Kapom a visszajelzéseket. Arról, ahogyan a hárommal vagyok. Hogy ez jó. Pedig vannak hullámok, sírok is és kiabálok is, és sokszor érzem, hogy a hormonok is befolyásolnak. De valahogy tényleg több lett a humorom, könnyebben viselem a nehézségeket, és mintha a kényszereim csökkentek volna, mióta több a gyerek idehaza, mint a kéz.
Elgondolkoztam, és erre jutottam:
1. Találtam egy doboz gravidát, amit a pocakosság alatt rendesen eltettem. El is kezdtem szedni. Ettől aztán van elég vitamin a szervezetemben, és mert ez új, sokkal több a lendület bennem, (bár a teendő is)
2. Az alvással töltött órák számának csökkenésével több endorfint termelek, amitől úgy érzem, hatalmas a boldogság.
3. Ennyi gyerek mellett, ha nem teszem le az aggódást, ha nem csökkentem az elvárásaimat magammal, a családdal és a bármivel kapcsolatban, akkor megőrülök. Letettem.
4. Rengeteg segítséget kapok, fizikailag is, lelkileg is, mégha legalább ennyit vagyok egyedül is. Igyekszem gyakorolni elfogadni ezt, megengedni magamnak, hogy segítséget fogadjak el. Tanulom...
5. Újra és újra megerősödik, hogy akiknek valóban fontos vagyok, fontosak vagyunk, azok maradnak, és értenek még jobban, mint eddig, és ez jó.
6. Minden nappal többet voltam háromgyerekes édesanya, minden nappal több rutinunk van, minden nappal sokkal könnyebb türelmesebbnek, okosabbnak, viccesebbnek lennem, és ez biztonságot, erőt és önbizalmat ad. (mert azért azt bevallom szívesen, hogy ez nem egy laza sétamenet)
7. Megtanultam, hogy sosem lesz minden tökéletes körülöttem, de ha bennem efelől nyugalom van, akkor egyszerűbb elfogadni is, sőt ettől mintha sokkal nagyobb lenne a rend kívül, meg belül is, mint korábban.
8. Elmúlt a nagy pocakom (hiányzik ám...), elképzelni sem tudtam hogy ennyire jó lesz újra emberként mozogni, futni, lehajolni. És ezt nagyon élvezem. Azért ha tehetem, ledőlök és alszom...
9. Apropó alszom... időbe telt, de ügyesen rátanultam arra is, hogy akkor pihenjek, amikor a gyerekek engedik. Mára már bármikor elalszom egy perc alatt, ha mindhárom alszik.
10. Máté 6,25-34 mondjuk itt. Valamiért sokat jut eszembe ez a rész... és sokat ad.
11. Tudatosabban élem meg a szépségeket és raktározom őket, a nehezet, a megterhelőt pedig feldolgozás után törlöm.
12. Van három édes, gyönyörű gyerekem, mind egészséges, nőnek, okosodnak a szemem előtt. Mit kívánhatnék még?
13. :) Daniról jelen bejegyzésben nem emlékeztem meg, természetesen minden csak vele igaz...
14. Lásd előző poszt...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














1 megjegyzés:
Nekem még mindig gyakran nagyok az elvárásaim magammal szemben, szerintem én nem vagyok ebben ilyen jó, mint te. 15 hónap alatt sem sikerült igazán megbarátkozni azzal, hogy vannak dolgok, amik nem mennek. Én is mindennap küzdök ezzel/ez ellen, és csak néha érzem, hogy el tudom fogadni. De én mindig is ilyen voltam, példa: naggyon lassan jöttem rá, hogy 40 óra egyetemi elfoglaltság mellett, plusz otthoni 5x ennyi tanulnivaló mellett nem tudok napi 2-3 edzésre eljárni, mint gimiben. És nem is törődtem bele igazán, mindig hajtottam, hogy legalább valamennyire megoldjam. Mekkora hülye voltam! hát, nagy. Azért most már jobb a helyzet. Csak ne lennének igazán közel álló emberek körülöttem, akik ugyan hangoztatják, hogy á, ennyi és ilyen pici gyerek mellett nehéz mást csinálni, de mégis görcsbe rándul a gyomrom, ha megtudom ,hogy jönnek, hogy mekkora a kupi és a kosz, meg még a koszos pelusokkal sem tudtam kiszaladni, mert legkisebbke anyaragacsot játszik, és nincs kedvem bundába öltöztetni egy "kukajáratért". Ilyenkor legszívesebben külföldre költöznék, ahol aztán senki nem befolyásol. Csakhogy ott aztán totál egyedül lennék, amit nem bírnék elviselni. Szóval, akkor mégis meg kéne tanulni lemenni olykor alfába.
szóval, nagyon nehéz ez, örülök, hogy nálad erőteljesen alakul a dolog! :)
Most pedig megyek, mert írogatás helyett tornáznom kéne, hogy a kedves fogyiblogba is tudjak valami jót írni majd, meg nekem aztán akkora a hasam még mindig mint másnak 15-20 hetes terhesen. Rémes. :-)) /na, ez is egy dolog, amit nagyobb nyugalommal kéne elfogadnom jelenlegi körülmények között, de erről már írtam, hogy ez nem megy tovább. :) akkor meg tenni kell ellene. ámen. :)/
Puszi Nektek! Minden kerekedő, okosodó kismanódnak is! :)
Vera
Megjegyzés küldése