Kisgyerekekkel lenni számomra azért is a legértékesebb időtöltések közül való, mert tele vannak őszinteséggel, spontaneitással, eleven örömmel. És ez tanulnivaló, vagy csak egyszerűen csodálni való. :)
Ahogy Áron reggel elkéri a fogkeféjét és lelkesen sikálja a fogacskákat.
Ahogy ma először elkérte a kanalat és egyedül ette a joghurtot, minden falatnál diadalmasan rámcsillantva a kék szemeit.
Ahogy megfogta Hanna kezét, és húzta maga után a mosógéphez, hogy megmutassa neki... a kitudjamit. A lényeg, hogy megfoghassa, húzhassa. Hanna pedig hagyja.
Ahogy beáll a nagyok közé, és próbálja utánozni őket, ellesni a szabályaikat, kapcsolódni a játékaikhoz. Mostanában egyre több sikerrel.
Ahogy koncentrálva veszi szemügyre az összes elektronikai berendezésünket, és addig nem nyugszik, míg működésbe nem hozza őket.
Ahogy beleereszkedik egy egy mesébe, átadja magát a verseskönyvnek, a gyöngyfűzésnek, ahogy kérdez a világról, Magyarországról, ahogy kötődik az otthoniakhoz, és meséli a másfél két évvel ezelőtt történteket. Egészen meglepő távlatokban idéz fel eseményeket, csodálatosan pontosan...
Ahogy napok óta egyfolytában kirtakózik, lassan hatvan darabosat kell vennem neki.
És végül ez a gombszem...
Ahogy Áronnal megértik egymást a kicsit vadulósabb, energikusabb játékokban. Közben meg megvédi... épp kiakadtam Áronon a minap, mire Mikolt "gívasztalt", hogy Mama, de Áron még csak egy kisbaba... :)
A szürreális világban, ahol jelenleg nem találom a fogásokat, ülve a kanapé fogságában nem is kell mást tennem, mint néznem őket... és jegyzetelnem :) Jó valamire ez az energiahiány. Ha csak vagyok, a semmittevésben, sokszor sokkal jobban vannak egyedül és együtt is, mint amikor teszem a dolgom.
A lakás csatatér, de ez csak a háttér... Kicsit zavar, aztán mindig azzal nyugtatom magam, hogy a lényeg, ami elől van, azok ők. :) Még épp lábadozóban, de már majdnem a régi formájukban.














5 megjegyzés:
Annyira nagyon szépen írtál már megint!! Hüpp. :)
Én is sokszor dőlök el mostanában Léna ágyán délutánonként, mikor játszanak, és valóban, ilyenkor a legnagyobb az összhang. Ott vagyok, de mégse. Nem szólok ,csak figyelek és ez elég. Jó dolog valóban... :)
És nekem sokszor cseng a fülembe mostanság egy kedves védőnő ismerősöm mondata, mely szerint ha ő kupit lát egy egyébként láthatóan rendezett lakásban, az egy valamire utal: hogy a gyerek az első. Vagyis ez jó. Sokkal rosszabb, ha túl nagy a rend... Van benne valami! Így én igyekszem nem izgatni magam ezen. Ha másra kell az idő, hát másra kell... ;)
Köszi Kinga, ezt nagyon jó volt olvasni. Csak ücsörögj felettük (enyéim is sokkal nyugodtabbak, ha ott vagyok, még ha nem is kapcsolódom be a játékba) szemléld őket és rögzíts minél több ilyen napot!
Ez aranyos volt!
Hiányzik, hogy nem látunk benneteket "igaziból" is!
Puszi,
Ági
Milyen szép képek! Éppen akartam írni, hogy volt/van egy nagyon jó blogos "játék", ahol 10 képben kell elmesélni 10 dolgot, amit szeretünk, és szívesen megnézném a te 10 képedet. :) Persze csak ha van kedved hozzá. :)
A hordozós segítséget pedig nagyon köszönöm, sikerült is venni egyet, talán a héten már itt is lesz. :)
Ez szép volt, kingás, kedves, megható. Téged kellene alkalmazni, hogy népszerűsítsed egyre fogyó országunkban a gyerekvállalást...
Megjegyzés küldése