2010. szeptember 9., csütörtök

Nem túl jó hírek...

Áron tegnap elesett.
Már egy pár napja mindig ugyanott üti be a fejét. Feláll, aztán leülne, de ha nem sikerül ahelyett, hogy a popsijára huppanna, dől. És támasz nélkül a feje ér le először, nem a keze.

A kisasztalnál ácsorgott, a duplókkal játszott, és így utólag rekonstruálva a történteket, valószínűleg egy darabbal küzdött, ami nehezen, de végül engedett. Nagyot kellett esnie, ezt ma már tudom. Akkor csak azt hallottam sír, szaladtam, azonnal vigasztaltam, abba is hagyta, és ment a dolgára.

Csak egy másfél óra múlva láttam, hogy a bal füle fölött egy Mimitenyérnyi területen púp van a fején. Megtapogattam, és puha volt. Megijedtem, figyeltem, aztán a nap úgy hozta, hogy a lányokat ki kellett vinni, játszótereztünk, Áron a babakocsiban ücsörgött, mint ilyenkor általában, semmi szokatlant nem tapasztaltam, így el is felejtettem, hogy mi történt vele.

Csak amikor Vikiéknél, már Danival együtt voltunk, és levettem a sapiját, vizsgáltam meg újra. A hupli, meg a puhaság maradt.
Dani is, Viki is megijedtek. Felhívtuk a mi dokinkat, aki azt mondta, vigyük be a Jánosba röntgenezzék meg. Lementünk még a rendelésre is, és bár nem a mi orvosunk, de egy nagyon kedves, higgadt, (Dani szerint élete egyik legjobb orvosélményét nyújtó) fiatal doktorbácsi volt, aki azt mondta, ha az ő gyereke volna, bevinné. Ennél több nem kell.

A lányokat Vikinél hagytuk, én el sem köszöntem tőlük, mert az emeleten játszottak.
A Jánosban egyik folyosóról a másikra vártuk a sorunkat, közben adatfelvétel, röntgen... Nincs jó hírem.
Koponytörés. Hat centis... Kicsit meghaltam...

Egy hét kórház, semmi teendő azon kívül, hogy a fejére nagyon kell vigyáznom, de megfigyelésen bent kell tartania a protokoll szerint.
Csakhogy nincs ágy. Rácsos is csak egy átjáróként is funkcionáló szobában, én kaphatok egy fotelt. Hét éjszakára. A nővér hozzáállásáról, vagy hozzánknemállásáról nem tennék említést.

Dani hazajött a lányokat elaltatni, Áronnal éjjel egyig a folyosón sétáltam, mert a kiságyban nem akart elaludni, folyton felállt, amit most nem volna szabad. Aztán Dani megérkezett és hozott egy szivacsot, amin beköltöztünk a játszószobába, ahol "hideg van" a 30 fok helyett csak 23, és éjjel nem lehet bemenni... Gondolom szellemek lakják.

Reggel megkaptam a magamét az ügyeletes személyzettől, hogy ott nem lett volna szabad aludnunk.
- A játszószoba nem arra való, hogy ott aludjanak Anyuka.
- Az a cél, hogy a gyerek meggyógyuljon?
- Persze.
- Akkor azt gondolom jól tettem, hogy elkövettem mindent azért, hogy aludni tudjon.
- Akkor sem lehet ott aludni.
- Miért?
- Mert az játszószoba.

Ühüm... Nem nagyon ment át, hogy Áron mellettem tud elpihenni, máshol nem. Nem csak azért, mert szopik még. Hiszen itt ez a remek szoptatósfotel, abban lehet, és ott a rácsoságy, abban meg alhat.
És akkor szó se essék arról, hogy koponyasérült gyerekre mint hímes tojásra kellene vigyáznom, vagyis jobb, ha én is alszom néha... Hogy az ebédet nem sikerült időre megennem, mert nem tudom letenni a gyereket? Kit érdekel... Etetőszék, pohár nincs. Nem is tudom milyen osztály ez amúgy...

Nos a kezdeti nehézségek után új lehetőséget kerestünk, beszéltünk a Bethesda kórházzal, ahol azt mondták, szerintük indokolatlan a hét nap benntartózkodás. (Értem én, hogy fő, hogy az orvosok kéznél legyenek, de egy baba, aki nem tud pihenni, mert a takarítónő zacskót cserél a szemetesben, miközben Áron alszik, és ezzel felkelti, nem érdekes... szóval szerintem nehezebben, lassabban gyógyul, mint a maga megszokott, biztonságos, pihentető otthonában. Hajlandó vagyok szigorú szobafogságban tartani, és nagyszülői segítséget igénybe venni a lányok miatt akár, de ezeket a körülményeket nem gondolom megfelelőnek... egyikünk számára sem)

Odaát van már ágyunk, de mert ma kaptunk egyet itt is, úgy gondolom, maradunk. Közelebb van, és ha nincs komplikáció, akkor egyelőre érzek magamban erőt, hogy a kukába száműzzem a minket érő negatív hangokat. Hogy meddig, azt nem tudom.

Most Danival felváltva vagyunk Áronnal, vagy a lányokkal, én minden nap hazajövök egy kicsit, és örülök ennek.
Áron pedig a púpján és a kívülről nem látható, de az én szívemnek cseppet sem kedves sérülésén kívül jól van, olyan, mint mindig. Vannak már barátai is, és hála a szivacsnak, amit bevittünk, a játszószobában is tudunk lenni, így jöhet mehet kedvére... Hamár egyszer játszószoba.

Úgy tűnik, én már csak ilyesmit tudok kérni itt... Gondoljatok ránk, hogy minden rendben legyen, Áron hamar és komplikáció mentesen gyógyuljon.
Köszönjük.

28 megjegyzés:

KV írta...

Gondolunk, nagyon gondolunk, minden rendben lesz. Menjetek haza, amint csak lehet - drukkolunk, hogy ne a féelelem döntsön, hanem a megérzés. Ti ismeritek a legjobban Áront, az orvosok meg a kockázatokat, gyógymódokat. Ha szeretnétek még szakvéleményt, tanácsot alternatív irányból, jó szívvel ajánlom Szőke Henriket. Ha indokolt a megfigyelés esetleg Telki? Sok (gyógy)puszi: Viki

Zsófi írta...

Jajj, ezt olvasni is rossz volt! Hatalmas drukk megy, mindenért, amit szeretnétek, és írtam emailt, remélem tudod olvasni! Puszi!!!

Krisz írta...

Nagyon gyors gyógyulást annak a Kisbuksinak!

Hihetetlen, hogy egy sima eséstől ilyen is történhet. Zsombor kétszer esett le az ágyunkról, első esetben kék pofacsonttal, másodszor könnyes szemekkel megúszta. Most érzem csak micsoda szerencsénk volt.

Az egészségügy meg igu bugum jó lenne ha összekapná magát!

Gyógypuszil: Krisz

Noémi írta...

Oh, szegény kis édes kerek buksi! Nagy szeretettel gondolok Rátok, gyors gyógyulást és nyugis, zaklatás-mentes kórházi pihenést kívánok! Nem utolsó sorban pedig azt, hogy minél hamarabb hazaengedjenek benneteket!

andi írta...

Nagyon drukkolunk mi is, hogy minden rendben legyen!!
Kinga neked kitartást a kórházi lét elviseléséhez..
Szörnyű a nővérek hozzá nem állása, mindenhol, de egy gyerekosztályon meg főleg megértő és a gyerekekre,anyukákra maximálisan tekintettel lévő nővérekre lenne szükség...

zsófi írta...

Kinga nagyon-nagyon gondolok Rád, Rátok! Remélem mielőbb beforr az a buksi, és nagyon bízom benne, hogy a kórházból is hamarosan eljöhettek! Hallgass a megérzéseidre, azzal mindenkinek jót teszel!! SOkszor ölellek, Zsófi

panka írta...

Jaj de rossz volt olvasni. :-(
Nagyon gondolok rátok, és drukkolok, hogy most már a körülményekhez képest minden jól alakuljon.
(Mindezt azután, hogy megnyugszom kicsit, mert teljesen rosszul lettem, ugyanis ez az egyik legnagyobb parám, hogy ez történik nálunk rettenthetetlen Jankával, de eddig mindig elhessegettem azzal, hogy ehhez extrém nagyot kell esni. Ezek szerint sajnos nem. :-()
Millió gyógypuszi Áron búbjára, neked/nektek meg sok erőt kívánok a következő napokra.

Zsu írta...

Jajj szegénykéim,most nagyon elérzékenyültem és nagyon de nagyon együtt érzek veletek!Biztosan minden rendben lesz,kitartást,sok lelkierőt,gondolunk rátok és mielőbbi otthonlétet!

puszi

F.B. Dóri írta...

Jajj a hideg is kirázott! :(
Drága kicsi Áron, gondolunk Rád, hogy mielőbb gyorsan és teljesen felépülj.
Kinga nektek kitartás!!! Ölellek

Melcsi írta...

Sziasztok! Csatlakozunk az előttünk szólókhoz (írókhoz) és nagyon nagyon gondolunk rátok és drukkolunk, hogy mihamarabb hazamehessetek és minden a legnagyobb rendben legyen. Sok-sok gyógypuszi a buksira! Melcsi, Levi, Zsófi

Márti írta...

Kinga, kitartást! Mi éppen a héten jöttünk haza kórházból. Amit én pozitívumként tudtam értékelni, hogy Katán látszódott mennyire élvezi, hogy csak Vele vagyok, minden figyelmem az övé (itthon persze nagy volt az öröm, mikor a nővérét meglátta). Szerintem Áron is élvezi, hogy most csak Ő van. A nővérek beszólásait pedig tényleg enged el a füled mellett, türelemjáték ez a kórházi lét...
Szorítok Nektek! Márti

Anna írta...

Szegenykeim!
Tiszta szivbol kivanom, hogy a franya eset minel elobb a feledes homalyaba vesszen!
Addig is Aronnak mielobbi gyogyulast, nektek pedig kitartast kivanok!
Anna

petite fleur írta...

A hétvégén jöttünk ki a László kórházból: a nővérek és az orvosok előtt le a kalappal, de ott szülő csak úgy aludhat bent, ha visz magának polifómot/hálózsákot/hasonlót! De ez még mindig sokkal jobb volt, mint ha nem lehettem volna bent... Nagyon sok erőt, és gyors gyógyulást!!!!

Mea írta...

Szia Kinga!
Szilvin keresztül olvastam bele a blogodba.Mielőbbi gyógyulást kívánok a kismanónak.Sajnos tudom miről beszélsz,a kislányommal többször megfordultunk kórházakban krupp miatt ,ahol is egy műanyag kerti széken "aludtam" napokig.Szörnyű állapotok,de egy fejsérülést komolyan kell venni,így fogszorítva kitartást Nektek!

kata írta...

Rengeteget gondolok rátok egyébként is, de most majd még többet.
Nagyon remélem, hogy minden jól alakul, Áronbuksi gyorsan gyógyul.

Ölellek,
Kata

Szitya írta...

Kinga, drága! Ez iszonytatónak tűnik; őszintén szólva, nem is értem: hiszen a feje lágya sem nőtt még be, szó szerint, hát hogy tudott az a puha csont eltörni?!?
Az, amit te amúgy is kibírsz, már eleve emberfeletti, hát még most ez a kórházi lét... Félre ne érts, Áronért izgulok legfőképpen, de azért teérted is aggódom!
Sok puszi és mielőbbi megnyugtató megoldást és gyors gyógyulást kívánok!
Szilvi

u.i.: És nehogy merjen lelkifurdalásod lenni! Ez megtörténhet! Még akkor is, ha "csak" egy manód van és folyton őt őrzöd! Mert esések nélkül nem megy a mozgásfejlődés. Csak ez egy nagyon szerencsétlen esés volt.

Dius írta...

Nagyon sajnálom. :(
Gondolok rátok sokat, hogy mihamarabb hazakerüljetek gyógyultan.
Kitartás.

Ágnes írta...

Hű ez kemény volt! Az a legrosszabb, hogy az ilyeneket nem lehet kivédeni hiába is van rajta egész nap az egyik szemed... és persze a másik Mikolton, és akkor Hannára már nem is marad egy sem... :) :(
Mielőbbi gyógyulást kívánunk mi is Áronnak, és főleg, hogy minél elöbb hazamehessetek, mert ezt így olvasva a körülmények nem igazán segítik elő a gyors javulást.
Sok-sok gyógypuszi arra a kis törékeny kobakra, Neked és Daninak pedig sok türelmet és kitartást!!!
Puszi, Ági

Judit írta...

Gondolunk! Nagyon-nagyon! Adja Isten, hogy csak egy rossz emlék legyen nektek ez a pár nap! Az biztosan jó jel, hogy Áron olyan, mint mindig! Ami meg a kórházasdit illeti, az borzalom, de szerencsére Áronnak messze nem annyira, mint Neked, hiszen vele vagy! Kitartás!!!! Ölelés!

JuditAu írta...

Én is Zsilvitől szoktam átkukkantani, és most megáltt bennem az ütő... Nagyon gyors gyógyulást, és Neked is kitartás!!!

Vera írta...

Nagyon-nagyon sok virtuális gyógypuszit küldök én is a kis buksijára! Ez tényleg nagyon szerencsétlen esés volt, teljesen kivédhetetlen. :( csak mehessetek minél előbb haza!
3 éve a 9 hónapos Csillával majdnem mi is kórházba kerültünk, nem kötöttem be az etetőszékbe, mert 8-féle dolgot csináltam, rohantam, bár ez nem volt mentség, és kizúgott a padlólapra... Az egyik szeme teljesen bedagadt, bekékült, másnap szinte pánikszerűen vettek előre minket a Heim Pálban koponyaröntgenen és hasi ultrahangon. nem találtak semmit, de én rettegtem, hogy a gyerekvédelmisek kijönnek gondatlanság miatt :-P Gondoltam, el sem árulom, mi történt, de az orvosoknak tudni kellett mi történt; egy alacsony kanapéról szőnyegre esés nem okoz akkora hupszlit...szerintem a mai napig nem hevertem ki kicsit, hiszen én hibás voltam, ahogy te is írtad, kicsit meghaltam, de hála istennek rendbe jött Csilla. Egy hónapig néztük a fekete monokliját, addig a szívem szorult össze, amikor rápillantottam.

Áron is rendbe jön nagyon gyorsan, nagyon szurkolok! És Nektek is Danival, hogy kibírjátok, no, és a lányoknak is, hogy jól viseljék ezt az időszakot! :)

Zsuzsi írta...

Sok erőt és türelmet kívánok és küldök Nektek. Amúgy sem vagy híjján egyiknek sem, de ilyen esetekben elkél még több.
És kívánom, hogy a lehető leghamarabb csak egy történet legyen az egész, amire úgy gondolsz, hogy ez is megtörtént és ezt is kellő odaadással, kitartással végigcsináltuk.

Remélhetőleg az életre szóló nagy esés ez volt és többé nem láttok orvost baleset ügyben.

ölel
zsuzsi

Bori írta...

Kedves Kinga!

Mi is sokat gondolunk Rátok és küldjük a pozitív energiát!!!

(Az én kisebb öcsém is kb. ilyen idősen törte el a koponyáját. Ő 5 napot volt kórházban és akkoriban még nem lehetett vele éjjel-nappal anyukám, sőt le akarták szíjazni, hogy ne álljon fel stb...ezt csak azért írom, hogy azért van fejlődés, még ha lassú is...)

Nagyon sok erőt!
Bori

kiskat írta...

Én is rengeteget gondolok Rátok!
Reméljük hipp-hopp meggyógyul pici Áron, és majd nagy Áron kamaszkorában büszkén mesélheti a barátnőinek, hogy mi történt vele pici korában.
Most viszont rengeteg erőt és kitartást kívánok a kórházi létre.

Kati (Botond)

SKY írta...

Itt pityergek...
Köszönjük szépen ezt a sok hozzászólást, hogy ennyien gondoltok ránk, ilyen szeretettel.
Azt hiszem Áron is érzi ezt, én pedig annál is inkább.
Hálás vagyok ezért a "védőernyőért"!!!
Kinga

cucka írta...

DrágaDrága Kingám, én csak most olvastalak, végtelen nagy szeretettel gondolok Rátok... ölellek sokszor és minden gondolatomba befészkeltetek, küldöm a pozitívságokat, elkél.

Szeretlek Benneteket, kitartás Édesem. Az eü dolgozók már csak ilyenek-sajnos, nagyon erősen és a Tőled megszokott leleménnyel oldottad meg ezt a nehézséget is. :)

Mégegyszer küldöm ropogtatós ölelésem.

j.bea írta...

Édes kicsi Áron, gyógyulj meg hamar! Kinga neked pedig sok erőt kívánok, remélem hamar túl lesztek a nehezén!

Tuti írta...

Szegény pici Áronbaba! Csak most olvastam, hogy mi történt vele! Drukkolok, szorítok nektek, hogy minél előbb hazajöhessetek és minden a legnagyobb rendben legyen!