Sértődékeny kis hisztigombóc, azonnal kiakad, ha valami nam úgy és akkor történik, amikor ő akarja. Semmi sem használ, földhöz vágja magát, és krokodilkönnyeket hullatva torkaszakadtából üvölt.
Ha nem veszem fel azért, ha felébredt azért, ha nem megyek vele azonnal, akkor azért.
Verekszik, bármivel, ami a kezében van üt. A lányoknak kitépi a haját, püföli őket, a játékaikat elveszi tőlük.
Rombol, a könyveket széttépi, dobál. Soha még ennyi megragasztani valónk nem volt...
A hűtőben matat, egy mozdulattal kinyitja már, és a legrosszabb dolgokat akarná megszerezni. Üveges orvosságot, tojást...
Ha egyedül eszik, akkor a harmadik falat már játék, összepréseli ami a kezében van, szétkeni az asztalon, vagy lehajigálja a földre.
Feláll a fellépőre, leveszi a vizeskancsót és szétlocsolja a konyhában, majd kifelé menet elcsúszik rajta, koppan a feje, ettől pedig vígasztalhatatlan.
Rámvágja a mosógép ajtaját, ha éppen kipakolok belőle, és simán képes átprogramozni az összes elérhető elektromos berendezést, pl. mosogatógép, mosógép, szárító...
Leráncigálja a vizes ruhát a teregetőről, szétszedi a csipeszeket, és szétdobálja őket.
A fürdőkádban azzal szórakoztatja magát, hogy locsolja a lányok fejét.
Elrohan, ha pelenkázni akarom, kiszalad az úttestre (miközben hangosan kiabálja felemelt kézzel (nyilván az autósoknak), hogy ájj), átbucskázik a motorral a csatornarácsokon, ezredszer is felmászik az asztal tetejére, földhöz vágja a telefonomat, ha sikerül megkaparintania, beleszórja a homokot a medencébe.
Nem érti, hogy nem.
Lett egy csokornyi ősz hajszálam az elmúlt néhány hónap során... és meghízni sincs lehetőségem mellette...
Igazi kis dömper, olyan méretekkel, amitől egészen biztos, hogy a lányok megfutamodnak, és olyan erővel, amivel sokszor nehéz mit kezdenünk. Nekem is, neki is.
Húsgolyó, kiselefánt... igazi kis vasgyúró, igazi fiú.
Lassan leszokik a szopizásról, de a kezemet fognia kell, miközben elalszik. Ha lehet két kézzel, és ha lehet még a lábával is átkarolva.
Egyébként is nagyon bújós, kézben szeret lenni, ölben, vagy csak fogni a kezemet. Ha nyújtom, kivétel nélkül adja.
Bármit odaad a többieknek. Csak kérni kell.
Ha meglát egy madarat, vagy mókust, ha jön a kukásautó, vagy elmegy egy motor, felhúzott szemöldökkel mutat kifelé, és toporog örömében.
Halandzsázik, telefonál, egyre több szót mond, utánoz. A kedvencem, az ő találmánya, a hammnyamm. Ma már készen van a traktor, a nem, a hinta is.
Énekelget, a tikktakkos nótát végigmutatja. Ezerszer akár... Táncol, forog, két lábbal ugrál, és elképesztően ügyes mozgású lett.
Nagyon koncentráltan matat a játékos dobozban, a homokozóban, a kismedencében, tudományos igényességgel szemléli a hangyák vándorútját, és aggódik a mókusért, le ne essen a falról. Megijed a gyíktól, örömmámorban úszik, ha egy kutya közeledik.
Imádom a humorát, ahogy settenkedik, összezárva a térdeit és kissé berogyasztva a a lábait. Ezerarcú, minden mimikánkat levesz, a legviccesebb a mérges összevont szemöldök az erőszakkal elnyomott mosolya felett.
Ha babázik ellágyul, Lelle mellett lelassul, finom lesz és óvatos.
Néha elcserélném egy zsák krumplira... de asszem inkább csak hagyom, hogy kihulljon a hajam.
Ilyen ez a szerelem :)














7 megjegyzés:
♥édes szerelem♥
Tipikus, az én Levim dettó ugyanilyen, mellette a kishuga egy angyal...
És van nekem egy ilyen Zsoltim..... és néha égnek álló hajam.
Könnyes szemmel kacagtam végig amit írtál, akár az én fiamról is szólhatott volna. Talán mind ilyenek??
Ildikó
És még én azt hittem, hogy az én fiam "rossz", ha lehet ezeket annak nevezni ebben a korszakban. De bevallom azért az ilyen csibészségeit én az utolsó pillantban leállítom, amiért én leszek természetesen a szigorú anya. Valahogy úgy nem szeretek utána feleslegesen takarítani! De imádnivaló, ahogy az ügyes kis kezével törli fel a kicsöpögtetett levest egy összevont szemöldökű tekintetem után!
Kinga! Háromszor olvastam el ezt a bejegyzésedet. Először délelőtt, akkor nem tudtam megszólalni, úgy nevettem. Aztán felolvastam anyósomnak, aki azt mondta, olyan, mintha Karolináról (az Én harmadikamról) írták volna. :)
Most újra olvasva már ijesztő a hasonlóság! Döbbenetes, hogy ugyanazokat csinálják és ugyanúgy reagálnak!
A követelőzés, hogy földhöz vágja magát, hogy verekszik, hogy kitépi a könyvekből a lapokat,hogy a kajával gyurmázik és szétkeni az asztalon, hogy a kádban a nővérei hajára öntögeti a vizet, hogy nyomkod minden gombot, hogy homokot önt a medencébe vagy hogy kirohan az útra....felsorolhatnám az egészet.
Itt írták páran, hogy ugyanezeket csinálja az ő pici gyerkőcük is, de a hasonlóság nálatok és nálunk azért megdöbbentő, mert a két nővérével soha ilyen problémák nem voltak. Se nálatok szerintem, se nálunk. Te gondolhattad, hogy azért, mert Áron fiú, de nálunk csak lányok vannak. Mégis abszolút egyformán reagálnak mindenre. Tipikus harmadikak, akiknek meg kell harcolniuk mindenért. És amiért éppen nem kellene - mert az övék lehet harc nélkül is - azért is harcolnak. Harcolnak a figyelmünkért.
Egyik délelőtt kettesben voltam Karolinával. A két nagyobb a Mamánál, Zorka aludt. Karolina teljesen más volt. Nem volt forgószél. Kedves volt, lelassult, nem robbanásra kész. Nem rosszalkodott. Könyveket nézegettünk, várat építettünk, halakat etettünk. És végig szót fogadott.
Csak a figyelmünket akarják.
És ahogy a bejegyzésed második részében írtad, ott van a rengeteg jó tulajdonság, amiért imádjuk Őket, ami mellett elfelejtjük, hányszor öltöztettük át aznap vagy hányszor mostunk fel, vagy hányszor kapcsoltuk ki a mosogatógépet, stb. :)
Te olyan szépen le tudod írni azt, amit Én csak érzek...
Nekem is őszül a hajam...
A két kisebbem dettó ugyanez, még a szeme sem áll jól szokták mondani. A középső fiam 7 éves lesz, és még mindig ki akar sajátítani magának, és mindig csinál valamit, hogy a középpontban legyen. A Picim 5 nappal fiatalabb Áronnál és ő is ilyen "rosszcsont", egy kis tank...
Ja, és néha én is becserélném őket egy zsák krumplira, legalább addig, amíg megkávézom.
Megjegyzés küldése