Egy darabig egészen mindegy volt, kisfiú, vagy kislány-e a növekvő esténként már apró szárnycsapdosást is produkáló csöpp. Most is mindegy, mégis minden nappal egyre erősebb a vágy, hogy tudjam.
Február 9-ére volt időpontunk az orvoshoz. Mígnem ma Dani felhívta őket, hogy kérjen egy időpontot 4d ultrahangra is, és kiderült, hogy nem csak a kórházban, hanem még náluk is van ilyen gép, vagyis egy alkalommal meglehet minden.
Itt nincs a 16 héten genetikai vizsgálat, hacsak nem kértük a sokszázalékos bizonyosságot nyújtó tripple test-et. Mivel mi nem kértük, maradt az előző vizsgálathoz képest (ami a 12. hét helyett egy hetet csúszva csak a 13-on volt) az egy hónapos szünet, de mert a kínai újév közbeszólt, már majdnem a 19-re kaptam időpontot. De csak majdnem. Pedig az egyetlen ajánlott full scan a huszadikon esedékes, vagyis vagy megyek egyszer egy fogalmamsincs milyen vizsgálatra, vagy még toljuk egy vagy két hetet, és egyben megoldunk mindent.
Summa, nem megyünk kilencedikén... csak 21-én, vagyis még három hetet kell várni arra, hogy elvégezzés az első vérvételt, megejtsük a második igazi vizsgálatot, és alaposabban megnézzék a bébit is.
Nem sietnek el itt semmit. Nem mintha hiányozna a macerálás, de igazán várom már azt a napot. Addig pedig a fiúnevekkel barátkozunk, vagyis barátkoznánk, ha volna olyan, ami minden igényt kielégítően illik.
Épp ma 17 hetes, erről is megemlékezve most 66 kilónál tartok, ami kevesebb, mint Áronnal volt. A pocakom viszont látványos növekedésnek indult, sokszor meg is állítanak, hogy megcsodálják a hármat kint és az egyet bent. Itt is nagy dolog úgy tűnik a nagyonnagy család... És őszintén... még nekem is felfoghatatlan, de abban biztos vagyok, hogy nem luxusüdülés :) már most sem.
Ahogy mocorog, ahogy növekszik, egyre közelebb érzem magamhoz, egyre inkább a család része számomra. A többiek ennek még nem adják semmi jelét, egyedül Hanna szokott mesélni az ő pocakjában növekvő hol Boriról, hol Liliről. :)
A szülésről még nincs körvonalazódott kép, leginkább pihentetjük a dolgot. Én érlelem, Daninak van most rengeteg sürgetőbb megoldani valója, de szembesülve a ténnyel, hogy hamarosan kevesebb lesz a végéig, mint vissza, elő előkerül a téma. Cseppet sem félek egyik verziótól sem, kivéve azt a kis rossz érzést, amit Siklós és Erzsike biztos keze hiányának megélése jelent... Azzal bíztatom magam, hogy úgyis én szülöm ezt a babát is...
És hamár a legkisebbről nem tudok új képpel szolgálni, íme a többiek :) vágatlanul, megdolgozatlanul... nekem így is az egyik kedvencem. :)














5 megjegyzés:
Méltán kedvenc, gyönyörűek:)
Jajj, de gyönyörűek!
Kinga gondoltam Rád valamelyik nap megint sokat, amikor majdnem becsúszott hármaska, és Te már álmodtál is róla, és csak neked mondom, hogy mi is sárkánygyerekre gyúrunk, ha nem is tudtuk. :) És akkor előjöttek a nevek, hogy nincs egyetlen fiúnév sem, ami tetszene. Lány meg millió. És ma este felolvastam Szabinak a naptári fiúneveket, mert ez nehéz menet lesz. Aztán megtetszett a Lukács, de hallani véltem, hogy Lukinak becézik majd, neadjisten Lukikának. Brrr...
Szóval a fiúnevekkel mi is bajban vagyunk.
És köszönöm a bejegyzésed a lelkedről.
Ölellek,
Kata
Én is itt vgyok ám, csak sosem kommentelek, vagyis ritkán, de olvasok mindent :o) 4eske meglepett, nagyon meglepett :o) és azóta már mekkora... :o) Úgy lenne igazságos, hogy Áronnak is játszópajtás ;o) Szóval legyen csak fiú. Bátornak tartalak, én a hiperszenzitív túlaggodalmammal biztos nem mertem volna olyan messze babát vállalni. Bár mifelénk is másképp mennek a dolgok, mint Magyarországon mégis biztosabbnak érzem, mint amiben ti vagytok.
Üdv oda a messzeségbe: innen Európából (D)
Szia Kinga!
Nekem a fiúnevek az álom-kategória... Mindig kíváncsi vagyok, hogy ki hogy választ. A név, az annyi minden. Felsorolom tehát, hogy kiknek álmodtuk meg őket, amíg nem tudtuk meg, hogy ők a lányálmokra tartanak igényt: Zita Ábel lett volna. Emma Milán. Klára Fülöp (talán ez a név a legnagyobb "fájdalmam"), Imola pedig Mátyás.
Na, legalább ezekre mondhatod azt, hogy "na, ezt végképp' ne", vagy elgondolkozhatsz!
Puszi a Negyediknek, a kis szerelmet valló Középsőnek, a gyönyörű Legnagyobbnak és a Kishercegnek! No meg a szülőknek...
Szilvi
Nagyon Édesek,imádom Őket. És köszönöm a sok szép gondolatodat.
Nagyon várom már a bizonyosságot,de már féllábon is kivárjuk a 21.-ét.
Ölel MariAnyuNagyi
Megjegyzés küldése