Valójában téli.
Elég sok kimondatlan, illetve befejezetlen mondat kavarog bennem ezzel kapcsolatban.
Leginkább az, hogy miért is csodálkozunk ezen?
Hát nem megmondták már rég, hogy ez lesz a vége a sok dezodorálásnak, nejlonzacskónak, miegymásnak?
Addig nem hisszük, míg a bőrünkön nem tapasztaljuk?
Vagy könnyebb kényelmesnek lenni, az árral szemben pedig kicsinek, kevésnek érezzük magunkat?
Nem szívesen mondogatom a gyerekeknek hogy Benedek a hibás, ha március végén nincs meleg, és a medvére sem tudok ferde szemmel nézni, ha visszabújt ugyan, de attól még ittmaradt a tél.
Bár extrém hideg nem volt, csak rengeteg csapadék, és vannak bizakodó tudósok, akik szerint nem jött még el a jégkorszak.
Mindenesetre számomra ijesztő a klímaváltozás egyre gyorsuló mértéke, ahogy az is, mennyire nem veszünk tudomást arról, mi mindent tehetünk kicsiben. Örök dilemma ez persze, mennyit ér, ha egyesével tesszük a keveset, aztán meg mindenki éljen a lelkiismeretével ahogyan kedve tartja.
Pedig két választásunk van.
Vagy teszünk, vagy nem teszünk.
Én pillanatnyilag a négy évszak híve vagyok ehelyütt, és hiszem, hogy a nem tudás nem mentesít. Információval tele a háló, mindenki válogasson kedvére. HR helyén az erkölcstant becserélném ennél égetőbb és használhatóbb tudás szórására... Vagy a környezetismeret erről szól?
Ma az oviban nyúlosztás volt. A lányok lelkesen szaladtak az ablakpárkányon sorakozó papírkosarakhoz, Áron pedig tágra nyílt szemmel sóhajtozott. Mikor Csilla megjelent az ajtóban, hangot is adott a sóhajnak:
- Csijja, én is szejetnék egy kajácsonyi nyuszit.
Kapott (földöntúli boldogság), aztán hazacsúszkáltunk.
Azóta is szállingózik. Szép, szép, de csillag nincs a homlokán.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














4 megjegyzés:
Van benne valami. És rossz kedvem lett, de lehet, hogy azért, mert nem tiszta a lelkiismeretem? Elgondolkodtató és igazad van. Nem kell megváltani a világot, de legalább mi , egyesével tegyük meg amit meg lehet tenni. Köszi ezt a posztot (is)!
- 1986-ban még áprlisban is hordtuk a csizmát, mert ugyanilyen tél volt.
- A hit-és erkölcstannak része az is, hogy vigyázok a környezetemre, nem szemetelek, nem pazarlok, nem pusztítom az élővilágot...
Zsuzsa, köszönöm a kommentet, valóban voltak extrém telek, sőt, ahogy utánaolvastam, volt olyan is, amikor egy egész éven át nem volt nyár. Ami előhívta belőlem ennek a posztnak a megírását, az a közösségi oldalakon hömpölygő folyamatos tavaszvárás, viccesen, felháborodva. Miközben kevesen gondolják, hogy tenni is lehet a környezetért, magunkért, a földünkért. Ha kicsit, akkor kicsit.
Őszintén örülök, ha az iskolákban intenzíven hallanak a gyerekek a témába vágó dolgokról, és még inkább, ha nem csak mi szülők, hanem összefogva minden nevelő munkájának szerves részévé válik a zöldebb gondolkodás, és nemcsak gondolati szinten, hanem a cselekvés gyakorlásával. A mi időnkben ez még messze nem volt rutin... sajnos. Viszont öröm hallani, mikor a legnagyobb szól a kisebbeknek, hogy zárják el a csapot kézmosás közben, mert a víz nagyon fontos, és nem szabad pazarolni.
mindenesetre Áronkát megzabálom...
Megjegyzés küldése