2013. március 27., szerda

Hivatalosan tavaszi szünet

Valójában téli.

Elég sok kimondatlan, illetve befejezetlen mondat kavarog bennem ezzel kapcsolatban.
Leginkább az, hogy miért is csodálkozunk ezen?
Hát nem megmondták már rég, hogy ez lesz a vége a sok dezodorálásnak, nejlonzacskónak, miegymásnak?
Addig nem hisszük, míg a bőrünkön nem tapasztaljuk?
Vagy könnyebb kényelmesnek lenni, az árral szemben pedig kicsinek, kevésnek érezzük magunkat?
Nem szívesen mondogatom a gyerekeknek hogy Benedek a hibás, ha március végén nincs meleg, és a medvére sem tudok ferde szemmel nézni, ha visszabújt ugyan, de attól még ittmaradt a tél.
Bár extrém hideg nem volt, csak rengeteg csapadék, és vannak bizakodó tudósok, akik szerint nem jött még el a jégkorszak.
Mindenesetre számomra ijesztő a klímaváltozás egyre gyorsuló mértéke, ahogy az is, mennyire nem veszünk tudomást arról, mi mindent tehetünk kicsiben. Örök dilemma ez persze, mennyit ér, ha egyesével tesszük a keveset, aztán meg mindenki éljen a lelkiismeretével ahogyan kedve tartja.
Pedig két választásunk van.
Vagy teszünk, vagy nem teszünk.
Én pillanatnyilag a négy évszak híve vagyok ehelyütt, és hiszem, hogy a nem tudás nem mentesít. Információval tele a háló, mindenki válogasson kedvére. HR helyén az erkölcstant becserélném ennél égetőbb és használhatóbb tudás szórására... Vagy a környezetismeret erről szól?

Ma az oviban nyúlosztás volt. A lányok lelkesen szaladtak az ablakpárkányon sorakozó papírkosarakhoz, Áron pedig tágra nyílt szemmel sóhajtozott. Mikor Csilla megjelent az ajtóban, hangot is adott a sóhajnak:
- Csijja, én is szejetnék egy kajácsonyi nyuszit.
Kapott (földöntúli boldogság), aztán hazacsúszkáltunk.
Azóta is szállingózik. Szép, szép, de csillag nincs a homlokán.

4 megjegyzés:

krizsanemese írta...

Van benne valami. És rossz kedvem lett, de lehet, hogy azért, mert nem tiszta a lelkiismeretem? Elgondolkodtató és igazad van. Nem kell megváltani a világot, de legalább mi , egyesével tegyük meg amit meg lehet tenni. Köszi ezt a posztot (is)!

Zsuzsa írta...

- 1986-ban még áprlisban is hordtuk a csizmát, mert ugyanilyen tél volt.
- A hit-és erkölcstannak része az is, hogy vigyázok a környezetemre, nem szemetelek, nem pazarlok, nem pusztítom az élővilágot...

SKY írta...

Zsuzsa, köszönöm a kommentet, valóban voltak extrém telek, sőt, ahogy utánaolvastam, volt olyan is, amikor egy egész éven át nem volt nyár. Ami előhívta belőlem ennek a posztnak a megírását, az a közösségi oldalakon hömpölygő folyamatos tavaszvárás, viccesen, felháborodva. Miközben kevesen gondolják, hogy tenni is lehet a környezetért, magunkért, a földünkért. Ha kicsit, akkor kicsit.

Őszintén örülök, ha az iskolákban intenzíven hallanak a gyerekek a témába vágó dolgokról, és még inkább, ha nem csak mi szülők, hanem összefogva minden nevelő munkájának szerves részévé válik a zöldebb gondolkodás, és nemcsak gondolati szinten, hanem a cselekvés gyakorlásával. A mi időnkben ez még messze nem volt rutin... sajnos. Viszont öröm hallani, mikor a legnagyobb szól a kisebbeknek, hogy zárják el a csapot kézmosás közben, mert a víz nagyon fontos, és nem szabad pazarolni.

Gulácsi Orsi írta...

mindenesetre Áronkát megzabálom...