2011. február 2., szerda

Egy csokornyi nyár

Ma délelőtt Petinek remek ötlete támadt. A telefonjával minietűdöket rögzített, amihez a lányok lelkes partnerei voltak. A kész alkotásokat majd a nagyszülők kapják, emailen. Ilyen ez a huszonegyedik század...

A telefonozás eltartott vagy fél órát, aztán persze kezdődött újra a mitkezdjünk a háromgyerekkel, amikor már elég késő van ahhoz, hogy elkezdjenek bomolni, de még elég korán ahhoz, hogy ebédeljünk, aludjunk.
Kimentek a kertbe, (ezt megfelelő mennyiségű ellenállás előzte meg a részükről) én pedig kedvet kaptam, és vittem a fotómasinát is, hogy végre rögzítsek.
Miközben a fotelban ülve vártam a jó pillanatokat (ki is a legfáradékonyabb...), arra gondoltam, hogy februárban odahaza már elég depresszív hangulatom volt, torkig a hideggel, sötéttel, latyakkal, sárral, öltöztetéssel. És mert talán a legeslegjobb része az itteni életünknek a zoknimentesség (és az ezzel szorosan együttjáró összes többi meleg ruhadarab negligálása (szerintem a fűzős cipőt megkötni sem fogják tudni a gyerekeim jódarabig...)), arra gondoltam, küldünk egy kis nyarat a télbe, hamár meleget nem sikerül.

Természetesen ment a vizezés, a kavicsozás, a zsebkendőnyi kertben, öröm volt nézni, ahogy az amúgy elég tikkasztó melegben az árnyék és a víz milyen lelkesedést vált ki mindegyikükből. Ebédig a hangjukat sem lehetett hallani...

6 megjegyzés:

VirgArt írta...

Kinga, képzeld, ma Veletek, pontosabban Danival és Veled álmodtam! :o)
Olyan jó volt, Daninak valami dolga volt, Te pedig nálunk töltötted szinte az egész napot. Hogy a három gyönyörűség merre lehetett, azt nem tudom. Már nem emlékszem túl jól, de azt tudom, hogy sokat beszélgettünk. :o))
Ó, arra biztosan emlékszem, hogy szóba került a hol szülés kérdése.

Ebben az ócska, ködös időben bizony sokszor gondolok Rátok, mezítlábasokra! ;o)))

Puszi: Virág

Blanka és Manó írta...

Tünemény mindegyik. Áron pedig már kész férfi....de azért oly csöpp is...leginkább azon a képen ahol a nővére kezét fogja. (zabálni valók)
Igen itt már túl van az idei tél az Én tűréshatáromon is. (mondjuk az egyéb dolgaink is rátesznek egy lapáttal a kicsit sem rózsás tél végi hangulatomra) Úgyhogy jó látni a mezítlábas képeket.
Puszi!
(várom a bababarát torta receptet)
Egyébként Ludi kétszer is veled álmodott a napokban.....pedig nem sok kapcsolódási pont van köztetek. (majd máskor leírom, hogy mit...érdekes)(na most fúrni fogja az oldalad... :_)) )

Szitya írta...

Valószerűtlen... Olyan, mintha valaki jócskán megkésve mutogatná a nyári képeit... Pedig nem megkésve és teljesen nyáriak!
Kedves képek ezek is, mint az összes, amit rólatok látunk!
Puszi,
Szilvi

SKY írta...

Virág :) de jó volna... :)

Manó, küldöm hamarost... :)

Szilvi, remélem nálatok is hamarosan utoléri magát a tavasz, aztán majd nem lesz olyan nagy a kontraszt egy darabig :):)
Köszönöm a neveket, a Mátyás nekem is a szívem csücske, de mert az öcsém is Matyi, ez kilőve... folyik tovább a keresgélés. :)

ghmari írta...

Ha már nélkülözzük Dani mellett, a másik fiúnkat, Petit is,legalább hasznossá teszi magát mindannyiunk legnagyobb örömére.
Drága Kinga,nagyon köszönöm láthatjuk édes tündéreinket,mégha csak virtuálisan is.
Többet nézem a monitort,mint ki az ablakon,a csupasz hideg,téli tájat, és nyomban jobb kedvem lesz.

Ölel MariAnyuNagyi

Unknown írta...

Amióta a Pilisben lakunk, a tél sokkal természetesebb lett. Valahogy rendben van, hogy a hegyekben hideg van és minden csupa hó, és persze csupa gyönyörűség. Minden reggel a kádból a madarak kergetőzését figyelem. Ma reggel három Csúszka lepett meg, csodaszép feketével kihúzott szemükkel tiszta Kínaiak.
Az ottani melegből jutott nekünk is, három napig tavasz volt, gyönyörű napsütés, 10-12 fok. Akkor a városban legalább 4el több.
Épp elég municiót adott, hogy kihúzzuk a hátralevő telet.

Happy nyúl year! Ré