2011. január 31., hétfő

Elnapolva

Egy darabig egészen mindegy volt, kisfiú, vagy kislány-e a növekvő esténként már apró szárnycsapdosást is produkáló csöpp. Most is mindegy, mégis minden nappal egyre erősebb a vágy, hogy tudjam.

Február 9-ére volt időpontunk az orvoshoz. Mígnem ma Dani felhívta őket, hogy kérjen egy időpontot 4d ultrahangra is, és kiderült, hogy nem csak a kórházban, hanem még náluk is van ilyen gép, vagyis egy alkalommal meglehet minden.

Itt nincs a 16 héten genetikai vizsgálat, hacsak nem kértük a sokszázalékos bizonyosságot nyújtó tripple test-et. Mivel mi nem kértük, maradt az előző vizsgálathoz képest (ami a 12. hét helyett egy hetet csúszva csak a 13-on volt) az egy hónapos szünet, de mert a kínai újév közbeszólt, már majdnem a 19-re kaptam időpontot. De csak majdnem. Pedig az egyetlen ajánlott full scan a huszadikon esedékes, vagyis vagy megyek egyszer egy fogalmamsincs milyen vizsgálatra, vagy még toljuk egy vagy két hetet, és egyben megoldunk mindent.

Summa, nem megyünk kilencedikén... csak 21-én, vagyis még három hetet kell várni arra, hogy elvégezzés az első vérvételt, megejtsük a második igazi vizsgálatot, és alaposabban megnézzék a bébit is.

Nem sietnek el itt semmit. Nem mintha hiányozna a macerálás, de igazán várom már azt a napot. Addig pedig a fiúnevekkel barátkozunk, vagyis barátkoznánk, ha volna olyan, ami minden igényt kielégítően illik.

Épp ma 17 hetes, erről is megemlékezve most 66 kilónál tartok, ami kevesebb, mint Áronnal volt. A pocakom viszont látványos növekedésnek indult, sokszor meg is állítanak, hogy megcsodálják a hármat kint és az egyet bent. Itt is nagy dolog úgy tűnik a nagyonnagy család... És őszintén... még nekem is felfoghatatlan, de abban biztos vagyok, hogy nem luxusüdülés :) már most sem.

Ahogy mocorog, ahogy növekszik, egyre közelebb érzem magamhoz, egyre inkább a család része számomra. A többiek ennek még nem adják semmi jelét, egyedül Hanna szokott mesélni az ő pocakjában növekvő hol Boriról, hol Liliről. :)

A szülésről még nincs körvonalazódott kép, leginkább pihentetjük a dolgot. Én érlelem, Daninak van most rengeteg sürgetőbb megoldani valója, de szembesülve a ténnyel, hogy hamarosan kevesebb lesz a végéig, mint vissza, elő előkerül a téma. Cseppet sem félek egyik verziótól sem, kivéve azt a kis rossz érzést, amit Siklós és Erzsike biztos keze hiányának megélése jelent... Azzal bíztatom magam, hogy úgyis én szülöm ezt a babát is...

És hamár a legkisebbről nem tudok új képpel szolgálni, íme a többiek :) vágatlanul, megdolgozatlanul... nekem így is az egyik kedvencem. :)
Tegnapi újdonság... Dani is érezte mozogni :)

5 megjegyzés:

Melcsi/JázminVilmó írta...

Méltán kedvenc, gyönyörűek:)

kata írta...

Jajj, de gyönyörűek!

Kinga gondoltam Rád valamelyik nap megint sokat, amikor majdnem becsúszott hármaska, és Te már álmodtál is róla, és csak neked mondom, hogy mi is sárkánygyerekre gyúrunk, ha nem is tudtuk. :) És akkor előjöttek a nevek, hogy nincs egyetlen fiúnév sem, ami tetszene. Lány meg millió. És ma este felolvastam Szabinak a naptári fiúneveket, mert ez nehéz menet lesz. Aztán megtetszett a Lukács, de hallani véltem, hogy Lukinak becézik majd, neadjisten Lukikának. Brrr...
Szóval a fiúnevekkel mi is bajban vagyunk.

És köszönöm a bejegyzésed a lelkedről.

Ölellek,
Kata

Csigamami írta...

Én is itt vgyok ám, csak sosem kommentelek, vagyis ritkán, de olvasok mindent :o) 4eske meglepett, nagyon meglepett :o) és azóta már mekkora... :o) Úgy lenne igazságos, hogy Áronnak is játszópajtás ;o) Szóval legyen csak fiú. Bátornak tartalak, én a hiperszenzitív túlaggodalmammal biztos nem mertem volna olyan messze babát vállalni. Bár mifelénk is másképp mennek a dolgok, mint Magyarországon mégis biztosabbnak érzem, mint amiben ti vagytok.
Üdv oda a messzeségbe: innen Európából (D)

Szitya írta...

Szia Kinga!
Nekem a fiúnevek az álom-kategória... Mindig kíváncsi vagyok, hogy ki hogy választ. A név, az annyi minden. Felsorolom tehát, hogy kiknek álmodtuk meg őket, amíg nem tudtuk meg, hogy ők a lányálmokra tartanak igényt: Zita Ábel lett volna. Emma Milán. Klára Fülöp (talán ez a név a legnagyobb "fájdalmam"), Imola pedig Mátyás.
Na, legalább ezekre mondhatod azt, hogy "na, ezt végképp' ne", vagy elgondolkozhatsz!
Puszi a Negyediknek, a kis szerelmet valló Középsőnek, a gyönyörű Legnagyobbnak és a Kishercegnek! No meg a szülőknek...
Szilvi

ghmari írta...

Nagyon Édesek,imádom Őket. És köszönöm a sok szép gondolatodat.
Nagyon várom már a bizonyosságot,de már féllábon is kivárjuk a 21.-ét.

Ölel MariAnyuNagyi