A nagy jó tavaszi szünet közepén Orsit olvasva rádöbbentem, hogy Hannának nincs személyije.
Bár komolyan fogalmam sincs, hogy minek egy hatévesnek ilyen holmi (mikor van születési anyakönyvi kivonata, meg lakcímkártyája is, és a többség valamelyik szülőjével érkezik az effajta helyekre), felsejlett az óvoda ajtajára kiragasztott papír, és egészen őszintén megrettentem, hogy mi lesz, ha mégiscsak kell majd az a plasztikkártya.
Végül szerda este lett, és azon kaptam magam, hogy az okmányirodák nyitvatartását böngészem, miközben azt mérlegeltem, vajon hogyan jobb. Itt helyben az utolsó pillanatban, vagy messzebb, vagyis hosszabb időt elpazarolva, egy, kettő, vagy négy gyerekkel...
Csütörtökön reggel még futottam pár kört (kiderült az is, hogy a 11. kerületben majdnem két órát kell várni), és végül mégis a mindengyerek, messzebb, de a biztos mellett voksoltam.
Dugó is volt, meg rossz helyen is parkoltam első körben, aztán a másodikban is, de akkor már a kezemben volt egy sorszám, a négygyerek meg az autóban, majd harmadik nekifutásra találtunk egy olyan parkolóhelyet, ahonnan egy belső udvaron ár vezetett az utunk. Az udvarban egy almafa tele (!!!) tavalyi almákkal, meg gerlékkel, akik épp reggeliztek a tavalyi almákból, meg nagykavicsos murvakupaccal, és ibolyával. Nem siettünk nagyon, ellenben így is másfél órát vártunk odabenn.
Nagyon nagyon büszke vagyok a gyerekekre, és végtelenül hálás a gyerekbarát okmányirodának, ahol a vizezős dolog egy szekrény takarásában bújt meg, így Lelle csak az utolsó negyed órában vette észre, ahol a játéksarokban kisasztal volt, dobozban építőkocka, csakúgy egy csúszda, mindez szőnyeggel puhán aládolgozva, és ráadásul olyan megoldással, hogy csak egy ajtónyi nyíláson lehetett ki meg bemenni (vagyis nem tudtak ezerfelé szaladni) és ahol még pelenkázó is lett volna, ha viszek magammal pelust.
Lelle valószínűleg örült volna, ha nem kellett volna egész délelőtt kakis pelenkában lennie, én meg annak örültem, hogy sikerült elterelni a figyelmét, és csak akkor akadt ki, mikor már elindultunk kifelé, és szerettem volna felöltöztetni.
Az egész ügymenet egyébként három percnél nem volt hosszabb, csak sokat kellett várni.
Hogy aztán ma, a beiratkozáskor egyáltalán ne hiányozzon senkinek ez a dokumentum, annál inkább Hanna tajkártyája, amiről viszont fogalmam sincs, hol lehet.
Tanulság nincs, a lényeg viszont, hogy Hanna ma az iskolában járt, és szeptembertől új időszámítás kezdődik a családunkban.
Néztem, néztem, ahogy a folyosón sétálgat míg vártunk, elképzeltem, hogy mennyivel lesz majd magasabb ősszel, hogyan fogadja majd a korábban kelést, a nehéz táskát, mit fogok majd csomagolni neki uzsonnára.
Hirtelen olyan nagynak tűnt, mintha egyszerre kinőtte volna az óvodát.
Aztán az jutott eszembe, hogy épp ennyi idős voltam, mint most Hanna, mikor elsőbe mentem. Neki van még majdnem fél éve. Azt hiszem nekem kell megérnem erre, ő már készen van.
2013. április 8., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














6 megjegyzés:
:) Nekünk azért van a gyerekeknek személyije - mindnek- mert azzal utazunk és ugye ingyen van... Flórának és Leilának már meg is kellett újítani, mert a kicsiké 3 év alatt lejár:)
Hannának nem a diákigazolványhoz kellett volna fényképet csináltatni? mert mi tavaly ilyenkor azért voltunk az okmányirodában, az kellett a baíratáskor.
Hihi! engem is majdnem beetettek ezzel a személyi dologgal, de végül megtaláltam ezt:
Tisztelt Szülők!
A médiában tévesen megjelent hírekkel szemben az iskolai beiratkozáshoz nincs szükség „személyi igazolványra”.
Tájékoztatjuk a Tisztelt Szülőket, hogy a 20/2012 (VIII.31.) EMMI rendelet 22.§ (4) bekezdés értelmében „Az általános iskola első évfolyamára történő beiratkozáskor be kell mutatni a gyermek személyazonosítására alkalmas, a gyermek nevére kiállított személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolványt, továbbá az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérését tanúsító igazolást”.
A fent említett hatósági igazolvány nem más, mint a gyermek nevére kiállított lakcímkártya, mely tartalmazza személyi azonosítót és lakcímet.
Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a beiratkozáshoz nincs szükség „személyi igazolvány” készíttetésére.
csak tudnám, hogy miért nem lehet egyérteleműen megfogalmazni egy országosan hirdetett hivatalos közleményt?! Grrr
Szóltam volna, hogy nem kell személyi, ha tudom, hogy emiatt csináltattok... :(
Azt mondjuk nem értettem, hogy ha valóban nem kell, akkor az okmányirodában miért nem szóltak, hogy ne álldigáljunk...
Viszont egy füst alatt megcsinálták a diákigazolványhoz is a papírt, azért nem kell újra mennünk. És mert az útlevele is lejárt, végül nem bánom, hogy lesz egy ilyenje. Malajziába mostanában nem megyünk úgysem :).
Majd Mikoltnál megint kell. :)
Én a 11. kerületben időpontra mentem 3 kicsivel (5, 3, 4 hós).
Az időpont jó találmány, ha az ember nem az utolsó pillanatig halogatja, vagy jut eszébe ügyet intézni :) Volt már rá példa, hogy volt ilyenünk, összehasonlíthatatlan a különbség :). Most a kihívás részt ízlelgettük. :D
Megjegyzés küldése