2009. szeptember 27., vasárnap

Lépegetős

A délutáni szieszta mindannyiunknak nagyon jót tett, bár Dani még aludt volna, ha Hanna hagyja. De nem hagyta, így csak a kanapén próbált magához térni, miközben Mikolt úgy döntött, sétálni fog. A szőnyegen ültem, Mikolt az ölemben, feltápászkodott, majd vagy hat lépéssel elsétált az apjához. Onnan pedig visszasétált.

Annyira tetszett neki, hogy jó párszor megtette a távot, közben dülöngélt, vigyorgott, nagyon örült a szabadságának. Aztán gondolt egyet és magától is megpróbált felállni, sikerrel, és újra nekiindult. Hanna is beszállt a mulatságba, elkapta, amikor a kicsi elbillent, ezen aztán jókat kacarásztak. Persze a kicsi idővel elfáradt, és négykézláb folytatta a mókázást. :)

Lassan lesz két szaladgáló gyerekünk, csak azt nem tudom, hogy fogom őket utolérni... :):)

1 megjegyzés:

Vera írta...

Nagy-nagy gratula! Ha többet fog járni, mint mászni, talán kevesebbszer kell mélyre hajolni. :) Szerintem a napi kilométered így is megvan, hogy mászik, akkor legalább annyi előnye megvan. Én is várom már, hogy Zita járjon, ami még odébb van, már csak azért is, mert akkor talán kevésbé törölné fel a padlót: állandóan poros, hajszálas, én meg stresszelek, hogy mikor takarítsak, pedig azért igyekszem. :) Áron születésére már Mikolt is stabilan fog járni, hajajj, bőven, szerintem nem lesz rossz. Reméljük! :)