2010. október 1., péntek

Van egy nagylányom

Gyorsan visszalapozva láttam, hogy az oviban alvás eredményét még nem tettem közkinccsé...
Nem aludt. :)
Csilla elmondása szerint mindent kipróbált, amit csak lehetett, volt kint kétszer a mosdóban, feküdt és próbált csukott szemmel pihenni, forgolódott, majd végül könyvet lapozgatott.
Viszont azóta is ácsingózik. :) Így lett az én nemalvós, kiabálva ébredős kicsi lányomból nagy óvodás.

Ez a nagy óvodás tegnap a saját(!!!) döntése okán igazi fülbevalót kapott.
Nagyjából két éves volt, amikor először kérte, hogy legyen neki is. Akkor elkocsiztunk Müllerékig, ahol vettem ragaszthatós csillogós kékeket, naponta ragasztgattuk, ő pedig irtó büszke volt, egészen addig, míg le nem estek.
Időről időre előkerült a kérése. Elmeséltem neki, hogy hogyan teszik bele a fülbe az ékszert, hogy aztán napokig kellemetlen lehet, de ő nem tágított.
Minden alkalommal, amikor újra felvetette a témát, kérdeztem, hogy tudja-e, mi vár rá. Tudta...

Danit is megkérdeztem, hogy mit szólna, ő pedig Hannát kérdezte meg, akarja-e. Akarta.
Én öt éves voltam, amikor fülbevalós lettem, és úgy gondoltam, majd ha Hanna akarja, akkor lesz neki is.
Két év telt el, ez alatt a két év alatt soha nem volt olyan alkalom, hogy Hanna ne csillogó szemmel, felvillanyozva kérdezte volna, mikor?
A negyedik születésnapját gondoltuk jó alkalomnak, de mert ki tudja, hogy hol ér minket, szerettem volna hogy még itthon gyógyuljon meg teljesen a fülecskéje. Így lett a tegnap az a nap.

Már délelőtt mondogatta az óvónéniknek, hogy mire készül, és amikor meglátott, szaladt, alig várta, hogy induljunk. Az ékszerésznek is köszönettel tartozom, mert amíg Hanna szájából el nem hangzott, hogy fülbevalót szeretne, nem kezdett neki semminek.
Amikor aztán Hanna végül a szégyenlősségén felülemelkedve válaszolt neki, mindent megmutatott, elmagyarázott, majd Hanna az ölembe ült és tartotta a fejecskéjét, előbb az egyik oldalt, majd a másikat is. Hang nélkül... Nekem kicsit összeszorult a szívem, és ez tart még most is... :)

Két apró kék kő csillog Hanna kék szemével összhangban, tényleg szép.
Hanna pedig nagyon büszke rájuk, mindenkinek elmeséli, és eddig bárki megkérdezte tőle, fájt-e, nemmel válaszol. (Mikolt pedig bizonygatja, hogy neki se :):))
Esténként alkoholozni kell, ez az egyetlen dolog, amit nem szeret... a többi nagylányos. Mondja ő.

4 megjegyzés:

Réka írta...

Ugye majd mutatsz fotót a fülbevalós nagylányról?
Nagyon bátor volt:)
Puszi, Zselyke baba és Réka

panka írta...

Gyönyörű! Nagyon csinos vele!

Nálunk Janki terror áldozata lett, és 4 hónaposan kilövettem a fülét kérdés nélkül (akkor valamiért ez nagyon fontos volt nekem :-)) Borkának viszont nincs még, de ugyanígy szeretnénk neki mi is: ha majd ő kéri.
Kérni mondjuk most is kéri, de mikor visszakérdezünk, hogy egy pici fájdalmat is elvisel-e az ügy érdekében, akkor mindig inkább visszakozik.
Az oviból hazafelé minden nap elmegyünk egy fülbelövő hely előtt, mindannyiszor beszél is róla, látom, hogy előbb-utóbb le fogja küzdeni ő is a félelmét, de addig türelmesen várunk. Szerintem is fontos - ha már nem babakorban történik a dolog - hogy a saját döntése legyen.
Igazi nőcis élmény, az egyik első nagyobb döntés a saját külsejével kapcsolatban. :-)
Ebből is látszik, hogy Hanna már igazi nagylány. :-)))

Szitya írta...

Kinga!
Én is így tettem minden alkalommal, mint te: megvártam, amíg ők kérték!
Kicsi problémám most: zita szeretne egy másodikat is az egyik fülébe. Azt hiszem, hagyni fogom...
Puszi,
Szilvi

maayan jolan schwartz írta...

értem. ilyen amikor az embernek lánya van. új lehetőségek csillannak meg előttem.

viszont bele kell húzzunk, ha szeretnék még plusz fülbevalót, mert az én cimpám már tele van:-)