Egy egész év kellett (majdnem) ahhoz, hogy az évei száma akkorára növekedjen, mint önmaga.
Áron minden tekintetben messze kiérdemelte a négy gyertyás tortát.
Jó, mondjuk eltekintek attól, hogy a mai napig pelusban alszik (mellettünk), és ha éppen úgy alakul, akkor simán ráver hisztiben akármelyik lánytestvérére. Pedig van vetélytárs. Néhány.
Emeletes tortát kért, pókemberes marcipánnal. A lecke feladva. A tortaformát sem találom, a pókemberről nem is beszélve. És távirányítós villám mekvint, mert Aladárnak is van. Sima ugyan, de a távirányítós mégiscsak nagyfiúsabb.
Még emlékszem, amikor Dani némi aggállyal nézte, ahogy balettruhát húz, és pörög a testvérei között. Fiú ő, igazi csillogószemű lovag, akitől minimum egyszer egy nap elhangzik, hogy szeretlek Mama.
A kardok, hősök, autók bűvöltében él, miközben a legjobb játszótársak a testvérei, természetesen lányos felhangokkal. Azt hiszem, már most jobban ért hozzánk, mint néhány felnőtt férfi.
Engem legalábbis elbűvöl. Ez tény.
2013. december 15., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)















2 megjegyzés:
Isten éltesse Áront !!!
Téged pedig jó újra olvasni :-)
Boldog új évet az egész családnak, szerettel
Knici
Teljesen érthető! Édes és gyönyörű és most inkább Hannára hasonlít a képen,de máskor meg Lellét látom benne! Boldog szülinapot Áron!
Megjegyzés küldése