No ne tessék egy amolyan ereszd el a hajamat, hajnalig tartó dorbézolásra gondolni, mert bár az sem lenne ellenemre, a realitások talaján maradva mégiscsak három gyerekünk van. Velük pedig még jókora kihívás volna egy igazi lazulós, tequliázós éjszaka... Talán már nem is bírnám ;)
Viszont...
Vasárnap reggel óta készülök e bejegyzésre, a vajúdás hosszúra nyúlásának az oka pedig az, hogy olyan erős érzelmeket élek meg azóta, mint egy kamaszlány, mikor először érzi a szerelmet...
Őszinte vagyok, ez talán átsüt a posztokon.
Most is az leszek, de olyan nagy az igyekezet bennem, hogy a hatalmas őszinteség okán ne ömlengjek, ne csapongjak, vagy ne csillámporozzam túl ezt az estét, hogy már vagy a századik piszkozat kerül a kukába. Egyszerűen nem megy... Mert ez az este a maga egyszerű bájában végül olyan elképesztően jól sikerült, hogy nagyon nehezemre esik nem ömlengeni, vagy szuperlatívuszokban zengedezni róla.
Azért megpróbálom.
Az egész úgy kezdődött, hogy elhatároztuk, egyszerre hívunk meg mindenkit, aki a jelenben, vagy a múltban annyira fontos, hogy nem hagyhatjuk ki, hogy meg ne ölelgessük egy utolsó alkalommal. Hamar egyértelművé vált, hogy ez jóval nagyobb szám, mint amennyi a házba befér, így nekiláttunk helyet keresni. Hasonlót az otthonunkhoz, mégis elég nagyot ahhoz, hogy kényelmesen legyünk.
És innentől minden úgy sikerült, mintha valaki a tenyerén hordott volna minket. Egyszer Balczó Bandi bácsi az udvarunkban összefutott Zoltán atyával. Kezet ráztak, Bandi bácsi pedig azt mondta: Zoltán atya, imádkozzon, mert ha ketten akarunk valamit, akkor az úgy lesz. Valahogy így volt ez nálunk is. Egyet akartunk Danival, nem is pontosítottuk, és lett. Magától. Ajándékba.
Ahogy a gondolat megfogant, már meg is született.
A hely, amit az öcsém ajánlott tárt karokkal fogadott. Nem mellesleg tökéletesnek bizonyult.
A legnagyobb félelmem az volt, hogy mit fogunk kezdeni 100 emberrel hat órán keresztül egy zárt térben, ráadásul majdnem fele arányban hat éven aluli...
Az utolsó napokban percről percre történtek olyan találkozások, beszélgetések, elköteleződések, amik egyértelművé tették, hogy minden, amit elképzeltem, megvalósulhat.
Bár sokkal több vendégre számítottunk, végül épp így volt teljes, ahogy volt.
Sajnálom, hogy akik nem voltak, azokat nem tudtuk megajándékozni, és mégis úgy érzem, kerek volt... nagyon is.
És akkor itt jön a béna próbálkozás, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik a jelenlétükkel, a segítségükkel, a szeretetükkel, a ragyogásukkal megismételhetetlenné tették nekünk ezt az estét. A legőszintébben így gondolom... bár leírva szirupos, és télleg béna...
Köszönöm az Öcsémnek, hogy megtalálta nekünk a Pastramit.
Köszönöm a Pastrami egész csapatának, elsősorban Böbének, hogy az első perctől kezdve úgy egyengette az utunkat, mintha a saját búcsúbulija volna.
Köszönöm, hogy mindenki írt az emlékkönyvünkbe, hajnali kettőkor még nyolcadszor is végigolvastam mindet.
És csak festett és festett és festett... Sok arcfestést láttam már, de ez valami egészen különleges volt.
Orsika!!! Nagyon nagyon köszönöm!!!
Köszönöm Gryllus Vilmosnak, hogy megérezte, hogy ő valódi családtag minálunk. Hogy nélküle a jelenünk nem értelmezhető. Hogy sosem szokott, és most mégis megtette. A kérésemért, Mikolt miatt, a picit talán közös tő miatt. Muzsikált nekünk, énekeltette Hannát, aki saját költésű dallal ajándékozta meg Vilmos Bátyánkat.
Remélem, hogy az intimitás hiányában is átsejlett, hogy mennyit kaptunk Tőled, és remélem, hogy egy picit mi is adtunk... Szívből köszönöm!!!
A gyerekek az este alatt számtalanszor játszották újra a találkozást, hol egyedül, hogy csoportosan mentek fel a színpadra és énekeltek hosszan, hosszan.
Hát így... azt hiszem sikerült megadni a módját.
Lesz mire emlékezni.














15 megjegyzés:
Sziasztok! Nagyon klassz bulitok volt, ezek után nagyon nehéz lehet elmenni és itt hagyni mindazt, amit egy este alatt kaptatok. De milyen jó, hogy lesz mire emlékeznetek. Jó utat nektek és Hannának nagyon boldog szülinapot kívánunk holnapra! Melcsi, Levi, Zsófi
Megerősíthetem, hogy túlzás nélkül ennyire fantasztikus volt az este. És nagyon köszönöm, hogy részesei lehettünk! Hatalmas ölelés nektek!
Szerintem olyan lehetett a bulitok, mint ti: fantasztikus! Ez, szinte, természetes... és még egyszer, sajnálom, hogy annak ellenére, hogy az a hatalmas kedvesség ért minket, hogy meghívtatok, mégsem tudtunk ott lenni...
Puszi,
Szilvi
Kinga!
Mi köszönjük a meghívást és hogy ott lehettünk!
A hely és minden szuper volt!
Puszilunk titeket!
Eszter
A képeket nézve és a szavaidat olvasva azt hiszem minden megvolt aznap este, aminek meg kellett lennie meg még egy kicsit több is. :) igazán szép búcsúbuli lehetett. Meg is érdemlitek! :)
Örülök, hogy minden úgy sikerült, ahogy megálmodtad, vagy ahogy álmodni sem merted! :) Jó, ha az ember ilyen emléket visz magával az otthonáról a hosszú útra. Nagyon szépen írtad le! És a képek is magukról beszélnek :)
Kinga!
Tényleg,nem találok szavakat olyan megható,csodálatos volt minden,a képek önmagukért beszélnek. Majdnem elsírtam magam a képeket nézegetve,a gyerekek csodálatosak voltak.Szép munkát végzett Orsi:) Olyan jó hozzátok betérni olvasgatni:) Jó a lelkemnek,és azt hiszem más is így van,még akkor is ha nem vallják be fennhangon.
Jó utat nektek,és vigyázzatok egymásra:)
Puszi Hajni
Boldog Születésnapot Hannának! :)
Köszönjük, hogy vagytok, legyetek bárhol!!!
Tité-ék
Szia!
Bár nem ismerjük egymást,zugolvasó vagyok, de végig könnyeztem a bejegyzést. Nagyon szép kis (nagy:)) család vagytok, és szuper lehetett a buli!
Jó utat, biztos minden rendben lesz!
Bogi
Isten éltessen Hanna! :)
Kinga! Én már szombaton nagyon sajnáltam, hogy lebetegedtünk, és a bejegyzésedet olvasva még jobban sajnálom, hogy nem lehettünk ott, nem búcsúzhattunk el személyesen, pedig mi is készültünk rá. Jó helyetek lesz Malajziában, a családotok itt is ott is gyönyörű és jól funkcionál :-), de azért nagyon várunk Titeket vissza!
Kíváncsi vagyok mi lesz a megérzésemmel (amit a telefonban mondtam az egyre hosszabb blogcímetekkel kapcsolatban:-))...
Sokszor ölel Titeket: Kacsarét
Egy ideje automatikusan beindul a homályosulás, majd könny csepegtetés mikor elkezdem gépelni a böngészőbe, hogy hannamikol...
Kedves Kinga!
Most egy nyári posztod ugrott be, amikor az esküvőtökről írtál.
Milyen szép, hogy most már a vendégsereg fele gyerek volt, benne a Ti hármatok!!!
Én már nagyon várom, hogy elkezdődjön a blogod új szakasza, mert ezzel úgy érzem, hogy majd előttem is új világ nyílik meg.
Jó utat az egész családnak!
Szeretettel: Eszter
Ui1: Nagyon szép és boldog vagy a fényképen!
Ui2: Már egy hónapja ülök a Hivatalban és ma napközben is eszembe jutottál, hogy vajon sikerült-e már elintézni az Ügyedet.
Drága Kingám,
köszönjük a búcsúzás lehetőségét, gondolom látszott, hogy élveztük mi is:)! Tőlem szokatlan patetikus hangnemben :) üzenem: Isten éltesse az egész családot odakinn, ami ugye messze, máshol van, de szerencsére az idebenn nem változik. Továbbra is várom a híreket! Jó utat! Nem féltelek!!!
Nagy ölelés:
J.
U.I: A bulifényképeket meg lehet nézni valahol,!
Megjegyzés küldése