztuk, hogy itt az idő, nem várhat tovább az ágyvásárlás, már reggel alig bírtam kikelni az ágyunkból. A kérdés csak az, 160, vagy 180 cm-s legyen az új. Most a 180asra voksoltunk, kipróbálva a 160ast az ikeában, azt hiszem négyen nem férünk el kényelmesen... Pedig szerintem erre a lehetőségre is fel kell készülnünk. :)

Holnap újra munkanap, de most csak három... Kibírjuk...

2008. április 26., szombat

Sára, Judit, labello, szívószál...

A tegnap. Az este volt igazából érdekes, mert Dani nem jött haza, csak későn, mi pedig alvás után nem tudtuk mitévők legyünk, az idő esőre állt, így a játszóterezés, vagy a séta nem tűnt ideális programnak. A nagymaminál ettünk palacsintát, (el is felejtettem, hogy ígérte :)) aztán felhívtuk Sáráékat, és átmentünk hozzájuk. A lányok annyira örülnek egymásnak, Hanna már a kapuban tudta, hogy hova mentünk... Vagyis már itthon, amikor mondtam neki, hogy menjünk Sáráékhoz, hozta a cipőt, és mutatott az ajtóra.

Ma. Munkanap. Bevallom, nem viselem jól, ha Dani hat napig nincs velünk... Mára teljesen elfáradtam, Hanna az almúlt napokban a köhögés miatt is talán nagyon igénybe vette a kreativitásomat is, meg a türelmemet... Végül azért nagyon jó kis napot sikerült összhozni, és Hanna is a jobbik formáját hozta. :)

Délelőtt a mamival elmentünk az ikeába, Márkus névnapjára vettünk pár apróságot, én pedig megragadtam az alkalmat, (és bár szekrény ajtót ma sem kaptunk...) és a hálóban lévő kék dolgokat, mint a lábtartót "díszítő" pléd, és párnák, lecseréltem bézs és barna színűre. Annyira üdítő, mint a teraszon a virágok.
Hanna ma megtanult szívószállal inni, a shakem volt az incentív, Hanna harmadik próbálkozásra már tele is szívta a száját vele. :)
Hazafelé drága édesanyám azt gondolva jót cselekszik, odaadta Hannának a labellóját, Hanna pedig tőle szokatlanul csendesen viselkedett. Gyanút fogtam, de már későn. Az egész arca, a keze, és a ruhája tiszta sárga maszat volt, szegény anyukám alig győzte levakarni róla. :)

Az evés pár napja kínszenvedés, ma sem volt másképp, pedig igazán finomra sikerült a zöldbabfőzelék, mégsem kellett csak öt kanállal. Reggelizni sem reggelizett igazán, nem is értem, hogy hogy nem éhes...

Alvás után elmentünk Dani elé, aztán a Rómaira vendégségbe. Már régóta tervezzük, most végre sikerült. Nagyot sétáltunk, Hanna Judittal kavicsokat meg fadarabokat dobált a vízbe, remélem nem csak Hanna élvezte. (Drága Judit! betettem ezt a képet, remélem maradhat... )


Aztán ettünk hekket, közben Hanna összebarátkozott a szomszéd asztaloknál ülőkkel, az egyiküknek kutyái is voltak, a másiktól kapott egy kis túrógombócot, a harmadik pedig vett neki egy két decis baracklevet... Ennyit a zárkózottságról :):) A baracklé szívószállal nagyjából egy perc alatt fogyott el, a következő arcvágás kíséretében. Mi felnőttek közben könnyesre nevettük magunkat. :)


A legszebb a mai napban az volt, amikor Hanna a parti sétát megunva felkéreckedett, (mostanában gyakran akar kézben lenni... lehet, hogy Mikolt közeledtét érzi...) szorosan hozzámbújt, még meg is szorongatott, és egy darabig így is maradt. Aztán lekéreckedett, és odament a pocakomhoz, kicsomagolta, megsimogatta... Szeretetroham? Olyan nagyon meghatódtam...

2008. április 24., csütörtök

26. hét


Terheléses vércukor vizsgálat... Tulajdonképpen rádöbbentem, hogy a legnagyobb macera az egész várandóságban a kórházba bejutni vérvételre, uh-ra. Nem szeretem, mert korán kell kelni, dugóban araszolgatni, várni, aztán visszafelé ugyanez. Mindemellett reggel gyógyszert kell bevennem, és csak fél óra elteltével ehetek. (szombatonként meg is kapom néha, hogy a hormonzavarom szétzilálja a családi életet, mert nem lehet velem jóízűt reggelizni... :)) A terhelésesre pedig egy zsemle, és két deci tej elfogyasztását követően egy órával kerül sor. Nos akkor tehát ha fél nyolcra be akarok érni a pocakomban a imént említett javakkal, ahhoz fél hétkor ennem kell, előtt pedig ugye hatkor gyógyszer bevenni... Hát nem is mondom... Pláne, hogy a kocsiban semmi benzin, plusz a volvo betegeskedés miatt csak egy autóval rendelkezünk, azaz még választásom sem volt, melyikkel menjek. Na nem panaszkodom, beértem, lecsapotak, és haza is értem, kicsit később, mint szerettem volna...

Mimó jól van, szépen hízunk, én ruhástul 70 kiló vagyok, az elmúlt héten már nem esett jól Hannát felfelé cipelni, ezen a héten már a dombot megmászni sem.. :) A pocak pont 100 cm, és hogy a kerek számoknál maradjunk, tegnap már csak 100 nap volt hátra a kiírt időpontig. Kevéske... A beszerezni valók a nyaralás utánra maradnak, ha minden igaz a kedvenc babaruhaboltomba úgyis ott jutok majd el... :) Mimóka pedig jelez, de olyan kis finoman, igazi Mimóza. :) Már olyan nagyon kíváncsiak vagyunk rá... Apropó, május 26án megnézzük még egyszer a születése előtt utoljára. :)

Bibi


Hanna legújabb elfoglaltsága, hogy varrakat keres a testén, és ha rábukkan egyre, lekapirgálja. A kezén volt eddig egy egy pötty, amit észrevétlenül szedett le, aztán ha eltűntek, csodálkozva kereste. Az egyik kedvenc a karján a bcg oltás mellett a születése óta újra és újra jelentkező kis kiütések... (milyen jó, hogy kapnak a ygerekek oltásokat...). Már a kádban állva megkeresi, és mutatja a krémet a polcon, amivel be kellene kenni. Miután tisztázzuk, hogy előbb fürdünk, igyekszik leszedni, de szerencsére nem sikerül...

A héten jártunk a Szabadság hegyen vendégségben, megnéztük Adamot, aki már öt hónapos, és nagyon jókedvű, mosolygós kisbaba. A lakásban az asztal elhelyezése nem volt túlságosan Hannabarát, a szőnyegben el is botlott, és az állával nekiesett az asztal szélének. Sebes is lett, rendesen beheggedt, de mióta varros, Hanna kaparja. Nem tudom mitévő legyek, mert sebesre, illetve véresre szétszedi, rossz nézni. Semmi nem használ, lévén ennél izgalmasabb elfoglaltságot úgysem tudok felajánlani neki helyette. Hm...

Tegnap reggel óta köhög is, rögtön hurutosan, elég ijesztő hallagatni, adom neki a homeopátiát, sem az orra nem folyik viszont, sem nem lázas, nem is tudom mi lehet ez. szerencsére, (hogy a favorit témához újra visszakanyarodjunk :)) az alvásban nem zavarja, a kirohanásom óta koppkopp végigalvós éjjeleink vannak, leszámítva, hogy visszaállt a tíz órai lefekvés... Most, hogy ráadásul sokáig világos is van, egyre reménytelenebbnek tűnik az időben törénő ágyatevés... Azért a héten is volt együttalvás, de csak délután. A postás rátenyerelt a csengőnkre, aminek amúgy is iszonyú hangja van, erre bárki felébredt volt, hát még Hanna. Odavettem magam mellé, és még egy másfél órát szunyókáltunk ketten, Hanna egészen hozzámbújva. Na azért ezt nem adnám semmiért :):)

2008. április 20., vasárnap

Hullámok


Lelkiek...

A várandósság már csak ilyen. Betudhatom persze a hormonoknak, meg a fáradékonyságnak, és tudom, el fog múlni, de mégis...

Aggódás, lelkiismeretfurdalás, sírhatnék, ezek a rosszabbak. Az érzékenység, a tettvágy a jobbak... Minden rendben van, és mégis találok bármit, amin lehet kattogni. Ma pl. megint ez az alvás téma. Hanna délután Danival próbált elaludni, nem sok sikerrel... Kellek neki, pár hete csak én vagyok jó. Sokan megszólnak érte, hogy elrontottam valamit, hogy ilyan anyás Hanna. Pedig szerintem nem rontottam el semmit, ilyen anyás, és kész. Icipici korától nagyon érzékeny, mindent "levesz", teljesen biztos vagyok benne, hogy érzi a változást is bennem, bennünk. Ezen kívül abban a korban van, amikor még mindig formálódik a kötődés, és mivel velem van mindig, nincs is mit tenni, velem nyugszik meg. Pedig Hanna minden, csak nem bújós, ölbekívánkozós kisgyerek... Az este még rosszabb volt, mostanában ölben van, és egy idő után megyünk a nyuszihoz az ágyba. Ma négyszer próbáltam meg letenni sikertelenül, (ilyenkor mondogatja, nem, nem...) aztán feladtam, és sírt, mikor kijöttem. 20mp volt az egész, de engem megviselt...

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy fogalmam sincs, kettővel hogyan lesz ez, pláne, ha egy szobába kerülnek majd. Ezen most nincs is erőm gondolkodni, bízom abban, hogy majd most tök jól spontán fog menni minden, és derűsen elfogadom, hogy ez az élet két babával... :) Sokan végigcsinálták már, és Hannával való létünkből kiindulva, a leghihetetlenebb helyzeteket is meg kellett oldjam valahogy. Gondolatban biztosan másként csináltam volna, mint a valóságban tettem.

Arról pedig még egy szó sem esett, hogy mindemellett mennyire hálás vagyok, hogy két egészséges kisgyerek édesanyja lehetek...........

2008. április 19., szombat

Készülődés

Összeszereltük Mimó kiságyát. :) Hanna persze bent bandázik legszívesebben. 60x120as, de nem tűnik picikének.

A baba súlya ezen a héten már 900 gramm és 32,5 centiméter hosszú. Még nincsenek számottevő zsírtartalékai. Egész testét elborítja már a pihe. Ha megszületne, nagyobb esélye lenne az életbenmaradásra, mert a légzésszabályozása már működne. Az előző héten a tüdőereké volt a főszerep; ezt a 26. héten a tüdő léghólyagocskái kapják meg. A tüdő által termelt szörfaktáns beborítja a léghólyagok belső felületét, hogy kilégzés közben megakadályozza azok összeesését.
Az agyhullámok már az újszülöttekéire hasonlítanak, és kialakul jellegzetes az alvás-ébrenlét mintázatuk is. A hallás már teljesen fejlett; a hangokra adott reakcióként a magzat akár ritmusos mozgásokat is végezhet! Előfordul, hogy egy hirtelen zajra "ugrik" egyet, de az is megfigyelhető, amint édesanyja hangjára megnyugszik.
Annak érdekében, hogy a retina egészségesen fejlődjön, a szemek eddig szorosan le voltak zárva, ám ezen a héten nyiladozni kezdenek. A méhen belül már a sötétség és a világosság is elkülöníthető számára. A szem színe is kialakulóban van: az újszülött kék-kékesszürke vagy sötétbarna szemmel látja meg a világot, de az első hat hónapban ez nagyon gyakran változik.

2008. április 18., péntek

Így hallgattasson meg minden kérés...

Ma éjjel 10 től reggel fél kilencig aludtunk, Hannát Dani ébresztette... Kicsit az újszülött korra emlékeztet a sok alvás körüli mizériám... :) Köszi Hanna!!!

Délelőtt a sztrájk (BKV) miatt Dani itthon volt velünk, de a város kihalt, így akár be is mehetett volna. Tervezte, hogy bringával megy, de olyan messze van a munka, hogy hazafelé nagyon sokáig tartott volna az út. Így bár nehéz szívvel, de kocsival ment, pedig milyen jó lett volna neki! :)

Én a teraszon tettem rendet Hanna segítségével, lemostuk a kerti bútorokat, amik így újra fehérek, a könyöklőket, amik eredetileg is szürkék, beolajoztuk a padot is, ami csillog villog, és Danival felhozattuk a kiságyat is, mert nem bírom már nélküle. :)

Süt a nap, és lehet nagyot játszóterezni. Hanna ma új nadrágot kapott, amire egy hete azt hittem, hosszú még, és nem... Hiába, a szemem még nem szokta meg a magasságát.

2008. április 17., csütörtök

Melyiket válasszam?

A sokszor ébredős, Dani kedvéért előbb átrohangálós, ölben altatós, majd Hanna kedvéért mégiscsak a mi ágyunkban kikötős, egész éjjel forgolódós, rugdosós, de nyolcig alvós verziót?


Vagy a csendben elalvós, egész éjjelt átalvós, reggel negyed hétkor ébredős, és onnantól teljesen aktívat... Voltak már jobb verziók is...

2008. április 15., kedd

Zöldülő terasz, babatali, néni

A tavaszodás egyik legmarkánsabb jele, hogy a házban mindenkire rátört az ültethetnék, és szombaton egész délelőtt folyt a munka. Délre a teljes ház pompázatos zöld, és egyéb színeket öltött, nagyon jó látni a végeredményt! Ha még egész évben ilyen idő lenne...

Mi is vettünk egy kis rózsát, magasra van oltva, így Hannát nem szúrja, meg fűszernövények is kerültek a teraszra, sőt, Dani a függőágyat is meggyógyította, most majdnem teljes már a csoda odakint. Még két láda növény, és néhány cserép, és kész is... :)

Valószínűleg, ahogy közeleg a harmadik harmad, megérett bennem a fészekrakás vágya, így a terasz szépítése majd ebédfőzés, és alvás programok után egy teljes kétajtós szekrényt kiürítettem, ami a hálónkban állt eddig. Mari kérdezte is, hogy és a ruhák? Nos a ruhák háromfelé szelektálva jó helyre kerültek, és ami már három éve így van, most sem lesz másként, a téli cuucok dobozba, majd a pincébe kerülnek, mert azoktól tényleg nem férünk el. Az üres szekrényt pár családtag visszafuvarozta eredeti helyére, anyukámékhoz, a szoba pedig lassan kezd befogadóvá válni az új családtag iránt. Még a rengeteg könyvet kellene a nappaliban elszállásolni, de félek, erre ebben a szezonban nem lesz már mód...

Vasárnap Sáráéknál voltunk, babatalálkozón, három várandós, négy pocaklakóval, és egy nyolchetes újszülött mellett volt 6 másfél éves is. :) Szépen gyarapszik a csapat. Ahogy megérkeztünk, Hanna mondta, Mis, ami eddig azt hittem Misi, de tegnap az elkészült képeket nézegettük, és Sárára mondta. Úgyhogy Sára bocs, jelenleg édesapád nevén szerepelsz Hanna szókincsében. :)

A felnőttek közül Norbi, Kati, meg én, kezemben Sárával, aki különösen bújós volt aznap, és különösen hozzám... :):) aztán lent Máté, aki épp nem látszik, és két kis pocakbaba. A két bentlévő között jelen számítás szerint 4 nap a korkülönbség :):)


Apropó szókincs. Ma újságot nézegettünk, Hanna szokása, hogy rámutat dolgokra, és várja, mondjam a nevét. Néniket mutogatott, majd egy idő után ő is kimondta, néni :):) Fel is hívtuk Danit, elmondani a hírt, Hanna nagyon büszkén mondogatta neki is, néni, néni. :) Új szó még az autó, amit szintén teljesen tisztán mond, és a tetsz, ami csak diszkriminálódott, és a keksz, sajt, vaj, vagy bármi ennivaló után a kérsz jelentéssel bír most.

2008. április 11., péntek

Vizimanónk

Hannával tegnap úszni voltunk. Csütörtök este, ha nincs épp betegség, ez már egy jó ideje így van. Hanna picike korától nagyon szerette a vizet, de részben a tél, részben a betegségek, (Dani térdét műtötték, Hanna karján a bcg oltás helyén csúnya bőrbetegsége lett...) aztán a nyár miatt elhúzódott a kezdés.

Mióta járunk, Hanna egyre jobban belejött, semmi félelemérzete nincs, ritkán nyafog, de akkor is csak azért, mert inkább szeretne önállóan úszni már, mint a mi segítségünkre támaszkodva gyakorlatozni. A karúszóval hol jó barátságben vannak, hol pedig idegenkedik tőle. Nos, mióta Dobogómajorban megtörtént az állásból vízbe ugrabugra, az úszáson is előszeretettel ugrál. Elsőre megértette, hogy álljon a medence legszélére, araszolgat is, míg el nem éri, aztán elndül a karja, meg az egyik láb, és ploccs, már benn is van. Az sem zavarja, ha nem kapjuk el, de egyedül feljönni még nem tud.

Tegnap újabb lépést tett az önálló úszás felé. A medence szélén fém korlát van, abba kapaszkodott két kézzel, aztán anélkül, hogy törődött volna vele, hogy ott vagyunk-e vagy sem, elengedte az egyik kezével, majd a másikkal is, és lemerült. A víz alatt tempózott is néhányat. Segítettünk feljönni neki, azonnal visszakapaszkodott, és kezdődött az egész előről. Vagy húszszor egymás után ezt gyakorolta, végtelenül kitartóan, láthatóan nagyon nagy örömmel. Dani meg is ijedt, mert hihetetlenül vakmerően gyakorolt, és úgy tűnt, semmi nem zavarja pl. hogy nem kap levegőt egy darabig, víz megy mindenébe, nem tud feljönni, de nekem nem volt félelmetes, hiszen végig ott voltunk vele. Nyilván nem lehet őt egyedül a vízben hagyni, de ez eszembe sem jutna.

Az úszás végén még karúszóval is ezt gyakorolta, és végtelenül élvezte, hogy így el sem süllyed. Zsuzsi szerint hamar fog úszni... Legalább tudjuk, hogy a mi gyerekünk :):)


Ide illő kép nincs, mivel a fotósunknak más dolga van mostanság... De egy tavaszi, kívülről vizes van :)

Mikolt 24 hetes


Tegnap voltunk orvosnál, Mikolt meg én. Dani, mikor Hanna volt pocakban mindig eljött velünk, de most nem dolgozunk együtt, és így nehezebb megoldani, hogy fejben tartsa... Meg ez már más egy kicsit... Sajnos vagy sem, belátom, hogy egy pocaknyokodás, és szívhanghallgatás nem akkora élmény, hogy rohangáljon miatta a dugóban.

Szóval... A pocaklak épp a köldökömig ér már, a doktor bácsi megdícsérte, hogy szép puha. A vérnyomásom kellőképpen alacsony, bár ebéd után voltunk, de a 90/60 így sem rekord még. Mikolt kicsi szíve pedig rendesen dobogott, nagyon szeretem hallgatni, megnyugtat. Legközelebb hat hét múlva megyünk, mert előbb a doki, aztán mi nyaralunk. Április 24-én terheléses cukorvizsgálat, brrr, korán keléssel, más mostanra nincs szerencsére.

A pocakom lassan eléri a 100cm-t, kilóban pedig 69nél tartunk, ami 13+ az eredeti állapothoz képest. Érzem is, a cipelése egyre nehezebb, pedig hol vagyunk még a végétől. A hátam reggelente fájdogál, kellene valamit sportolni, de mindig van kifogásom.

Nos ezt írják az okosok:

Ha a baba ezen a héten születne meg, már lenne esélye az életben maradásra, igaz, csak a koraszülött intenzív osztályon, speciális ellátás mellett. A legnagyobb gond a koraszülött babák esetében a tüdő éretlensége. A magzati tüdő csak ezen a héten kezd szörfaktánst termelni. A tüdő léghólyagocskáit, amelyeket keresztül a gázcsere végbemegy, egy szappanbuborékhoz lehet hasonlítani, és a szörfaktáns - angolul surfactant - az az anyag, amely nem engedi, hogy ezek a buborékok összeessenek és összetapadjanak kilégzés közben. Ha erős a gyanú arra, hogy a kicsi ekkortájt születik meg, az anya egy szteroid injekciót kap, amely erősíti a tüdő érési folyamatát. A belső fülben található félkörös ívjáratok segítenek szervezetünk egyensúlyozásában. A magzatban ezek az ívjáratok erre a hétre már teljesen kifejlődtek, ezért a kicsi érzékeli, ha fejjel lefelé fordul a méhben. Megkezdődik a fehérvérsejtek termelése, amelyek a fertőzések és betegségek kivédésében, illetve az ellenük vívott harcban játszanak jelentős szerepet. Ha az édesanya eddig nem is érzett apró, rángatózó mozgásokat, most lehet, hogy ezek jelentkeznek: a baba egyre "látványosabban" csuklik.

A névről... úgysem bírom ki. Végső álláspont szerint Gönci Mikolt Léna. :)

2008. április 9., szerda

Hősök tere, függőágy, oltás

Gyerekkoromban sokszor jártunk a Hősök terére görkorizni, mert ez volt a legjobb lehetőség, hogy nagy, szabad, sima egybefüggő területen lehessen száguldozni. Tegnap megígértem Hannának, hogy délután bemegyünk Dani elé, meglepetésből, aztán elmegyünk motorozni oda.

A délutáni alvás jó hosszúra sikerült, így is ébresztenem kellett majdnem három óra elteltével, gyorsan összeszedtük magunkat, és beautóztunk a városba. Volt nagy öröm a meglepetéstőkl, aztán nagy dugó hat körül, és naplemente a Hősök terén, ahol rajtunk kívül csak egy 10 év körüli kisfiút vonzott a nagy síkság. Hanna viszont nagyon élvezte a dolgot, főleg a kisfiú üldözését.

Ide kerülne egy video, amit egész nap nem sikerült feltöltenem...

Ma végre megkapta Hanna a 15 hónapos korban esedékes oltást, orbilli (kanyaró)-mumps-rubeola ellen, bár lassan a 18 hónapos lenne esedékes, de eddig részben a fogzásnak, részben a jó időnek köszönhetően vagy az orra folyt, vagy hasmenése volt. Mondjuk lemaradni nem maradtunk le semmiről... Délelőtt, (mivel azt gondoltam, ha oltást kap, aznap nem mehetünk levegőre) kint tanyáztunk a teraszon, Hanna szeret a függőágyban hintázni, és még jobban, ha én is hintázom vele. Beültünk, a függőágy pedig leszakadt... Kinek a feje, kinek a könyöke. Nem volt vicces...

Az oltást nagyon jól viselte, meg se mukkant, csak a szája húzódott el kicsit. Bezzeg előtte a méreckedést nem nagyon díjazta, pedig a doktor néni és az asszisztens is igyekeztek minden félével elterelni a figyelmét. Az eredmény, egy szuri, 10.7 kiló, és 85cm. Jó hosszú. Vettem észre, minden 80as gatyánk rövid lett hirtelen, a 86osak meg még lógnak... Bár az oltásnak mellékhatása majd csak egy hét múlva esedékes, azért délután megint aludt majdnem három órát, és ilyen bágyadtan ébredt.

A nappaliból látni a játszóteret, amit Hanna a fotelbe mászva fel is fedezett, innentől pedig rohangált a bejárati ajtó és a fotel között, és hevesen gesztikulálva mutogatta, hogy most azonnal induljunk kifelé :) Jó, hogy ilyen közel van...

2008. április 6., vasárnap

Mikoltról

Olyan kevés az az idő, amit csak vele töltök, és az a gondolatmennyiség, amit rá tudok fordítani kizárólag, hogy úgy döntöttem, keresek valami elfoglaltságot, mondjuk heti egyszer, amikor Hannát odaadom valakinek, nagymamának, Daninak, és elmegyek, hogy ketten lehessünk. Még nem tudom, mi legyen az, de alakul.

Elég sokat mocorog, főleg éjfél körül, és hajnalban, nem is tudom, melyikünk kelti a másikat. :) Nappal is sokszor van ébren, de annak a rendszerességét nem tudtam még kifigyelni... :) Az alvás egyelőre jól megy, ha Hanna engedi, a szopis párna nagy segítség, és már megfordulni is megy vele, felébredés nélkül. Az egyetlen kellemetlenség mondjuk a terebéjesedés és a mozgás pingvinessé válása mellett, hogy elkezdett égni a gyomrom, amit a torkomban is sokat érzek... Hannával is így volt, most sem úszom meg úgy tűnik.

A héten vettünk kiságyat, sokat gondolkoztam rajta, hogyan legyen, végül az tűnt a legjobb verziónak, hogy veszek egy 60x120ast Mikoltnak, Hanna marad a sajátjában, aztán Hanna kap egy rendes ágyat, ha leköltözünk a földszintre mondjuk jövő márciusban, és akkor Mimó megkapja Hanna nagy méretű ágyát. Az gyerekággyá is alakítható, úgyhogy sokáig jó lesz. Dani persze pazarlásnak élte meg ezt, de amikor elmondtam neki Hanna éjszakai vándorlásaival kapcsolatos gondolataimat, belátta, jó a rácsos ágy még neki is.

A kiságy egyelőre a pincében van szétszedve, de nekem már olyan nagyon nagy igényem lenne rá, hogy rendezgessem a babasarkot, ami első körben a mi hálószobánkba kerül, aztán, ha a vágyaim valóra válnak, és Mikolt jobb alvó lesz Hannánál, (ami nem olyan nehéz azért...) akkor az ominózus költözéskor egy szobába kerül a két lány. Dani azt ígérte, hogy a nyaralás után összeszereli a kedvemért, és akkor már kedvemre pakolászhatok. :)

Egyre jobban várom a picike érkezését, és nő bennem a kíváncsiság, ki lakik a pocakomban. :) Most úgy érzem, kicsit nyugisabb, mint Hanna, és bújósabb is. De majd meglátjuk. Egy biztos, már nem cserélném el semmiért. :) A héten megszületett Mikolt második neve, de úgy döntöttünk, nem verjük nagy dobra, mert eddig is kaptunk sokmindent a Mikolt miatt. Egy kis adalék azért... Lányos név, senki nem fogja fiúnak gondolni... Bár nekem a Mikolt sem férfias.

Ja és találtam egy ikerpárt, akik 2008. március 21.én érkeztek, Boróka, és Mikolt... Növekszik a Mikoltok száma :):)

Humorérzék és kreativitás


Erre van szükség mostanság elég sokszor. Hanna újabban hisztis korszakát éli, ami minannyiunkat elég rendesen igénybe vesz. Nem mintha nem értékelné bármelyikőnk, hogy van akarata is, de amikor ez abban nyilvánul meg, hogy a tejet önti/öntené magára, vagy a nyers húst veszi elő a hűtőből, és enné... nos ilyenkor kellenek a fent nevezett készségek. Nem mindig egyszerű, sőt. :) Szerencsére azért sokszor sikerül figyelmet másra terelni, kooperációra rávenni, és akkor mindenki elégedett.

Viszont a fogzás kellős közepén vagyunk, ami egyrészt a hisztisség erősödését, másrészt az éjszakák, esték teljes hektikusságát vonja maga után. Két napja az ágyunkban aludt, aminek következtében Dani nem pihent igazán, aztán másnap, mintha mi sem történt volna, a saját helyén töltötte az egész éjjelt, ébredés nélkül. Az esti elalvások zömmel ölbevétellel kezdődnek, mert csak így kivitelezhető, hogy ne sírjon, ha kijövök tőle. Mikolt nem örül ezeknek a szeánszoknak, nem szereti, hogy kisebb helyre kell húzódnia. Én meg mindkettőjüket sajnálom... :( Ma épp úgy tűnt, elalszik a helyén, végül most jöttem ki a nagyágyból, ahol jelenleg békésen szunyókál... Ez van.

Erősödik az anyásság is, ami nekem teljesen szokatlan. Eddig sem volt divat nálunk becsukni a wc ajtaját, de ha most megtörténik esetleg, annak sírás a vége. Csak az én kezem jó, az én ölembe kéreckedik, és nekem lehet kibontanom a sjatot is. Mégha Dani ott is van. Pedig igyekszem, hogy a papát is vegye be a köreibe, most úgy tűnik, ennek van itt az ideje. Aztán majd pár év múlva úgyis a papa lesz a szerelem:)

A héten karácsony volt nálunk, a babakocsi mellé érkezett agy saját autósülés is, amit két napja vett birtokba Hanna. A régi kölcsönben volt nálunk, és nagyon szerettük, de ideje visszaadni. Az új egyel nagyobb, és nagyon jól funkcionál. :)

Voltunk látogatóban a pici Leánál is, Hanna szerette volna megsimogatnia buksiját is, a lábát engedtük, de aztán inkább kivitte Dani az udvarra. :) Lea nagyon helyes kis manó, végig aludt, míg bent voltam náluk, de olyan jó volt látni a békességet, ha Mimó nem lenne a pocakomban, nagyon irigykednék. Így csak kicsit :):) Hanna még szeretett volna visszamenni elbúcsúzni, úgyhogy Dani bevitte mégegyszer, Hanna nagy komolyan megnézegette. :) Kíváncsi vagyok már nagyon, hogy mit fog szólni a picikéhez.

Megérkezett Lea

Ma reggel, negyed nyolckor megszületett Lea, 4.1 kilóval, és 59 cm-vel. Nagyon örülünk neki, és sok szépet kívánunk az egész családnak. Ma reggel kaptuk az sms-t, amiben képet is küldött a mama, Hanna megsimogatta Lencsit, és puszit is adott neki. :)

Mióta hazajöttünk a tavaszolásból, Hanna egyre több mindent próbál utánozni, főleg beszédben, tegnap óta mondja, hogy autó, de volt már el, az elmentre, és kuka is. :) Ezzel párhuzamosan pedig elfelejtette a jó és a nem közti különbséget, nagyjából a nem-et használja mindenre, még akkor is, ha az jó lenne amúgy. Sokat játszóterezünk, már egyedül is eltalálna odáig, pénteken a kukát hoztuk be az udvarra, mire kiment a kapun, elindult a megfelelő irányba, a köznél jobbra fordult, ahogy azt kell, és irány a tér. :)

Tegnap Sáráék jártak nálunk, olyan jó nézni, ahogy a lányok eljátszanak egymással. Együtt is fürödtek, az is mindig nagy élmény mindenkinek. :)


Ma reggel előszedte az összes csattját, és betetette Danival a hajába. Íme az eredmény :)

2008. április 2., szerda

3.9 kg és rózsaszín

Az úgy volt, hogy vettünk egy babakocsit. Szeretjük is, és jól is funkcionál, míg ki nem tavaszodott tavaly, és nem tűnt egyre nehezebbnek a cipelése. Főként a lépcsőn fel-le hurcibálni nehéz, bár itthon a pincében hagyom, de a pékségbe pl. nem lehet bemenni vele. Buszozni sem buszozunk, (luxuskörülmények között élünk vidéken...:)), viszont vannak alkalmak, amikor nem lehet magunkkal vinni, lásd repülő, vagy hosszú hétvége. (utóbbi alkalmakkor Danitól rendszeresen megkapom, hogy valszeg a fél autónyi cuccra nem lesz szükség, mellesleg a babakocsink be sem fér...)

Nos így történt, hogy kaptunk kölcsön egy sportverziót, a meglévő hipermultifunkciós graco mellé, márkahűen ugyanilyet, mosaic névre hallgat. Dönthető háttámla, keresztrúd, mindössze 8 kiló. Igenám, de ezt sem lehet oly apróra hajtogatni, mint kéne, nem beszélve arról, hogy emelgetni sem könnyű, viszont kicsit nehezebb tolni, mint a 12 kilósat. Plusz kölcsön... Vettem egyet, ugyanolyat, ezt meg visszaadtuk. Boldog is voltam vele egészen a pocakosodás kezdetéig, mikoris Hanna elérte a 11 kilót. Babakocsistul vagy 23, vagy 20... Mondanom sem kell, nem emelgetem szívesen... A babakocsit...


És akkor jött a vágy. Tavaly Spanyolországban mindenhol maclaren babakocsit tologattak az utcákon, ettől kezdve pedig tudtam, nekünk is ilyenre lesz szükségünk. Stabil, picire csukható, nagy napellenzője van, és könnyűűűű. Csak magyarhonban nem lehet kapni. Vagyis nem lehetett, eddig. Most ugyanis neves Brendonunk beszerzett egy darabot a legkönnyebből, olyan színt választva, ami unisex, csak nem szép. Ja, és 28ezer... Brendonban maradt.

Ebay.at... 1 euroról indult az árverés, és láss csodát, megnyertük!!! :) Ugyan nem ennyiért, de postával együtt feléért az itthoninak.

Tavaszolás


Négy napot Hévíz mellett pihentünk, hihetetlen napsütésben, jó társaságban, családostul. Ennél többet azt hiszem nem is kívánhattam volna. :)

A legnehezebb rész a szombat délelőtti bepakolás volt, legalábbis nekem, bár anyukám segítségével egy kicsit könnyített munka volt, Hanna nála volt míg én feküdtem, pakoltam, feküdtem, pakoltam... Ebéd után indultunk, majd 7 km-re az autópályán jutott eszembe, hogy a tiroxin odahaza maradt, így visszafordultunk, és majdnem háromnegyed órás autókázás után végre tényleg elindultunk. Hanna a kocsiban el is aludt, kicsivel a megérkezés előtt ébredt, jókedvűen.

Sáráékkal már a szállásnál találkoztunk, így egészült ki a kis csapat Mikolttal együtt nyolc fősre. A hatszemélyes appartman két szinten kisebb hiányosságokkal küzdött ugyan, de lehet, hogy csak nekünk nagyok az elvárásaink. :) Bár végül lett két kiságy, két etetőszék, és csodás naplemente is. No meg vacsi.


Az első teljes nap ragyogó napsütésben telt, délelőtt az udvaron bóklásztak a gyerekek, sakkoztak, kavicsot gyűjtöttek, aztán uszodáztunk is. Hanna a partról állásból ugrált a vízbe, öröm volt nézni, ahogyan csillogott a szeme örömében, amit az sem tudott sokáig megváltoztatni, hogy lefejelte a medence szélét, és felrepedt a szája...



Ez itt az akkor és most képösszeállítás, az első szintén Hévíz, Hanna első igazi nagyvizes élménye, négy és fél hónaposan. :) A második most készült... :)























Az első nagy meglepetést délben okozta, amikor az etetőszékben ülve elaludt. :) Azt hiszem soha eddig nem fordult elő velünk ilyen, és történelmi pillanatként örökítettük meg, szerintem soha nem is fog megismétlődni. :)


Délután nagy alvás, majd a Festetics kastélyban bóklásztunk egy nagyot, a csajok motorral, Hanna egészen kitanulta a mikéntjét, és nagy lelkesedéssel megy vele. A kastély teljesen üres volt, rajtunk kívül egy lélek sem. Virágzó cseresznyefák, nárciszok, rengeteg apró kavics, és naplemente 7 kor! Az óraátállítás miatt kicsit felborult a rend, de inkább kihasználtuk a világosságot. :)


Az esti lefekvés... idegen helyen mindig nehéz... Sírás, nyűglődés, aztán vagy alvás, vagy nem. Most inkább nem. Végül a mi ágyunkban aludt el, és ez három napig javarészt változatlanul így is maradt. Csak amiatt aggódtam, hogy az emeleten semmi nem akadályozta meg, hogy ha esetleg elindul, akkor ne essen le a lépcsőn. Szerencsére nem járkált, így aztán tulajdonképpen hála a 180 széles ágynak, jól aludtunk, és kényelmesen el is fértünk.


Második nap a Kis-Balatonnál jártunk, nagy séta a nemzeti parkban, ahol fantasztikus madárvilág él. Kócsagokat láttunk, kacsákat, és kisebb madarakat is. Hanna elég álmos volt már, így a babakocsiban üldögélt, nézelődött. A víz közelsége azért kicsalogatta, rohangált, főleg a nagy kilátó legtetején.. :) Hazafelé aludt el végül a kocsiban, így az délutáni alvásnak persze lőttek aznapra, így viszont kihasználtuk a lehetőséget, és elmentünk Zalaszántóra, ahol Európa egyik legnagyobb sztupája áll.


Este még medencézni szerettünk volna, de hat óra után gyerekek nem mehettek már be, amit nem igazán értettem, mivel a wellness részbe amúgy sem szabadott nekik... Mindegy, í karúszót megvettük Hévízen, fagyiztunk is, így belenyugodtam, hogy majd kedden, indulás előtt úszunk még. Nekem nagyon jól esett volna a súlytalanság a medencében, :) de egyedül nem volt kedvem a pancsoláshoz. Még este összepakoltam mindegyikünk cuccát, hogy másnap mehessünk is amint felébredtünk. Fél 10 ig sikerült aludnunk, gyors reggeli után irány a medence. Technikai okokból háromig zárva... Így jártunk, de van szép karúszónk.

Víz helyett vízimalmot néztünk, az udvarán a lányok mérleghintáztak, rohangáltak a fűben, aztán Hévízen megebédeltünk, hekket, bográcsgulyást, lángost, aztán egy nagy fagyi, és indulás haza... Tényleg nagyon régen volt ilyen pihentető, életmentő pár napom, fantasztikus volt Hannával, Danival, és persze a többiekkel, úgyhogy én már most várom a következőt... Ja és persze a tavaszt, ami mióta hazajöttünk, mintha nem akarna velünk együtt megérkezni...


Na és ami még új. :) Hanna mondja, Mis :) Vagyis Misi :)

2008. március 29., szombat

Boribon és játszótér

Úgy tűnik a 18. hónap a szavaké lesz. :) Hanna a névnapjára kapott egy Boribonos könyvet, amiben lufik pukkannak szét. Az első olyan könyve ez, amit végig is hallgatott, hála a kevés szövegnek, az egyszerű rajzoknak, és a Bumm-nak, ami a lufipukanást kísérte az én interpretációmban. Mikor másodjára olvastuk, már mondta ő is, Bamm :):) Nem tudom, melyikünk örült jobban a sikerének :)


Mivel ma végre nap is sütött, és eső sem esett, kimerészkedtünk a játszóra. Hanna a homokkal órákig elvan magában, de ha gyerekek is vannak mellette, még jobban. Nagyobb fiúk, (4-5 évesek) nagy várat építettek, Hanna pedig odament, és "segített" nekik. Kicsi lapáttal ő is pakolta a homokot, letapogatta, és mindent utánozni igyekezett, amit a fiúk csináltak. Egyszer csak az egyik a kapucnijánál fogva akkorát rántott rajta, hogy hátraesett...
A homok persze puha, így nem ütötte meg magát, de nagy szemekkel csodálkozott a történteken, mert tényleg semmi olyat nem csinált, ami ezt a reakciót kellett volna hogy kiváltsa... Még nem vagyunk rutinosak az ilyen helyzetek kezelésében, sem ő, sem pedig én. Ő fekve csodálkozott, én meg szaladtam, elkerülendő a további inzultust a kisfiú részéről, aki egyébként Hanna lapátjával dolgozott.

Ma éltem meg először, milyen az, amikor bántják a gyerekemet, aki nem tudja megvédni magát, és őszintén nagyon bántott, sőt nagyon dühös lettem. Persze nem megoldás 5 évessel vitába szállni, ha ő úgy érzi, zavarták a játékában, de Hanna tényleg nem csinált semmit sem... Úgyhogy csak megkértem, máskor ne bántsa a kisebbet, pláne lányt, inkább örüljön, hogy milyen ügyes nagyfiú már, akire a kisebbek felnéznek. Nem hatotta meg... Nekem pedig nem múlt a dühöm, úgyhogy elkértük a lapátot, és odébbmentünk saját várat építeni... Még mindig rossz az érzés, bár tudom, Hanna egyáltalán nem vette zokon, csak furcsállotta a történteket. És tényleg? Mit csinál ilyenkor egy szülő? Mert én megvédem, de ugyanakkor példát is kell mutatnom, okosan, higgadtan. Nem könnyű.

Mindenesetre ma elutazunk négy napra pihenni, ahol Hanna Sára barátnőjével fog homokvárat építeni. :)

2008. március 27., csütörtök

Hannáról

És akkor Hannáról...

Alvás: Az esti lefekvés előrébb tolódott, mivel már csak egyszer alszik délután, kb, kettőtől, és változó mennyiséget, a másfél órától a két és félig. Így este már kilenckor le tudjuk tenni, tisztelet a kivételnek, pl. mikor nem vagyok vele nap közben, (havonta egyszer) vagy ha valami betegség, neadj a fogzás miatt kínlódik. Ilyenkor kikéreckedik a kiságyból, és mivel a birkózásnak nincs értelme engedjük még egy fél órát játszani. Legkésőbb 10 kor így is kidől, és le lehet tenni... Az éjszakák változóak, háromhetente egyszer biztosan van ok arra, hogy hajnalban átvándoroljon a nagyágyba. Már ezzel is megbarátkoztunk, bár a 140 széles ágyban nem mindig igazi a komfort :)

Evés: Hanna mindenevő, leginkább azt eszi már, amit én. Pár hete rendszeresen főzök, nagy kedvenc a leves, bármilyen is legyen az, és a tészta. Leginkább üresen. Az étvágyára nem panaszkodom, bár jóval kevesebbet eszik mint korábban, néha ebédre is csak pár falatot. Viszont nagyon ügyesen használja a kanalat, villát, és igyekszik maszatolás mentesen enni, kivéve, ha a maszatolás játékként értelmeződik. :)
A szopi egy hónapja már nem érdekli, néha még reggel kéri, de egy lehelletnyi puszi után már megy is a dolgára. Tejecske persze nincs is már.
A húsvét is hozott némi újdonságot, mert a kindertojás nagy kedvenc lett, így kénytelen vagyok a csokit eldugni előle, mert ha látja, kér... Én pedig nem nagyon szeretnék adni neki.

Mozgás: Ha nem vagyunk betegek épp, (ami mostanában sajnos elő előfordul) úszni járunk, és csiribirire. Mindkettőt nagyon várja, és igazán szereti. Úszáson állásból ugrik a vízbe, karúszóval egyedül lubickol, talán ezt élvezi a leginkább, kevésbé a gyakorlatokat, amikor mi tartjuk. Csiribirin a nagy műanyag tölcsérben forogni, és a zsuppos kendőben pörögni is nagyon szeret, igazából azt hiszem mindegy, csak szédülhessen :) Az ovis kis tornapadon hason fekve a két kezével végighúzza magát. A lépcsőn egyedül megy, (menne, ha hagynám) felfelé a falnak támaszkodik, lefelé egy kezemet fogja. Motorozik, mindenre felmászik, egész nap meg nem áll...

Érzelmek: Hanna igazi finom kisasszony maradt, gyakran odajön hozzánk, átkarolja a lábunkat, vagy az ölünkbe kéreckedik, mindezt persze maximum 3 mp. erejéig bírja, aztán megy is tovább. Sokmindent meg lehet vele beszélni, és figyel is ránk. Azért van nálunk is hiszti, mostanában igazi nagy könnyekkel kísért is, de hamar túljut rajta, és ha bármi alternatív javaslatom van, szívesen veszi. Kivéve, ha a hűtő tartalmának megdézsmálásáról van épp szó.

Ha valaki elvesz tőle valamit, odaadja, és csodálkozik, ha esetleg erőszakosan tépi ki valaki a kezéből azt, ami benne van. De nem nagyon érdekli, keres mást.

A kutyák még mindig nagy kedvencei, az utcán puszit dob nekik, mostanában a madaraknak is. :)

Betegségek: Sajnos ez a tél nem volt mentes a betegségektől, de gondolom a fogzás sem könnyítette meg a dolgunkat. Nagyjából havonta egyszer előkerül a porszívó, és az orrcsepp, de szerencsére ennél sokkal nagyobb dolgok nem történtek. Tegnap a nagymamival volt Hanna, aki nem bírja, ha Hanna kiabál, így aztán az orrszívás módszerét addig finomították, míg Hanna mára magának!!! szívja az orrocskáját, előbb a nyuszinak kell, aztán a babának, és végül magának is.

Játék: Vannak régi, és újabb kedvencek. A babák a mai napig nagy szeretetben és becsben vannak nálunk, változó, melyiket kedveli, de mára már elviseli ha ruha is van rajtuk. :) Régről megmaradt a búgócsiga, és a Duplo, mostanában pedig kiegészült a repertoár a rajzolgatással, a gyurmával, a nagy alakú puzzle-lal, de szívesen labdázik, és rámol is persze :)

Kommunikáció: Dani szerint Hannának van egy saját nyelve, amin kitűnően kommunikál, de ebből legtöbbször nem értünk semmit. Vagyis értünk, de a szavaknak egyelőre nincs kifejezett jelentése. Sokszor hosszú körmondatokban fogalmaz, majd a végén megkérdi: Jó? Olyankor ha válaszolok is, bólint, majd negy komolyan megy a dolgára, amiből kiderül, mit is ecsetelt addig. Azért vannak már kivehető szavak is, szerintem mivel ő nem mondta eddig a szavak elejét, vagy végét, várt, hogy meglegyen egyben az egész, de mára megunta :)

Így a szókincs a következő:

Nem, jó, tecc (tetszik), tetsz (keksz), tejci, cici, alsz (ezt egész csendben mondja, alszik :)), mes (mese), ha kérjük mondja dédi, mama, papa, baba, ezen kívül csüccs, kukk, hoppá. Utánozza a kutyát, a cicát, (mijáúúú), a kakast, (kúúú), a pipit, kotkot, az oroszlánt, a halacskát, a lovat, (csettint a nyelvével), és az autókat.

10 kiló, 82 centi, és mára már 11 fogacskája van. :)

És egy kedvenc :) A minap a fürdőkádban végigkérdeztem tőle, hol van a lábad, a kezed, a pocakod, megkereste, és rendre megmutogatta mindet. Aztán megkérdeztem, és hol a cicid? Nagy mosoly, majd a kádból felém mutatott. :) Hát igen... :)




Hanna 17, Mikolt 22.

Vagyis :)
Hanna 17 hónapos, Mikolt pedig 22 hetes lett ma. Ezen kívül Hannának holnap névnapja is lesz, aminek alkalmából az egész család nálunk tölti ma az estét, leszünk vagy 10en. :)


Mikoltról...

A 22. héten járva a baba már 29 cm és 500 grammot nyom, arányai pedig egyre jobban közelítenek az újszülöttéhez. Noha jó ütemben folytató dik a zsírszövet felépítése, a bőr még mindig igen ráncos. A kéz- és a lábujjak körmei elnyerték végleges formájukat. A kicsi napi rutinjához hozzátartozik az izmok rendszeres mozgatása, ezért az édesanya élénk magzatmozgásokat érezhet.

Szemhéja és szemöldöke már kialakultak, agya pedig gyors fejlődésnek indul. Orra is kezd emberi, vagy legalábbis csecsemőformát ölteni, ahogy ki
alakul benne a porc. Kialakul a nyelés, iszik a magzatvízből, ezáltal fejlődik az emésztőrendszere.

Egyre fejlettebbek az érzékszervei is. Hallása kialakult: érzékeli a hangokat és reagál rá. Ha eddig nem tetted, most már érdemes zenét hallagtni a babáv
al közösen, a most hallott hangokra és zenékre a születése után is emlékezni fog a baba, sőt adott esetben meg is nyugszik sz ismerős hangoktól.



2008. március 23., vasárnap

Húsvét

Eltelt egy év. Kíváncsiságból előkerestem, mekkorka volt Hanna :)

2008. március 21., péntek

Kendőkérdés


Hanna majdnem egy hónapja nem szopizik. Azóta viszont sokkal bújósabb lett, és bár eddig is a kendőjével aludt, most nappalra is elkéri, sőt, ha megyünk valahova, nem lehet itthon hagyni. Dani morog érte, mert ha elvesztjük, akkor katasztrófa történik. Ebben igaza is van, de hogyan lehet egy 17 hónaposna elmagyarázni, hogy az "átmeneti tárgyát" nem hozhatja. Könnyítés képpen a kocsiban is van egy, de az persze nem ugyanaz...

Summa... a kendő a rengeteg hurcibálástól (eredetileg fehér persze...) jelenleg szürke. Ideje kimosni, ami nem kis feladat. Reggel valahogy sikerült észrevétlenül a mosógépbe tenni, és beindítani. Másfél óra mosás, egy óra szárítás gondoltam belefér. Tévedtem. Nyilván.

Reggeli után, miközben a saját ennivalómat készítettem, a fürdőszobából keserves nyafogás hallatszott. Hanna a mosógép előtt térdelt, és mutogatott befelé. Szegényme amúgy sincs jó passzben, tegnap háromszor cseréltünk komplett ruhatárat rajta, és kb. nyolcszor pelust. Megy a hasa, nem tudom a foga miatt, vagy elrontotta a pocakját... Délután kétszer aludt, minek következtében este fél 11ig szórakoztatott bennünket. :) A szigoromat félretéve engedtem, hogy a nappaliban játszon, így végül szó nélkül tudtam letenni, bár jó későn... Étvágya nincs, a kedve hullámzik... Remélem hamar szárad a kendő ebben a szép téli időben. :)

Ja, legalább az ablakba kitettük a narancssárga árvácskákat, hogy legyen már egy kis tavasz. :)

2008. március 20., csütörtök

Terebélyesedés

21. hét

A méh egyre magasabban helyezkedik el, mind több helyet követelve magának a hasüregben. Ennek következtében a hasi szerveket is kiszorítja anatómiai pozíciójukból, aminek egyik kellemetlen velejárója lehet az étkezések utáni nehéz levegővétel. A gyomor, ami eddig békésen elfért a bal oldali bordaív alatt, most nekifeszül a rekeszizomnak, felnyomja azt, ezáltal csökken a tüdőt megillető hely a mellkasban. Enyhíteni lehet a gyomor feszülését - és a nehezebb légzést - a gyakori, kisebb mennyiségű étel fogyasztásával.

Ez a szakirodalom szerinti kellemetlenség... :) Arról, hogy hiába alszom, az arcom olyan nyúzott, mintha máris egy újszülöttel élnénk... Nehéz jól beosztani az energiákat, pláne Hanna mellett, aki viszont egyáltalán nem fárad el, sőt. A védőnő szerint egy nap egy feladat... Azt nem kérdeztem, hogy akkor mi legyen a többivel? :) És végül... Azért az a plusz 11 kiló érezhető. Legalábbis a nehezedés, és hogy tele vagyok kék zöld foltokkal.

És akkor a javaslat :)

Erre az időszakra valószínűleg már búcsút vettél a derekadnak, de ez nem jelenti azt, hogy a mozgást is abba kell hagynod. Ha szövődménymentes a terhesség, könnyített formában ugyan, de folytathatod azt a sportot, amit eddig is űztél. Na nem a lovaglásról és a kosárlabdáról van szó - és ide be lehet helyettesíteni minden olyan mozgásformát, amely sérülésveszéllyel vagy haspréssel jár -, de ha eddig rendszeresen futottál, most kocogással élheted ki a sport utáni vágyad. Az úszás az egyetlen, amely változatlanul folytatható a harmadik trimeszter végéig. Ha eddig nem sportoltál, ideje elkezdened egy kismamák számára kifejlesztett mozgás gyakorlását. A kismama-torna segít fitten tartani, hiszen pár hónap múlva már görögdinnyényi súlyt kell cipelned a hasadon - aztán még nagyobbat a kezedben -, míg a kismama-jóga az ízületeidet lazítja ki, és erősíti az izmaidat, különös tekintettel a hát- és a csípőtájékra, segít ráhangolódni a babára a relaxáció ideje alatt, illetve megtanít a helyes és nyugtató légzési technikákra. A tai chi kismamák számára szintén a légzést és a mozgást hangolja össze, és egy-egy óra alatt annyi energiával tölt fel, hogy szinte repülsz tőle.

Szép szép...
Panaszkodás befejezve, örülök, hogy jól vagyunk...


Mikoltról...
Az erőteljes növekedés ezen a héten lassulni kezd, de a szervek tovább fejlődnek. A babának még rengeteg helye van a mozgásra, ennek megfelelően igen aktív: pörög, forog és bukfencezik. A magzatvíz, ami eddig csak kellemes környezetet biztosított a magzat számára, most új szerephez jut: a lenyelt folyadékból szervezete már képes minimális mennyiségű cukrot felvenni, és azt feldolgozni. Ennek ellenére a táplálék még szinte teljes egészében a méhlepényen keresztül érkezik hozzá. Egészen idáig a magzati máj és a lép volt felelős a vér sejtjeinek termelődéséért; ezt a szerepet most a fokozatosan fejlődő csontvelő veszi át. Kb. 27,5 cm és 450 g.

2008. március 19., szerda

Kisgyerek

Nincs erőm írni... Pedig olyan sokminden történik velünk, Hanna pedig kisgyerek lett. Önálló, akaratos, de finom. Szeretem látni, ahogyan egyedül találja ki, mit játszon, bevon engem is, és örül neki, hogy megérteti magát. Öltözteti a nyuszit, betakarja a babáit, kockából tornyot épít, egyedül eszik, és a lépcsőkön egydül közlekedik.


A minap végre átadták a szomszédunkban a játszóteret, ahol egy nagy ünnepség keretében minden gyereket kis ajándékok vártak, és egy nagy nyúl, emberből, aki tojásokat osztogatott. Hanna miután megkapta, és megnézte a tojást, visszadta a nyuszinak. :) Ez a jószívűség egyébként is jellemző rá, ha valaki elvesz tőle valamit, odaadja, és keres valami mást. Jó volt nézni, ahogy egyedül elbóklászott a téren, néha megkeresett a szemével, ránkmosolygott, (mostanában újra "szuszizik" ilyenkor) és ment is a dolgára. Nagy kedvenc a csúszda, és a homok is, van végre lapátja, és vödör, amibe lelkesen gyűjti a homokot.

Itthon legszívesebben gyurmázik, vagy rajzol, vagy könyveket lapozgat. Ha teheti, mindet egyesével. Ha megkérem, visszateszi amit már végiglapozott, úgy hozza a másikat.

Tegnap a Szabadság téren néztünk fotókat, olyan hideg volt, hogy csontig fagytunk. Illetve csak Dani és én, Hanna közben kutyusokkal játszott, kavicsokat rakosgatott, és integetett mindenkinek. :) Tényleg egyre könnyebb vele, bár a nagy önállóság sokszor magával hozza az akadályokba ütköző akaratát is, olyankor... hát nem egyszerű :):)

Mikolt... még mindig :)

Ezzel a névvel nem lehet csak úgy csendben megbújni... Már most sem :)
A Dani féle két hetes türelmi időnek lejártával a döntés ma már végleges, Pöttöm egyelőre egy névvel már biztosan rendelkezik, ez pedig a Mikolt.

A két hét alatt a papa annyira kedves meglepetéssel készült, hogy komoly meghatódás lett belőle. A wiwen ugyanis felkereste az összes elérhető Mikoltot, és megkérte őket, ha idejük engedi, írjanak nekünk arról, hogy milyen ezzel a névvel együttélni, és egy jópáran vissza is írtak. Egy kivételével mindenki pozitívan nyilatkozott, bár azt mindannyian kiemelték, hogy betűzniük kell helyenként, mert nem értik... Ez legyen a legrosszabb. Édesanyám nevét mindenhol már eleve betűzve kezdem, nem is próbálkozom kimondani egyben. :)

Hannának két neve van, és Mikoltnak is lesz egy másik is, de mivel ezt végképp nem tudjuk eldönteni, egyelőre hagyjuk is. Eleinte zavart, hogy nem jutunk ebben a kérdésben előrébb, de mára már inkább örülök, hogy foglalkozunk vele, mert így legalább ezt az időt csak Mikoltnak tudjuk adni.

A rokonok közül sokan persze berzenkednek még mindig, de remélem idővel megszokják, és megszeretik, hiszen nemsokára már nem csak egy név lesz, hanem azé a kislányé, aki érkezik vele.

Mikolt egyébként jól van, sokkal visszafogottabb, mint Hanna volt annak idején, de azért jelentkezik napjában többször is. :) A pocakom nő, ahogy a súlyom is, 56 kilóról indultunk, (ami nálam extrém kevés volt...) és most 67 nél tartunk. :) Hannával 66 kilóval kezdtük, de ennek ellenére a 80 kiló nem cél, ha nem muszáj. Bár az étvágyam lelőhetetlen, és ami nagyon fura az édességet nagyon kívánom. Ez van :)

2008. március 12., szerda

Félidő

Mielőtt úgy tűnne, hogy itt csak Mikoltról írok, néhány szó Hannáról is...

Ma reggel, mikor ébredt, illetve bementünk hozzá fél kilenckor, olyan hihetetlenül hosszúnak láttam. És igen. Hanna már kisgyerek, lassan beszélni fog, a lépcsőkön egyedül jön fel a falnak támaszkodva, (ami nekem mi tagadás nagyon nagy segítség) és igyekszik egyedül öltözködni is. A sapit már fel és leveszi, és a cipőt, meg a zoknit próbálgatja. Lefelé könnyebb... Egyedül eszik kanállal, ha levest adok neki, akkor vagy negyed óra csend támad, szokatlan is ez számunkra. A csiribirin tanult nótákat mutatja, felismerhető, mikor melyiket szeretné hallani. Az akarat pedig... Temérdek. Főleg ha merek háttal lenni, mint pl. mosogatás, főzés, vagy neadj levélírás közben. Jó látni, ahogy egyre önállóbb, azt pedig méginkább, hogy önmaga.

És akkor visszatérve PöttömMimóhoz.
A héten a huszadik hetet töltjük. Olyan gyorsan rohan az idő, hogy nincs is belőle elég a csodálkozásra. Néha jut, mint pl. egy egy uh vizsgálat során, amikor csak vele lehet foglalkozni, és az nagyon sokat jelent nekem. Tegnap voltunk az afp leltért, és a kórházban második körös uh-on. Az afp mom értéka 0.8, éppúgy mint anno Hannánál, de a doki és az én véleményem is egybecsengett, azaz minden teljesen rendben van odabenn. Hála a kombinált vizsgálat hipernormális eredményének...
A vizsgálatot végző doki szerint idézem...: fiús nemi jellegekre utaló jelet nem vélek felfedezni, nagyobb valószínűséggel lány. Azaz, az én fordításomban Mimó kislány. A hosszadatok számomra nem jelentenek sokat, de pl. a buksi körben 166 mm, a pocak pedig 140mm. :) Hosszú, és vékony. :) A combi pedig 34 mm.
Ja, és kaptunk egy képet, amin a szép kis gerinc látható inkább, mint bármi más. A doki kérdezte kérem-e, 200 ft. Mondtam neki, köszönöm nem, mire odaadta ajándékba. :):)

Mások szerint:

Félúton! A magzat kb. 25 cm, 280-300 grammot nyom, és az alvás-ébrenlét idejének aránya megegyezik az újszülöttével. Ha a kicsi lány, fejlődésnek indul a méh és a hüvely. A baba ekkortájt kezd hangokat hallani: az anya szívverését és a gyomor korgását éppúgy, mint a külvilág hangjait. Ha erős zajt hall a közvetlen közelből, kezeivel eltakarja a füleit, sőt, lehet, hogy megriad, és "ugrik" egyet. A mozgása változatos: forog, izeg-mozog, kígyózik a méhben, bokszol és rugdos.

A magzatpihe és a faggyú valamint a bőrsejtek alkotják a magzatmázat. Ez a krémes fehér anyag védi a babát a méhen belül. A magzatmáz a magzatpihéhez tapad, és összegyűlik a hajlatokban, előfordul, hogy ez is látható még a szülés után. A szóbeszéd szerint a szülésznők és a csecsemőosztály nővérei a kezüket kenik vele, mert selymes tapintású és védő hatású.

A méh méreteiben tovább növekszik, nagyságát a köldök csíkjához viszonyítva adjuk meg. A 20. terhességi héten a méhfenék a köldök alatt két harántujjal tapintható. Fekvő helyzetben, a hasfalra helyezett tenyérrel ezt jól érezhetjük. Kissé előredomborodik az alhas a terhesség láthatóvá válik. A hasfalon keresztül mocorgó mozdulatok tapinthatók, de magzati testrészek között még nem tehető különbség. Ebben az időben még nem jellemző a magzat méhen belüli helyzete, de nincs is jelentősége.

2008. március 4., kedd

Ajándék

Vasárnap 31 éves lettem. Idén valahogy nem foglalkoztam vele előre, hogy ünneplés lesz, meg torta gyertyákkal, és egy kicsit meg is hatódtam, hogy volt készülődés, köszöntés.
Hétfőre volt időpontunk a géndiagnosztikára, a 18. heti genetikai ultrahang vizsgálatra. Tudtam, hogy ez lesz a legnagyobb ajándék, nemcsak nekem, mindnyájunknak.

Nos, íme:
A mérés alapján pont 18 hetes, és három napos, 240 gramm, és mindene rendben és a helyén van, és KISLÁNY!!! :):) Hogy ez megérzés volt-e, vagy a szívem vágya, nem tudom, mindenesetre nagy nagy örömmel, és egy kis lelkiismeret furdalással jöttem el. Dani két hete mondta először, hogy kisfiút szeretne, én pedig nem tudtam egyelőre megbarátkozni a ezzel a gondolattal. Rossz érzés volt, hogy ennyire leplezetlenül örülök, hogy kislány, a doktornőt is sokszor megkérdeztem, nézze meg minden oldalról, hogy legalább a majdnem biztos benne lehessen a fejünkben.

A név... Mari, az egyik Nagyi teljesen kikészült, amikor Dani elmondta neki, hogy Mikolt Jankát szeretnék, szerinte szenvedni fog a nevétől, és utálni fogja, és bárki, akinek elmondta ugyanígy gondolja. Pedig azt hiszem ő már Mikolt marad nekem, az egyetlen ember, aki ezen változtatni tud esetleg, az Dani. Bánt, hogy így fogadta, mert a névválasztás a mi dolgunk szerintem... Nekem Mikolt különleges, nem idegen, és főleg nem bélyegző, inkább valami egyedi, amiben nagyon is benne érzem a családunkat, Danit, Hannát, és magamat. Ennek ellenére két hét ízlelgetési időt adtunk magunknak, aztán majd eldől, marad-e, vagy csak a második név lesz Mikolt.