2011. január 17., hétfő

15 hetes a legkisebb

Ahogy elmúlt a hányingeres, nagyon fáradékony, egészen kimerítő első trimeszter, fellélegeztem.
Viszont ezúttal nem érkezett ezzel egy időben a mocorgás odabenn, pedig már nagyon szeretném érezni, hiszen ez az újabb jeladás arra vonatkozóan, hogy minden rendben van.

Vagy Mimi betegsége, vagy az első átvirrasztott éjjel gyomorgörcse (2 kilót sikerült aznap éjjel leadnom) megijesztett ezügyben, és máig adtam haladékot a Csöppnek, hogy adjon valami jelet. Sokkal nyugisabbnak tűnik ő, mint az előző három, vagy a negyedik még hátrébb a sorban szép türelemmel várja, hogy csak rá figyeljek. Figyelek én, amint van egy szusszanásnyi szünet, főképpen este (milyen érdekes ez is, hogy az ezirányú lelkiismeret furdalásom már nincs, pedig Mikoltnál még mennyit lamentáltam rajta, hogy nem jut neki abból, amiből Hannának olyan természetesen tudtam adni...), bejárjuk ilyenkor gondolatban a családot, mesélek erről arról, és jó egy kicsit csak vele lenni.

Node mocorogni, legalábbis érezhetően ( :):) majd fog :):)) még nem mocorgott.
Így ma, mielőtt Hannáért elmentünk volna az oviba, beugrottam az orvosi rendelőbe (közben végig arra gondoltam, otthon a védőnőhöz mentem volna, és akkor biztosan nem érezném magam ennyire megmosolyoghatónak, de itt ilyen nincs), hogy hallgassanak be, dobog-e az a kis szív odabenn.
Az asszisztens már mosolyogva fogadott (ő is várandós egyébként), ugyanaz az orvos rendelt, aki Mikoltot vizsgálta, kértem kérdezze meg, hogy megteszi-e, hogy meghallgat. Sure. Akkor várunk.

Az orvos is mosolygott, főleg azon, amikor mondtam neki, hogy nem szándékozom hetente meglátogatni. Most is meggyőzött, nagyon jó volt, hogy végigbeszéltük a tireózis helyzetet is, aztán csinált egy ultrahangot. Itt ugyanis nincs sima szívhanghallgató... Az eredmény itt látható:


Hosszú, vagyis épp a korának megfelelően az. Az orvos végignézte a buksijától a lábujjaiig minden ízét, amit csak ezzel a nem túl modern eszközzel tudott, és bár nem szeretem, ha macerálják, most valóban megnyugtatott. A tény, hogy mozog, hogy mindene rendben van. Hamár, akkor természetesen megkérdeztem, látja-e, hogy milyen nemű. Picike még... Hát persze, de ha valamit mondani kell, akkor inkább kisfiú :) No majd meglátjuk...

5 megjegyzés:

kempfcandi írta...

Jaj de szép lenne 2 kislány 2 kisfiú!!!
Nagyon cuki!!!:D

Vikusz írta...

Megnyugtat, hogy még itt sincs jele mocorgásnak vagy már kezdjek el én is aggódni? :) Amúgy tippet én is fiúra adtam volna, nem lányra :)))

Mandula írta...

Helyes-nyugodt "legkisebb" :-) Örülök, hogy minden rendben :-)(lábjegyzet: én is július 11-re voltam kiírva az ikrekkel :-)

DSAnita írta...

Na,csak Miattad regisztráltam ide is:-) Hogy újra gratulálhassak és "szűkebb körben", mint a F-on kommunikálhassunk.

Lényeg: Szóval lehet, hogy 3:3 lesz az arány? Gratula!

Akárhogy is lesz, a lényeg, hogy minden rendben lesz és egy újabb csoda kis emberke születik. Kb mikor is?

puszi

DSAnita írta...

És igen, most hogy végre rendesen körbenézek a blogon, már látom is a választ a kérdésemre!

Busy nyarad lesz :-)

Puszi, gyakran eszembe juttok!

Anita (Ha nem lett volna egyértelmű a DSAnita: Sárközi)