2010. január 21., csütörtök

Szerelem

... nem is tagadom...
Mindegyikbe ..., mindegyikbe másképpen, mindegyikbe nagyon. Egyszerre belefeledkezősen és érezve a súlyt is.
Most kimondva Áron. Talán mert ő már a harmadik, talán mert fiú... Vagy mert.
Meg kellett érnem erre, és végre megszületett ez is: hogy nem csak a feladatot látom, amit kaptam velük, hanem egyszerűen csak őket. És örülök nekik, ezeknek a kis csodáknak...

2 megjegyzés:

kata írta...

Kinga!

Pár perce írtam az iwiwen, erre gondoltam. :)

kata írta...

És talán ez volt a bajom, hogy a feladatot látom.
Hamarabb kell Hármaska, azt hiszem :)