Ahányszor szóba kerül, hogy hol fogunk élni, az első kérdések között szerepel, hogy mihez hasonlítható Malajzia... nomeg főképpen Kuala Lumpur, ahová megyünk.
Édesanyámat izgatta leginkább a kérdés mostanában, hiszen ő is elkísér bennünket egy pár hétre, esetleg hónapra, hogy velünk legyen, míg megtaláljuk a helyünket...
Sokat meséltem neki a hat évvel ezelőtti benyomásainkról, az emberekről, akikkel ott találkoztunk, az ételek sokféleségéről, a piac színes és jórészt ismeretlen kínálatáról, a hindu templomok ezerarcáról.
Aztán valahogy eljutottunk oda, hogy vajon mennyiben más mint Magyarország... és akkor eszembe jutott, hogy van ikea. :)
Hanna hallgatta, ahogy magyaráztam, hogy milyen érdekes a maláj népviseletben közlekedő férfiak látványa, keveredve a húzott szemű, kendős muszlim asszonyokéval, hogy milyen sok vallás megfér ott egymással, legyen szó kínaiakról, indiaiakról, vagy európaiakról. Hogy mennyire szerettük a rambutánt, és milyen büdös volt a duriam... mindezek valószínűleg nem voltak túl informatívak, de mikor végre elérkeztünk az ikea szóig, felcsillant a szeme...
- Mama és majd bemehetek a golyókhoz?
Kérdezte...
No igen, azt hiszem helyben vagyunk...
Nem csak a kiskendő (aminek két hete lába kélt...) hanem az ikea is fontos összetevője a létnek.
Íme a maláj ikea honlapja... természetesen angol nyelven ;)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














4 megjegyzés:
Na de hol vannak a rénszarvasok és a hópihés égősor?????
Lesz lesz, csak ott nem kezdik meg novemberben a kampányt ;)
Elég hasonló minden! Ez lesz az a hely, ahol kicsit olyan, mint ha itthon lennétek, nem? :))
Majd csörögjetek megint ha mentek, az étteremben találkozunk! :))) :(
Puszi, Ági
:-) Akkor megnyugodtam, hogy jó helyre mentek. :-)))
De a viccet félretéve, nekem is megmagyarázhatatlanul összeszorul a szívem, ha arra gondolok, elmentek ilyen messzire. Pedig tényleg magam sem értem teljesen az érzést, a valóságban eddig sem találkoztunk (no, ha most egyszer még fogunk, lehet, hogy akkor fogom csak igazán sajnálni, hogy elmentek...)szóval elméletileg nem akkora különbség, de mégis... Talán mert annyira megszerettem már a blogotok hangulatát, nem merem mondani, hogy az életetek hangulatát, mondjuk úgy, hogy azt a szeletkéjét, ami a blogból is megismerhető, és most sajnálom ezt megszokott, otthonos kis légkört, ami biztos, hogy szükségszerűen változni fog valamennyit az új körülményekkel.
Ezzel együtt azért roppant kíváncsian várom veletek azt a bizonyos ismeretlen újat...
Megjegyzés küldése