2010. október 21., csütörtök

Ahol ikea van, ott minden van...

Ahányszor szóba kerül, hogy hol fogunk élni, az első kérdések között szerepel, hogy mihez hasonlítható Malajzia... nomeg főképpen Kuala Lumpur, ahová megyünk.
Édesanyámat izgatta leginkább a kérdés mostanában, hiszen ő is elkísér bennünket egy pár hétre, esetleg hónapra, hogy velünk legyen, míg megtaláljuk a helyünket...

Sokat meséltem neki a hat évvel ezelőtti benyomásainkról, az emberekről, akikkel ott találkoztunk, az ételek sokféleségéről, a piac színes és jórészt ismeretlen kínálatáról, a hindu templomok ezerarcáról.
Aztán valahogy eljutottunk oda, hogy vajon mennyiben más mint Magyarország... és akkor eszembe jutott, hogy van ikea. :)

Hanna hallgatta, ahogy magyaráztam, hogy milyen érdekes a maláj népviseletben közlekedő férfiak látványa, keveredve a húzott szemű, kendős muszlim asszonyokéval, hogy milyen sok vallás megfér ott egymással, legyen szó kínaiakról, indiaiakról, vagy európaiakról. Hogy mennyire szerettük a rambutánt, és milyen büdös volt a duriam... mindezek valószínűleg nem voltak túl informatívak, de mikor végre elérkeztünk az ikea szóig, felcsillant a szeme...
- Mama és majd bemehetek a golyókhoz?
Kérdezte...
No igen, azt hiszem helyben vagyunk...
Nem csak a kiskendő (aminek két hete lába kélt...) hanem az ikea is fontos összetevője a létnek.
Íme a maláj ikea honlapja... természetesen angol nyelven ;)

4 megjegyzés:

Olga írta...

Na de hol vannak a rénszarvasok és a hópihés égősor?????

SKY írta...

Lesz lesz, csak ott nem kezdik meg novemberben a kampányt ;)

Ágnes írta...

Elég hasonló minden! Ez lesz az a hely, ahol kicsit olyan, mint ha itthon lennétek, nem? :))
Majd csörögjetek megint ha mentek, az étteremben találkozunk! :))) :(
Puszi, Ági

panka írta...

:-) Akkor megnyugodtam, hogy jó helyre mentek. :-)))
De a viccet félretéve, nekem is megmagyarázhatatlanul összeszorul a szívem, ha arra gondolok, elmentek ilyen messzire. Pedig tényleg magam sem értem teljesen az érzést, a valóságban eddig sem találkoztunk (no, ha most egyszer még fogunk, lehet, hogy akkor fogom csak igazán sajnálni, hogy elmentek...)szóval elméletileg nem akkora különbség, de mégis... Talán mert annyira megszerettem már a blogotok hangulatát, nem merem mondani, hogy az életetek hangulatát, mondjuk úgy, hogy azt a szeletkéjét, ami a blogból is megismerhető, és most sajnálom ezt megszokott, otthonos kis légkört, ami biztos, hogy szükségszerűen változni fog valamennyit az új körülményekkel.
Ezzel együtt azért roppant kíváncsian várom veletek azt a bizonyos ismeretlen újat...