2009. április 13., hétfő

Kis váratlan

Úgy tűnik, újabb lépést tettünk a nagycsaládos létünk felé . Mikolt születése óta érzem, hogy akár jöhetne is a következő kicsi. Ebben nagyjából ki is merül a tervezés, hiszen olyan kicsi még a picike is.

Pár napja azt érzem, valami készül belül... Már háromszor éreztem ugyanezt, majdnem biztos vagyok a dolgomban, ennek ellenére nem bírtam megállni, hogy ne küldjem el Danit ma délelőtt a gyógyszertárba. Húsvét hétfő, szép tavaszi nap, ügyelet. Dani nehezen állt rá, mert nem mindegy hogy ma vagy holnap derül ki, hogy tényleg igazam van-e? Nekem nem.

Két csík. Kissé ijesztő, és majdnem fel és befogadhatatlan. Az ötödik hét, amikor még bármi lehet, amikor még olyan sérülékeny. Billeg mindkettőnkben az érzés, és persze nincs is kérdés a döntésünket illetően.

Este mikor Hannát altattam, mindenféle képek jöttek menetek, és szép lassan elindult bennem valami jó. Örülök hogy decemberi lesz, talán annak is, hogy lehet fiú is, lány is, bár most hihetetlenül fiú érzéseim vannak. És féltem a lányokat. Hannát, hogy újra háttérbe szorul majd, Mikoltot, mert ő még fel sem fogja majd, mi történik, és a Picikét is, hogy minden rendben legyen vele is, velünk is...

2009. április 10., péntek

Süncsalád

A mai napot, ahogy a héten nagyjából mindegyiket, legalábbis a délelőttöket a házban töltöttük, a gyerekek legelésztek, Mikolt leginkább, Hanna pedig dacolva a milliónyi apró bogárral, akik a homokozó kissé elhanyagolt voltára való tekintettel ellepték azt, várat épített. Én szokom az új környezetet, vagyis a kapával, metszőollóval, gereblyével járom a zugokat és amit lehet rendbe teszek. Örömmel, hiszen a miénk, a gyerekeké, és jólesik az eredményben gyönyörködni.

Ma az egyik leggazosabb, legelburjánzottabb részt próbáltam csinosítani kicsit, van egy hatalmasra nőtt borostyánunk a garázs sarkában. A falra is fut, meg a ház mellett is, ezeket akartam visszavágni, a többit pedig az út melletti kerítésre terelni, ott lenne a legjobb helyen. Olyan volt, mintha egy dobozra futtatta volna az előző tulajdonosa, de csak magasra nőtt, amiből az is következik, hogy a doboznak hitt rész a vaskos szár, ami alatt viszont gaz, döglött béka teteme (brrr) és avar volt. Miután jól megfazoníroztam a bokrot, következett volna az avar. Amint kikotortam, egy ijedt és igencsak álmos sün bukkant elő alóla, és igyekezett nyugodt helyet találni magának.

A társa békésen szunyókált, őt nem sikerült felkölteni szerencsére, bár Hanna, miután felfedezte, hogy mekkora kincseket rejt a hely, minden áron szerette volna közelebbről is megismerni mindkettőt. Végül sikerült abban megegyeznünk, hogy a közelébe teszünk egy darab almát, és hagyjuk, hogy visszaaludjon, mert a sünnek este van fontos dolga.

2009. április 8., szerda

Néhány dolog

Van néhány olyan használati eszköz, amit nagyjából ezer éve készülök beszerezni, mert elég intenzív ellenállással kell megküzdenem miattuk. Az egyik a kerti homokozó, amire remélem a húsvét megoldást hoz majd, a másik pedig a csúszda. Csak röviden egy lista, amikre szintén rengeteget kellett várnia Hannának, és persze nekem lett igazam, hogy nem csak három napig tartott a lelkesedése. Szóval.
- ugráló
- babaház
- konyha
- vasaló
- telefon

Hirtelen...
Nos szégyen vagy sem, nem vasalok. Úgy gondolom, a vasalás az egyik legidőigényesebb és legfeleslegesebb házimunka, amit valaha nőnek kitaláltak. Az egyetlen, ami miatt előkerül a deszka, meg a vas, azok Dani ingei és az egyetlen aki vasal az szintén Dani. Az ingek pedig vasárnap délelőtt, tv nézés közben szoktak rendbevasalódni, hacsak nem építkezünk épp, mert akkor tegnapról mára, az éjjel közepén. Az eredmény pedig természetesen a reggel is a nappaliban elmélkedő tartozékok.

Nos az egész sztori csak ezért volt érdekes:

És ha a csúszkát már megunta, jöhet egy kis szörfözés.

Végeláthatatlan, megunhatatlan, és természetesen nem én támasztottam a kanapénak a deszkát.

Majmonc


Most, hogy itt a nyár, megérkezett az overál, amit ijedtemben rendeltem két hete, mivel a mackóbunda kezdett igencsak feszessé válni. Épp jó hogy ideért, mert nagy szükségünk van rá... Viszont elég nagy, így remélem ősszel majd hordjuk is. Most akkor télleg kistrikók kellenek?

2009. április 3., péntek

A mű kész

Vass Zoli olyan pozitív energiákat hozott, amire nem is számítottam. Gondoltam, hogy nagy lépés lesz a kemence, de hogy ennyire, azt nem sejtettem. Minden délelőtt megyünk a lányokkal, és mikor befordulunk a sarkon, izgatottan várom, vajon mennyit haladt, hogyan néz ki most az alkotás.
Két nappal a megérkezése előtt rajzoltam egy skiccet, valamit, ami tetszene, a fejemben pedig volt egy álom. Zoli pedig készségesen, alázattal az összes kicsiny hóbortom felé, épített. Kedden jött, szombaton megy. Négy nap alatt formálódott a keze alatt az agyag, és mára elkészült. Keresem a hasonlatot, milyen ez. Mint amikor babát vár az ember, és próbálja elképzelni az arcát, a kezét, a szemét, és amikor végre megérkezik, épp olyan. Amilyennek lennie kell.
Hát ilyen a mi kemencénk. Zoli úgy érzett ránk, ahogy kevesen, Bertát kivéve. Mintha kitalálta volna a gondolataimat, mintha belebújt volna egy kicsit a mi életünkbe. És helyettünk, nekünk épített olyat, amilyenről álmodtunk. Csak most kész, és kézzel fogható és ropog benne a tűz.
A kőművesünk, aki szintén hihetetlen jóember, tegnap azt mondta, hú ez nagyon szép...

Ma este, amikor utoljára megnéztük úgy, hogy Zoli is ott volt, úgy éreztem, ha semmi más nem készülne el a házban, akkor is készen volna. Maradni szerettem volna. És bánom, hogy Zolival nem találkozunk többet nap mint nap. Nagyszerű ember, és fantasztikus mester.

Néhány kép a majdnemkészről


És egy Zoltánnal.

Kornélnál jártunk

Ma délben újra Biatorbágyon voltunk, mind a négyen.
A tapasztalat ugyanaz, Kornél a leggyerekbarátabb ember, akivel valaha dolgom volt. Jó lenne persze, ha mindenki, aki kisgyerekekkel, csecsemőkkel foglalkozik ilyen volna, ezzel együtt nagyon örülök, hogy eljutottunk hozzá.

A lényeg, megnézegette Mikoltot, megbeszéltük, mi történt az elmúlt egy hét alatt, nagy labdán tornáztak, és egy fél óra múlva végeztünk is.
A történések az elmúlt hétről:
- Minden nap forgattam, hempergőztünk a nagyágyon.
- Minden nap igyekeztem rávenni, hogy a jobb oldala felé megforduljon.
- Igyekeztem kerülni az ültetést és a függőleges testhelyzetet.
Az eredmények:
- Tegnap először egyedül átfordult, játékból, és nem minden motiválás nélkül, de nekem ez is nagy szó.
- A jobb keze sokkal többször van nyitva, bár sokszor még ököllel támaszkodik.
- A motorozás mintha kevesebb volna, persze hason fekve kevesebb a lehetőség is a csuklóforgatásra.
- Egyre lendületesebben kúszik, a csípőjét emeli, de a lábát még nem hajlítja hozzá.
- Hason fekve oldalra tornázza magát, az egyik karját kinyomja, és billenti a csípőjét, mintha a felülés kezdeményei lennének ezek a mutatványok.

Kornél azt mondta, hogy bár nem lát semmi igazán aggasztót, hiszen a normál tartományba belefér, hogy még csak most kezd kúszni, szíve szerint még foglalkozna velünk, mert a forgásnak még rögzülnie kell, és a nyújtott kartámasz sem megy, amiből arra lehet gyanakodni, hogy nem csak ezzel a támasszal lesznek nehézségek, ezen pedig segíthetünk. Így két hét múlva megyünk újra, addig forgatnom kell, és segíteni ráérezni a könyék kinyújtására. Ezt nem nagyon szereti, de gondolom idővel, ha erősödik, sokkal jobb lesz.

Feltettem neki a kérdéseimet is, az albán csecsemőkről és a természeti népek hordozási szokásairól. Az ő válasza:
Sem az albán gyerekek esetén, sem a természeti népeknél nincs szükség olyan kifinomult intellektuális készségek használatára, mint a mi világunkban. Ott a szülők nem kívánják egyetemre küldeni a csemetéiket, Kornél megfogalmazásában az sem nagy gáz, ha egy egy felnőtt kiteker néhány kecskelábat, vagy odasóz a társának, amit nálunk pl. magatartászavarnak címkéznének. Ott nem szúr szemet, ha valaki nem tud megtanulni írni olvasni, vagy nem nagyon beszél. Náluk nem kell megküzdeni a diszlexiával, vagy nem érdekes, ha valaki autista. Plusz nincs köztük mozgássérült kerekesszékben mert sok népnél egyszerűen megoldják, hogy ne legyen...

Nos engem meggyőzött, és szeretném, ha Mikoltnak sem lenne gondja a későbbiekben valami olyan miatt, amin most tudok változtatni, segíteni neki. Úgyhogy "tornázunk". :) Játékból, ahogy Kornél kérte.

2009. április 1., szerda

Az a vágyva vágyott udvar

Amikor télen először voltunk a házban úgy, hogy már a miénk volt, Hanna nem szívesen merészkedett kintre egyedül. Kellettem a felfedezéshez, bármilyen bátor is amúgy. Eltelt pár hónap, és mára egészen otthonosan mozog minálunk, bevette a mászókát, kezdi kipróbálni a homokozót is, ami némi kivánni valót azért hagy maga után, de legalább van egy kis bája, és lelkesen kóborol, nézelődik.

Nőnek a virágok, kezdi a kert a tavaszi arcát mutatni, nekünk pedig minden napra jut valami meglepetés, nőszirom, tulipán, nárcisz. Tegnap egy metszőollót kaptam, amivel el is kezdtem csinosítgatni a kiszáradt bokrokat, lassan de haladok.

Mikolt főleg kézben szeret lenni, nem is meglepő, de azért tegnap a nagymamival együtt egy pokrócot is vittünk magunkkal, amin Mimi egy pár percig el is időzött. Hanna közben sóderozott, lapátolt, hangyákat kergetett, bokrokat vizsgált.

Nekem pedig újabb felfedezés jutott, mégpedig, hogy a saját kertünkben mi vagyunk otthon egyedül, és senki sem zavar. Dani szerint igazi növényevő vagyok, aki csak akkor nyugodt, ha semmi zaj, betolakodó, vagy a veszélye sincs. És milyen igaza van...

Kis válogatós

Hanna mindenevészete után néha meglepődöm, hogy Mikolt mit és miért nem eszik. Azt már kitapasztaltam, hogy a darabosabbat szívesebben fogyasztja és hogy van egy két abszolút favorit, mint a gesztenyés-almás csirke. Viszont miután kiszámoltam mit jelent anyagilag a napi négy üveg bébiellátmány, dobtam egy hátast és sürgősen valami alternatív megolád irányába kezdtem el keresgélni.

A homeos dokinéni azt mondta, hogy az új gasztroirány szerint hét hónapos kortól lassan bevezethetők a gabonafélék, vagyis a teljes kiőrlésű ezaz, így arra jutottam, vacsorára főzök egy kis tejbegrízt, amihez rizstejet és tönkölyteljes darát vettem. Persze mondanom sem kell, hogy Mikolt fintorgott, rázkódott, (imádom ilyenkor, hihetetlen vicces, csak ugye nem lakik jól a grimaszolástól) és nem ette. Főzelékbe kevertem, úgy sem. Végül előkaptam egy üveges paszternák krumpli egyveleget, amit még sosem evett, a vége ugyanaz lett. Persze mit csodálkozom... Nem volt kedvem újabb adagot kinyitni, Hanna meg amúgy is nagy lelkesen ajánlkozott, így nekiadtam a kanalat és a nem mindennapi feladatot, segítsen megetetni a kicsit, hátha neki sikerül.

Amit láttam, attól teljesen elérzékenyültem. Hanna az én szavaimmal kedvesen bíztatta Mikoltot, aki pedig nyitotta, vagyis kiakasztotta az állkapcsát és nyelte a főzit. Volt benne vigyorgás, kacagás, maszatolás, de végül elfogyott az egész. Mi meg csak néztük őket, néha megtöröltem az egyiket vagy a másikat, és örömködtünk.

Ma a dédi krumplilevesével kínáltam meg a kis fiókát, összetörtem villával a sűrűjét, majdnem két decit evett belőle. Hiába a házi koszt az házi koszt...

2009. március 31., kedd

Vályogvető Vass Zoltán

Régen írtam a házról. Nem mintha nem történne millió dolog nap mint nap, de estére végem van már, így a dokumentálásra nem marad a kevésből. Nyolc hete kezdtük a bontást, és egy hete nagyjából az építést. Messze többet csináltunk, mint eredetileg terveztük, de most már nincs visszaút. Az eredmény remélem lesz annyira jó, mint amennyire szeretnénk...

Két nagyobb mérföldkő volt eddig ebben a nyolc hétben, az egyik a teraszajtó, ami végül még mindig nem olyan, mint szerettem volna, de már csak holnapig, mert kijavítja a mester. (Az ajtó kész, osztás nélküli lett, de így a legszebb szerintem)

A másik a kemence. Mindannyiunk régi vágya, hogy legyen valami, ami meleget ad és tűzzel kapcsolatos. Gondolkoztunk kandallón, cserépkályhán, majd hosszú vajúdás eredményeként egy kemencekályha mellett döntöttünk. Kis kompromisszummal végül nem olyan lesz, ami az egész fűtésrendszert kiváltja, de meleget fog tudni adni majd az egész alsó szinten, és tudunk majd benne kenyeret is sütni benne.

Vass Zoltán, aki építi, igazi vidéki jóember. Kedves, nyugodt, lassú, bölcs. Az első kemencét magának építette a kilencvenes években, azóta szárnyal a híre, évente nagyjából hatvan kemencét épít. Siklóson él, innen indul építő körutaira, igyekszik begyűjteni a munkáit, kosztot és kvártélyt kér, kockás papíron, de emailben elküldi, mit kell beszerezni, mire megérkezik. Sárgaföld, lótrágya, vízüveg, samott, pelyva. Kézzel fogható, és hihetetlen emberközeli az egész munkafolyamat. Az pedig külön öröm nekem, hogy a hozzávaló samott téglák a házunkban kibontott falból származnak, vagyis mindent felhasználunk újra.

Mondanom se kell, hogy mennyire szívesen indultunk útnak a hétvégén, hogy beszerezzük a hozzávalókat. Megismertünk egy csomó "igazi" embert, kezdve a váci malom éjjeliőrétől, akitől a pelyvát kaptuk, a kárpitos néniig, akinek a műhelye békebeli és a zsákvásznat adta. Amikor Vácrátótról hazafelé tartottunk egy csomagtartónyi lótrágyával magunk mögött, egymás szavába vágva örömködtünk azon, mekkora élmény volt és lesz, hogy ez a kemence a miénk. Nem csak úgy a házzal jött, hanem a kitalálásától a kivitelezésen keresztül majd a használatával bezárólag ismerjük. Már most szeretjük, pedig még készen sincs.

Oli nevű, ahogy Hanna hívja a mestert, nem akart tiszta helyre menni aludni, a házban egy szivacson alszik hálózsákban, pedig se villany, se fűtés nincs. Vízből is csak hideg. Három nap alatt készen lesz, addig minden délben ebédet viszünk neki, kicsit beszélgetünk, én meg csak ámulom a végtelen higgadtságát. Tegnap példul kértem, hogy a nappali felén is legyen egy kis tárolórész a földön, hogy a gyerekek a kincseiket el tudják dugdosni, erre ő ma visszabontotta a kész falat és csinált nekünk egyet...

Néhány kép a kezdetektől. Az első kép mindig a nappali felőli oldal, a második az előszoba felőli.
2009.03.04.

2009.03.31.

2009.04.01.

Ha minden igaz, ma már tűz is lesz benne, hogy száradjon, kipróbáltassék a csoda, holnap pedig teljes pompájában készen is lesz. Nagyon várom már.
...

Este mikor leértünk a házhoz, a kéményből füst szállt. :) A kemencében pedig tűz pattogott. Már csak néhány apróság, és kész.

Néhány kérdés Kornélhoz

Hogy nehogy elfelejtsem.
- Mi van az albán csecsemőkkel, akik életük első idejét bölcsőben, lekötözve élik?
- És mi van azokkal a babákkal, akiket kizárólag a mama közelében, hordozva nevelgetnek sokáig?

Nyilván Mikolt esete kicsit más, mint a többségé, de ha a függőleges testhelyzet ekkora mumus, hogy lehet, hogy nincs több mozgásában gátolt gyerek a fent említettek között, mint mondjuk nálunk? Bár az is igaz, hogy rengeteg kisbaba küzd valamilyen mozgásbeli problémával, és sokan vannak a későbbi életük során olyanok is, akik disz...mindenfélék, vagy épp magatartászavarral küzdenek.

És akkor az utolsó.
Miért nincsenek a védőnők felkészítve arra, hogy legyen szemük, meg szájuk? Miért csak annyi a dolguk, hogy megmérik a gyereket, meg becsengetnek, amikor az alszik épp, mert délután fél kettő van? Van ahol nagytudású, tapintatos, érzékeny a védőnő, és csak mifelénk csapnivaló a felhozatal?

2009. március 29., vasárnap

Mikolt 8 hónapos

Sok szempontból kisbaba még, de látom, ahogy egyre több kisgyerek vonása is alakul. Ez a hónap a betegeskedésé, az aggódásé volt, remélem, hogy ahogy a vége alakult, olyan javuló marad a tendencia a kilencedikben.

Nem szoktam mostanában nagyon részletes lenni, de most úgy érzem, jó leírni mindent, amire emlékszem még. :)

Alvás. Olyan édes kis jóalvó Mikolt, amiről mindig azt gondoltam, a mi családunkba nem fog ilyen baba érkezni. Hogy éjjel még egyszer-kétszer felkel szopizni, nem bánom. Azért sem, mert nappal már nem nagyon akar, így viszont pótol gondolom. Főleg a bújást, és az élményt kapja, mert sok már nincs. Nappal van hogy csak egyszer alszik nagyobbat, és még egyszer vagy kétszer út közben vagy babakocsiban egy minit. Este kilenc körül fektetem, egykor és fél hétkor menetrendszerűen nyekken, és reggel nyolcig alszik. A kiskendő alvótárs lett, no meg a cumi, és hason kezd, de rendszerint a bal oldalán fekve találom, kitakarózva. :) Altatni nem kell, csak elköszönök, ennyi.

Evés. Kaptam a múlt héten ezzel kapcsolatban is kritikát. Csütörtökön voltunk méreckedni, akkor 7060 grammot mért a védőnő, ami kevéske, főleg mert egy hónapja is ennyi volt. Ma meztelenül mértük itthon, 7700 gramm. Tény, hogy az elmúlt pár napban annyit evett, hogy öröm volt nézni. Ahogy elkezdett többet mocorogni, az étvágya is előkerült. Főzelék főzelékkel, néha kis gyümölcs, és kevéske cici, reggel, délutáni alvásból ébredve félig még álomban és este lefekvés előtt. Mostanra kicsit darabosat szívesebben eszik mint teljesen pépest, ma céklát is kapott, villával összetörve, sütve. Nagyon ízlett neki. Szépen, maszatolás mentesen eszik, az evésre koncentrál. Egyelőre :) Válogatós, vannak napok, ételek, amikor, vagy amit nem. Próbálkozom.

Mozgás.
Nagy. A legtöbb álmatlan éjjelem okozója. Mert ugye adott egy alapvetően nyugis bébi, akinek a tesója ráadásul egy forgószél, vagyis van mivel elütni az időt egyhelyben is, nem kell dolgozni a történésekért. Eddig a hónapig fel sem tűnt, hogy nem indul, de most már zavart. Emellett a forgás asszimmetriája, és az öklözés is. Voltunk pár helyen, és arra jutottunk, többet legyen a földön, és ha kell, mozgassuk is. Ücsörgés letiltva, amit egyedül az etetésekkor tudok nehezen kivitelezni, amúgy nem is érezzük a hiányát. Az eredmény magáért beszél, mára hernyózva közlekedik, este pedig a legnagyobb örömömre elindult felfedezni a lakást, feltakarította a konyhát, aztán a fürdőszobát is. Nagyon jó volt ezt látni. Hanna odament hozzá, megfogta a kezét, erre Mikolt akkorát mordult, hogy Hanna jobbnak látta eloldalogni. :)

Finom. Ebben ügyesebb, bármennyire is ököllel indít. A hüvelykujját is használja, elkezdett csipeszszerűen fogni, szöszöl, ráz, ütöget.

Játék. A legjobb ha Hanna a közelében van, olykor elég csak a látvány is. A hangjával rengeteget játszik, párbeszédeket lehet vele folytatni, van hangja a figyelemfelhívásra, a megijedésre, az örömre és még sorolhatnám. A legkedvesebb eszközök a leghétköznapibb dolgok, mint műanyag kanál, szőnyegrojt, de szereti a labdát, a csörgőket különösen, és bármit, amivel hangoskodni lehet. Ügyesen ütöget egymáshoz két tárgyat, és rakosgatja egyik kezéből a másikba a játékokat.
Általában is egyre többet játszik a testvérével, kiabál neki, beszélget vele is. Hanna partner ebben, élvezi, ahogy a kicsi kurjongat neki. A legkedvesebb időtöltés nekem, amikor együtt "legoznak", vagyis Hanna épít, Mikolt pedig mellette hasal, és igyekszik ő is pakolgatni a kockákat. Hanna közben kérdezgeti: A piros tetszik? Jólvan, tessék, ügyes vagy. :):)

Kognitív dolgok

Egyéb. 7700 gramm, 68 cm, egy fogacskája van, és egyre hosszabb a haja is. A szemei még mindig különböző színűek, a kék a pupillája körül egy kissé bebarnult, de ettől még kék. Picike, vagyis annak tűnik, és tényleg kis filigrán, hosszú, vékony, bár hurkái vannak combkörnyéken.
...

Hanna napja

Még a család is megoszlik abban a meggyőződésében, hogy mikor is van Hanna nap. Én választottam a március 28-át, mert az utónévkönyvben ez volt az első helyen, bár a naptárban ez a nap a Johannáké. Valamikor májusban van egy igazi Hanna nap, majd utána nézek, mikor, és hogy tényleg az-e az igazi, és ha igen, akkor áttesszük.

Mindenesetre ma ünnepeltünk. Hanna már régóta várta hogy szombat legyen, minden este beszéltünk róla, hogy mit jelent a névnap. Dani családjában nem ülnek nevenapját, nálunk viszont közel akkora esemény ez is, mint a születésnap, csak nincs torta és kicsit szerényebb a köszöntés. Szerettem volna, ha a mi gyerekeinek is jutna két alkalom egy évben, ami csak róluk szól. Ráadásul ilyenkor az egész szűk família felvonul, együtt töltjük a délutánt, és ezt nagyon jó szokásnak gondolom. Kivétel csak az én apám, akivel egy jóideje nem beszélünk és ezt eléggé sajnálom...

Nos reggel a kiscsalád köszöntötte Hannát, egy hajasbabát kapott, amire régen vágyott már. Volt nagy öröm, a csomagbontás előtt pedig nagy izgalom. Nelli babát azonnal meg is kellett fésülni, csattal ellátni, de a legnagyobb varázslatot a kis prospektus okozta, amit a babához mellékeltek. hannának van egy jóadag vonzódása ezekhez a színes kis könyvecskékhez.

Délután érkezett a nagyobb család, Manó Sanyi nem tudott jönni, amit Hanna nagy szomorúsággal vett tudomásul. Viszont eljött Bori, akit hatalmas kiabálással fogadott, azt hiszem a vonzalom kölcsönös. Volt ajándékozás, és végül tortaevés is. És persze nagy zsibongás. :)

Kis fóka

Kis Mikolt fókázik, Jutka nagymama meg drukkol neki. Egész ügyes páros :):):)

2009. március 28., szombat

Pénteki rehab

Tegnap estére tetőzött a hét feszültsége, nyolc körül már úgy éreztem, ha állva becsuknám a szemem, el tudnék aludni.
De a lényeg.

Délelőtt Zelcsényi doktornőnél jártunk, egy éjjel kellett, hogy felkészítsem a lelkem az alkalomra. Mikolt is készült, kis ekcémát, némi orrfolyást és egy kis köhögést vittünk a mozgásdilemmám mellé. A doktornő teljesen emberi arcát mutatta, így megkövetem. Lehet hogy ma jó napja volt, vagy nem volt fáradt, mint a múltkor, vagy csak én számítottam nagyon rosszra. Egy órát voltunk nála, beszéltünk sokmindenről, megnézte a kisembert, és továbbküldött bennünket egy gyógytornászhoz, aki szerinte a legjobb szakember. Eredetileg Dévényes, de nem ez a leglényegesebb benne, hanem a készség, amivel a tudása mellett bír, legalábbis ezt mondják róla. Zelcsényi egyébként azt mondta, nem tetszik neki a kéztartása, de a lábán is látott némi eltérést.
Kaptunk golyót erre is, meg a náthára is.

Ami számomra az elmúlt idők legmegnyugtatóbb találkozása volt, az a délutáni biatorbágyi látogatás. Itt is kaptam fejmosást, mint ahogy délelőtt is, de ez belefér. Ami elgondolkodtató, az az egymásnak ellentmondó módszerek és nézetek. Kicsit olyan érzésem van, mint a pszichoterápiában, hogy a mód hitkérdés is a tapasztalat mellett, a gyógyulás pedig nagy részben nem nyomonkövethető folyamatok, egymásrahatások eredménye, sokszor semmi köze ahhoz, mit használunk.

Visszatérve Kornélékhoz. Alapítvány, amit a feleségével és néhány segítővel együtt vezetnek, a hozzájuk fordulóktól nem kérnek semmi ellenszolgáltatást, ránk bízzák, hogy támogatjuk-e őket vagy sem. Közvetlenek, kicsit az egyetemi bölcsészhangulatot éreztem a lendületükben, a közegben, amit teremtenek, közben pedig a mérhetetlen elkötelezettséget az ügyük mellett, és maximális alázatot a gyerekekkel szemben, valamint tudást és tapasztalatot.

Kornél egy halom kérdést tett fel, kezdve a születés körülményeivel, (pl. még soha sehol eddig nem kérdezték meg, repesztettek-e burkot és ha igen, mennyi idő telt el a születésig) a csecsemőkori szokásokon át a hétköznapi szokásainkig, ami Mikoltot illeti. Gyanítom, hogy standard kérdés, hogy volt-e pihenőszék, bébihinta, kendő. Volt. És szerinte ez a bibi.

Ő azt vallja, (és ez nyilván nem hit kérdése) hogy amíg egy baba nem képes önállóan függőleges helyzetben megmaradni, addig mesterségesen nem szabad ingerelni. Vagyis kendőben is csak fektetve, szék, ülés, hinta elfelejtve. Négy hónapos kor körül a babák elkezdik a fejüket elemelni a talajtól, ami az IR fejlettségére utal, de fiziológiai jelentőséggel nem bír. Ha fekszik, fel nem tud ülni ettől, de ha félig ül, akkor ha bármiben megkapaszkodik, akkor felhúzza magát, mint ahogy Mimi is tette. A legtöbb gyereknél ez nem biztos hogy hosszútávú problémához vezet, de érzékenyebb gyereknél okozhat galibát. Ebben az életszakaszban nem a húzóckodás a domináns, hanem a támaszkodás. Ha az rögzül, hogy fogni-húzni, akkor nem csoda, ha ökölben marad a kéz, kvázi markolja a levegőt, ahelyett, hogy nyitna, támaszkodna. Kornél szerint Mikolt korú babára a gravitáció is lehet olyan hatással, ami arra motiválja, hogy végezze a kezével az aktuális reflexes mozdulatokat, Mikolt esetében a kapaszkodást, ökölbeszorítást.

Mikolt ráadásul nagyon korán átfordult, ami szintén egy fajta szenzitívebb IR aktivitást mutat, bár érdekes módon Mikolt nem feszítette magát hátra, ami a korán átforduló babálnál jellemző, és feszességet jelent. Először balra fordult és ez azóta is csak ebbe az irányba megy neki. Kornél emiatt aggódott leginkább, azután az öklözés miatt, az összes többit normálisnak tarotta, ahogy én sem azért kerestem segítséget, mert nem kúszik még. Ami még korrigálásra vár, az az, hogy inkább a csuklóján támaszkodik, nem az egész tenyerén.

Jövő pénteken megyünk újra, addig azt a házi feladatot kaptam, hogy segítsem Mikoltot hogy ráérezzen, hogyan kell jobbra fordulni, gurítsuk játékból az ágyon és ne ültessük.

Az eredmény:
- Estére iszonyú fejfájás nálam és kis megnyugvás.
- Mikolt kúszik, szombaton vagyis ma már úgy, hogy a csípőjét is emelgeti, és néha már váltott kézzel is próbálkozik.
- Hason fekve az egyik lábát is igyekszik maga alá húzni, közben támaszt az ellentétes karjával.
- Kicsit kevesebbet láttam ma ökölben a kezét, illetve többször figyeltem fel a nyitott kis kezére, mondjuk inkább a bal oldalon, ami eddig is "ügyesebb" volt.

Örülök, hogy rátaláltunk erre a helyre, és persze nagyon rosszul érzem magam amiatt, hogy csak most, illetve hogy eddig van amit nem tettem jól.

2009. március 26., csütörtök

Jobb hírek

:):)
Az első, hogy kibújt a jobb alsó egyes kis csücske. Észrevétlenül érkezett, talán mintha egy kicsivel ölbekívánkozósabb lett volna az elmúlt időben, és valamivel többet sírt, de nem feltűnően. Tegnap már éreztem a kis dombot, és láttam a fehéredést, mára pedig meg is jelent az első kis recés. Harap esténként, félek is. :)

A másik pedig.
Ma voltunk másodszor Dévényes gyógytornán, Hanna is velünk tartott, aztán Dani is megérkezett, és így családi körben nem is volt sírás. Sőt, lényegesen ügyesebb volt mint kedden. Tegnap én tornáztattam, ma voltunk csiribirin, ahol labdáztam vele, forgattam, kicsit tudatosabban mozgatom mint eddig. Este a fürdés előtt a szőnyegen hason megpróbált elérni egy színes dolgot, és megtette élete első fél méterét KÚSZVA!!! :):) Szépen, szabályosan, az alkarjára támaszkodva, és egy picikét a popsiját is emelgette már. Hűűű nagyon boldog vagyok!!! :):)

Már csak egy kívánságom maradt, a kezecskéje.

Ez az ami miatt...

Mikolt jobb keze az, ami miatt az aggódás. És persze iszonyú édes ahogy kacagnak. :):)

2009. március 25., szerda

Eredmények

A tegnap délutánt és a ma délelőttöt a föld megmozgatása jegyében töltöttem. Így sikerült:
- Kaptam egy időpontot a Telki Egészségcentrumba jövő kedden délutánra 20ezerért egy neurológushoz. Róla utóbb kiderült, hogy a Budai Gyerekkórházban is rendel, így ma reggel oda is kértünk egy időpontot, április 9-ére sikerült.
- Megpróbáltam elérni egy kedves ismerős gyógytornászt, aki ma visszahívott és a jövő héten szívesen megnézi Mikoltot. Ő a Gézengúz Alapítványt javasolta, jártak hozzájuk a kislányával, teamben dolgoznak, meglátjuk.
- Felhívtam a homeos dokit is, részben Kati rábeszélésére, részben egy régen le nem zárt körünket rendbe teendő, és megnyugodtam. Nem volt más, mint szokott, de mint mindig a szakmai tudása előtt most is fejet hajtottam. A Dévény módszerre azt mondta, nem jó nekünk. Pénteken megyünk hozzá.
- Viki segítségével találtam meg Surányi Kornél alapítványát, tőlük péntek délutánra kaptam időpontot Biatorbágyra, ez volt a nap legjobb híre.

Fejlesztő módszerekről egyéb okosságok még itt.

Kicsit megnyugodtam, este minden sokkal ijesztőbb, mint nappal. Mikolt nagyot aludt, és kipihenten sokkal kevesebbet forgatja a kis öklét, egész biztosan nyúl, és bár kúszni még mindig nem kezdett, a csípőjét picit emelgette hason. Várom a pénteket.

2009. március 24., kedd

Aggódom

Múlt hét óta, amikor Mikolt egyedül elücsörgött jódarabig.
Ami miatt...
- Nem kúszik, nem is próbál.
- Nem mászik, de ez az előbbiből következik.
- Mind a két kezét, de főleg a jobb oldalit ökölben tartja. Amikor nyúl, akkor is ököllel indít és csak a mozdulat végére nyitja, sokszor akkor sem, de a hüvelykujjal ráfog az öklére.
- Motorozik, főleg jobb kézzel.
- Nyugalmi helyzetben a kézfeje betörik.
- A nyúló mozdulatot nem végzi precízen, kicsit tovább tart mire eljut a keze oda, ahova szeretné.
- Nem szorít eléggé.
- A lábát a föld felé közelítve nem támaszt, a levegőbe emeli.
- És nyilván egyre erősebben érzékelem mindezt, bár lehet, hogy eddig is ilyen volt, csak nem figyeltem eléggé. Ettől meg iszonyú lelkiismeret furdalásom is van...

Ma elvittem gyógytornára, életem egyik leghosszabb pár napja volt, mire végre kedd dél lett. Dévény módszerrel dolgozik, már jártunk nála, amikor Mimi három hónapos volt, de akkor nem találta merevebbnek, mint ahogy most sem. A jobb válla talán egy kicsit kötöttebb, de nem túlságosan. Mikolt rá egyáltalán nem jellemző módon végigzokogta a háromnegyed órát, de ügyes volt, a kúszás gyakorlásánál fordította a fejét, támasztott a kezére ülésbe emelésnél.

Továbbküldött bennünket fejlődés neurológiára, ahova április 22-ére kaptunk időpontot. Azt érzem, ekkora babánál egy hónap nagyon hosszú idő, nem beszélve arról, hogy ha egyéb vizsgálatokat is el kell végezni, akkor az még elnyújtja a folyamatot. Jó sokért elvihetem jövő kedden magánhelyre. Most úgy gondolom, inkább derüljön ki, kezdjünk el tenni, mert csak várni és nézni nem tudok.

Azóta persze mindenhonnan azt hallom, hogy ez a baba is később kezdett csak mindent, féloldalas is volt. És tudom, vannak akik végigszenvedik az iskolát diszlexiával. Szeretném, ha tudhatnám, mit tudok tenni, mit kell tennem és mire számíthatunk. Úgyhogy nem várok.

2009. március 23., hétfő

Ennyi kell

Hanna ebéd után Paganinit (szerinte Paganéni) hallgatott, erre szeret leginkább táncolni. A cd-t ő találta valamikor egy vagy két hónapja, azóta Gryllus mellett ez a favorit. Én is szívesen hallgatom, annak meg különösen örülök, hogy kedveli a komolyzenét is.

Szóval csípőre tett kézzel forog...
- Boldog vagyok.
- Komolyan??? És miért vagy boldog csillagom?
Gondolkodik, táncol tovább.
- Meeert volt tortám, meg csomagok.

Stokke 2.

Egy ideje kínzom a családot azzal az elszabadult ötlettel, hogy vegyünk egy széket Hannának.

Eddig az etetések úgy történtek, hogy Mikolt pihenőszéke felkerült az asztalra, amiben nézelődött is sokat, de itt kóstolta meg az első falat almát, és ebben a székben vált szilárdevővé is. Az idő múlásával és az ülés tudományának tökélyre fejlesztésével párhuzamosan egyre nehezebben maradt meg félfekvő pozitúrában, ami nekem, bár kénylemesnek nem nevezném, mert így is állva kanalaztam a szájába, a lehetőségeket tekintve a legideálisabb lett volna. Felhúzta magát, ücsörgött, és nemrégen már inkább csak kiabált és kínlódott, ha bekerült.

Hanna a székében ebédelt, mi meg küzdöttünk. Aztán kipróbálta a kicsi a nagy székét, és olyan boldogan feszített benne, hogy öröm volt nézni, nekem pedig végre sikerült először ülve megetetnem őt. Viszont együtt a kettőt így nem lehetett táplálékhoz juttatni. A vacsorák is mókásak voltak, valamelyikünk állva, a többiek ülve, a picikénk a kakasülőn...

Ekkor, vagyis úgy egy hónapja vetettem fel először, szeretnék egy stokkét. Amikor a narancssárgát megkaptuk, kicsit furcsának találtam, de azóta nagyon megszerettem. Zseniális, hogy nem rugok a lábába, hogy bármekkora gyereknek jó, és az sem elhanyagolható, hogy Hanna is nagyon szereti, ezen állva főzünk együtt, és látom, hogy idővel majd az íróasztalához vándorol. Mikolt is nagy örömmel ücsörög benne, nyilván másban is épp ennyire jó lenne neki, de ha én tudom, hogy nekünk mi vált be, akkor nehezen tudnám elengedni, hogy az egyiknek van, a másiknak pedig nincs...

Végül tegnap érkezett el az idő, egy kis nagyszülői segítséggel elhoztuk az utolsó piros darabot a Brendonból. Kiállított termék volt, a kisasszony közölte, hogy szívesen rendelnek nekünk, pár hét és ideér, de a kiállítottat is elvihetjük teljes áron. (már a múltkor kicsit berágtam rájuk, amikor egyik napról a másikra, mindenféle előzetes bejelentés nélkül árat emeltek, és nem az áremelés nélkül, hanem a mód miatt, ahogyan ezt kommunikálták, vagyis virtualice sehogy, facetoface meg : Van olyan babakocsi, aminek egy huszassal lett több az ára. Éééés?...) Nyeltem, kifizettük, hazahoztuk.

Tegnap este először négytagú család ült az asztalnál, beszélgettünk, nevettünk, vacsoráztunk, mindenki a saját helyén. Hanna büszkén ücsörgött az új székén, a papa régi helyén, mert Mikolt máshol nem tudna ülni, csak ott, ahol eddig Hanna. Kicsit tartottam tőle, hogy Hanna mit szól majd, de az apja hely mégiscsak nagyszerűbb, mint maradni a réginél.

Ma délben, amikor szóltam neki, hogy üljön be, a régibe kezdett bemászni, majd út közben megtorpant, és ezt mondta:
-Ja, azt hittem ez a Hannáé...
:):):) és ment az új székéhez.
Szerintem jó döntés volt, csak az ára lehetne tizedennyi...

2009. március 21., szombat

Mama betű

Mikolt üvegeset eszik. Jobb volna ha főznék neki, de szombatonként nem jutok el a biopiacra, mást meg nem merek adni. Így marad a hit a kecskemétiben, hippben, meg abban, ha kész a hercehurca, tudok majd főzőcskézni neki is.

Na de a témánál maradva... Hanna valamikor nagyon régen kapott egy füzetet, amibe rajzolgatni, írni szokott, a borító egyik sarkában Hana felirat olvasható. Mutattam neki, hogy épp jót választott, mert még a neve is rajta van, azóta generalizálta a "H" vagyis a Hanna betűt, már meg sem lepődöm, amikor a hippes üvegen elmeséli, hol van. Tegnap aztán újat tanult, kérdezte a többit, így lett gazdagabb egy Péter és egy Ilonka betűvel a kincstár.

Délben, ebéd előtt kezet mostunk. Nagyon régóta ugyanazt a folyékony szappant használjuk, nivea creme valami a felirat rajta. Nyomom, dörzsöli, majd rámutat a dobozra.
- Mama betű.
Először nem is értettem, visszakérdeztem, hol, tessék? Megmutatta újra. És tényleg a cre"M"e. Mondonom sem kell, hogy nem emlékszem, mikor és hol mutattam neki ezt a betűt.

2009. március 20., péntek

Újabb kör

Csendben megfogadtam, hogy nem írok betegeskedésről, csak ha végre mind egészségesek leszünk, és csak egy napszámot, meddig tartott. De mivel úgy tűnik újabb spirálba keveredtünk, ami annyira bosszant, hogy húúú, leírom. Hanna már majdnem egészséges. Reggel hallottam egyszer köhögni kettőt, azóta pedig kétszer fújtunk orrot, ennyi.
Mikolt ezzel szemben köhög, fáj a torka is szerintem, mert tegnap egy falatot sem evett. Viszont legalább egy csomót ivott, főleg vizet, mert szopizni nem szeret nappal. Még betegen sem. Estére 37,7 volt a hőemelkedése, délután maratonit aludt, fél kettőtől négyig, kis szopi, aztán majdnem hétig újra. Este kilenckor megint aludt és reggel fél tízkor kelt, már sokkal jobbkedvűen. A hőemelkedése is elmúlt...
Nekem folyik az orrom, be van állva a fejem, és csak reménykedem, hogy ezzel meg is úszom. Dani pedig szeretne nem beállni a körbe, jó volna kihagyni őt ezalkalommal.

Mindezek persze azt eredményezik, hogy nem megyünk sehova. Míg Hanna nem volt jól egyszerű volt, mert nem is kívánta a levegőt. Azt gondoltam, ma nehezebb lesz vele, de tévedtem. Teljesen jól eljátszott bent is, közben főztem hátamon a kicsivel, aki testközelbe vágyott egész nap. Hanna aztán gondolt egyet és kiment a teraszra virágot locsolni, zokszó nélkül felöltözött és kint volt vagy húsz percet. Annyira hálás vagyok ezért a nyugodt napért, nem tudom mit csináltam volna, ha egy átlag nyűgöset produkálunk.

Mióta Mikolt ül, még jobban elvannak kettesben. Hanna néha elvesz-ráfekszik-ellöki-megüti, de többnyire odaad-figyel-bevon. A rosszabb kimenetel esetén előbb megszeretgetem, aztán elmondom, mennyire szomorú vagyok, hogy ez történt. Extra esetekben elteszem az aktuális játékát. Jobb ötletem nincs, általában ilyenkor odajön, hogy ne legyek szomorú és megbeszéljük, hogy ez nem volt szép. Érti persze, hogy miért, de ha megkérdezem miért csinálta a válasz áétalában ennyi: Nem tudom... :):) Nekem van ötletem. Éhes, fáradt, vagy csak erős...

Na de a jobb részekből egy képsorozat.
Tegnapelőtt.Tegnap... Érdemes a szájtartásukat figyelni a második képen :):)És ma...

2009. március 17., kedd

Mesél

Holnap csak Hannáról fogok írni...
De a héten annyit változott a picike, hogy nem győzöm követni a dokumentálással. Nagy lett, kisgyerekes, csibészkedik, kontaktál, játszik, kommunikál és érti a tréfát. Alakul a kis oroszlán énje is, elképesztő, ahogy nyugodtságban bajnok ha minden kerek körülötte, és amint éhes vagy fáradt kifakad. Vagyis üvölt a szó legtermészetesebb értelmében.

Ez a kép az egyik legkedvesebb, mostanában nem is készül olyan rengeteg... Nézem és nem hiszem el, hogy még csak alig nyolc hónapos.
Apropó, szorong szeparatíve elég intenzíven. Ha tehetné, beköltözne a bőröm alá, főleg este. :) Ezt is szeretem.

Csak vártam...

Tegnapról mára történt, én pedig csak nézem... Ül. Egyedül, biztonsággal, egyenes derékkal, sokáig. Gondoltam az ágy biztonsága még jól jöhet, ki is párnáztam a háta mögött, de nem kellett neki. Majd fél órát ücsörgött, közben pedig játszott, pakolt, táncolt, hajolgatott és végig megtartotta az egyensúlyát. Kúszni mászni nem is próbál, a legtöbb, amit hason hajlandó az a tengely körüli forgás, némi haladással, de szerintem az csak véletlen. Bezzeg ez az ücsörgősdi... Ahogy hasra teszem méltatlankodik, de ha ülhet, elvan. A nappaliban folytattuk a napot, ahol újabb háromnegyed órát üddögélt, közben a szőnyegén felakasztott lógó napocskát próbálta elérni, ami magasabban volt mint a feje. Nem borult fel ekkor sem.

A videón nagyjából az összes Mikoltra jellemző mozzanat felfedezhető, bár a játékok egymáshoz ütögetése épp lemaradt, pedig nagy kedvenc. Pár napja reggel fél hétkor két cumival tapsolt lelkesen és kacarászott hozzá. :) Viszont a csuklótekergetés megvan, ezt sokat csinálja, olyan, mintha motorozna. A cumi... igyekszik a szájába tenni, de nem zavarja ha nem sikerül. Vigyorog, szuszizik, kurjongat. A tetete szintén hiányzik, legalábbis nekem, de legközelebb pótlom. :)
És végül az én favoritom, ami miatt az egész rögzítésre került, (akkor még nem sejtettem, hogy ilyen hosszas produkció lesz belőle) hogy ülésben a hátával rugózik, táncol. Annyira helyes, ahogy örül magának, hogy nehezemre esik ilyenkor nem felkapni azonnal és megenni...

2009. március 16., hétfő

Köhögős

Nagyjából 5 hete adjuk vesszük egymástól a mindenféle göthösködést. Dani épp meggyógyult és már nekem is csak egyszer kellett felkelnem éjjel, hogy a köhögésre valamit igyak és ne ébresszem fel az aprókat, amikor Mikolt múlt hétfőn úgy kelt egy éjjel, hogy alig kapott levegőt. Szívtuk, tűrtünk, és reménykedtem, ő lesz a sorban az utolsó, és vége erre a szezonra. Tévedtem.

Ahogy Mikolt kicsit jobban lett, Hanna kezdett orrfújásba, majd köhögni. Életében először hallottam tőle ilyesmit, és nem tetszik. Főleg, mert bár pénteken úgy tűnt, egészen lecsillapodott mindenféle tünet, a hétvégét előrelátóan itthon töltöttük, Hanna pedig vasárnapra úgy ráerősített, hogy délután már nem is tudott elaludni, hányt a fuldoklástól, én meg persze egyre jobban aggódtam, mi következik. Az ügyeletet is felhívtuk, ahol azt kaptam segítségképp, hogy mindenki köhög, és amikor Dani azt mondta, hogy homeopátiával kezeltük eddig, majdnem ránktette a telefont. Az asszisztens...

Mikolt vasárnap éjjel kezdett köhögni, mára az orra is újra folyik, így ma felkerekedtünk és orvost látogattunk. Úgy tűnik, hogy vagy a gyerekek elég erősek, vagy a homeopátia mégsem olyasmi, amit kukába kellene dobni, de a tüdejük tiszta, Hanna tokában van némi rózsaszín, az orrukból már víztiszta cucc jön csak, úgyhogy teendő nincs, vagyis orrcsepp, meg nurophen, tünetileg. Így maradunk a homeos orrspraynél, adom nekik tovább a bogyókat, és immár egy hete remélek.

Szobafogságra ítéltettem magunkat, némi feloldással, mert néha muszáj kimennünk. Azt hittem rosszabb lesz, de Hanna egész jól tűri, és úgy, hogy játszom vele egész nap (ergo rendetlenség van és nem tudom holnap mit ebédelünk...) elviseli a mozgás hiányát. Estére nehezebb vele, de ha jön valaki, akkor ez is kezelhető. A legjobb persze az volna, ha végre hosszútávon egészséges lenne mindenki idehaza.

2009. március 13., péntek

AFP

Nem, nem az. Egy kedves ismerős jellemzése a tegnapi napról, vagyis általános fos pozíció, bocsánat. Na ez van nekem immár napok óta. Nem akartam panaszkodni, ennek a posztnak is csak az eleje lesz ilyen, mert azért történnek az "f"-en kívül is dolgok.

Mindenesetre az elmúlt 10 nap az eső, betegség, ház bűvkörén kívül azzal a nyavalygással is telt, hogy egy idegen nézett vissza a tükörből. Már máskor is előfordult hogy nem voltunk barátságban egymással én és a tükör, de most az bosszantott leginkább, hogy mindez a fodrászkodás eredménye. Mondjuk 10+ éve ugyanahhoz járok, pont mert zseniálisan fest és eddig mindig jól vágott. Na most egyik sem sikerült. A festés pár nap alatt szőkéből vörösre változott, (ó ti kedves hormonok...) a vágás pedig annyira nem esett jól, hogy visszakívántam a lenőtt lófarkamat.

A vége az lett, hogy tegnap hirtelen felindulásból hónom alá kaptam a délutáni sziesztából frissen ébredt csemetéket, és miután Dani haja is rendbetetetett, újabb festés és vágás után barna-hamvas és rövidhajú lettem. Segített, elmúlt a fejen kívüli élményem.

2009. március 10., kedd

Alsz

Ez történik akkor, ha a hét hónapos izegni mozogni kezd, és délután a megszokott két-három óra helyett csak egyet tud aludni, mert közben megfordul és erre természetesen fel is ébred. Vagyis hatkor kidől és így már az sem ébreszti fel, hogy háton, kitakarózva fekszik, és először a papája, majd a mamája figyeli, sőt még le is fényképezik, nem is egyszer, mert sötétben ez sem egyszerű.

Amikor pedig nem alsz, akkor iszonyú nyűgös, mert folyik az orra, fáradt és ráadásul nem tud mászni, de még kúszni sem, és ülni is csak akkor ha valaki mellette van.

Kemény dolog fejlődni...

Gyümölcs meg az alvás

Új szokásokat alakít Mikolt.

Délelőtt eddig gyümölcsöztünk, és szívesen fogadott bármit. Már olyat is csináltam neki, hogy kölesgolyót aprítottam az alma-banán püréjébe, hogy kicsit tartalmasabb legyen. Két napja a tízórai ellen csukott szájjal tiltakozott, és hiába kínáltam cicivel, azt sem fogadta el. Gondoltam nem éhes. Egy óra múlva újabb próba, ismét csukott száj. Kinyitottam neki egy gesztenyés-almás-csirkét, amire akkora tátikákat produkált, hogy öröm volt nézni, meg jól meg is nevettetett a fióka, ahogy majdnem kiakadt állkapoccsal kereste a kanalat. Hát így jártak a gyümölcsök nálunk, remélem még nem kell teljesen kiiktatnunk őket, de ma már nem kísérleteztem velük.

Sose látom, ahogy alszik, tekintve, hogy letakarva szeret. Sokszor úgy megnézném, mert alvás közben annyira drága... lehet, de ezt csak feltételezem. Ahogy közeledik a tavasz, elmerengtem, mivel fogom betakarni a buksiját, ha melegebbre fordul az idő, hogy ne fulladjon meg. Úgy tűnik, megoldja ő ezt magától. Tegnap délben hallottam, hogy dumálgat még miután letettem, aztán csend lett. Amikor bementem, megnézni, hogy van, az oldalán feküdt, kitakarva, cumi nélkül. Álltam egy jóideig a kiságy mellett és csodáltam, ahogy békésen szuszog. Majdnem hét hónapja nem aludt az oldalán, kitakarózva meg még sohasem. Mikor pár napja náthás lett, akkor szokott rá újra az oldalt fekvésre, akkor a karjára tette a fejét, kis okos, így kapott a legjobban levegőt. Ahogy látom, kénylemes neki a pozíció, mert éjjel is így feküdt, a buksija megint kint, úgyhogy ismét csak csodáltam, és tényleg iszonyú édes... Mondjuk amúgy is. :)

2009. március 8., vasárnap

Jó lenne

Megírni Hanna 28. hónapját, leírni a múlt vasárnapot Sárával, feltenni a babatalis képeket. Írni Hannáról, ahogy beszél, ahogy az apjának azt mondja amikor gödörbe megy az autóval: Papa kérlek ne csinálj butaságokat... :) Hogy Mikolt egyre többet "beszél" és hogy már megint betegeskedik az egész család, bár csak szordínóban. Hogy alakul a ház, elég lassan, de talán már néhány nap múlva elkezdhetjük az építést de tányleg.
Hogy itt a tavasz, a kertben a krókuszok nyílnak, és hihetetlen hogy a mi kertünk és ki lehet tenni a picikét aludni a levegőre.


Hogy ünnepeltünk mert a Dédi 81 éves volt a héten, és bár a kórházat is megjárta nemrég, a szülinapjára hazaengedték.
De annyira fáradt vagyok, mint eddig soha. Mert a kicsi szörcsög én pedig ettől alarm üzemmódban működöm. Mert Hanna olyan, mintha új testvére született volna. Mert a héten volt olyan nap, amikor Dani este 11-kor ért haza a munkából. És mert eső is volt, meg hatalmas szél is, és emiatt aztán a kültéri programoknak annyi. És mert uszi sincs egy ideje, mert szörcsögő gyerekeket nem viszek víz közelébe sem.
Hát ezért nincs újabb poszt, pedig szeretnék írni. És épp most szólt a virághozó férfi a családunkból, hogy örülne ha megtisztelném a társaságommal. Hát legyen. :) Igyekszem...

2009. március 3., kedd

Fülek

Hannának a jobb füléből hiányzik egy darab. Olyan manós. Nekem is hasonló, bár az övé karakteresebb.
Míg Mikolt meg nem született, nem tudtam, hogy ennek a kis szekszepilnek sokkal mélyebb jelentése is lesz valaha, minthogy valami, amiben legalább rám is hasonlít egy kicsit.
Nos Mikolt jobb fülecskéjén található az, ami Hannáéból hiányzik. :)

2009. március 2., hétfő

Harminckét éves lettem én

Időt kértem. Együtt és magamra. Így aztán Dani ma nem ment dolgozni, velünk volt egész nap. Ebéd után pedig elmentem egyedül... fodrászhoz, miközben a kicsik aludtak, a nagy pedig vigyázott rájuk. Három órát töltöttem nélkülük, buszoztam, sétáltam a majdnem tavaszi napsütésben, levágattam a hajam felét, aztán csak vártam, hogy újra velük lehessek. :) Ilyen minden elmenetelem, jó és még jobb, mikor viszontlátom a lányokat.

Cukrászdáztunk, Hanna nagyon élvezte, megitta a koffeinmentes kávém felét, ha nem figyelek, nekem nem is marad. Hihetetlen, mit meg nem tud enni inni... Én pedig végre kaptam, egy akkora adag somlóit, hogy csak a feléig jutottam.

Kép nem készült, gyertyafújás sem volt ma, sőt még virágot sem kaptam, mégis hosszú idők óta ez volt az egyik legjobb szülinapom. Páros, kerek.

Ma aztán csináltam Dani nélkül egy képet, elég esetlegesre sikerült, Hanna nem akar kamera elé állni ülni feküdni, Mikolt pedig mostanában mindig el van foglalva... :) Majd este próbálkozunk négyesben remélem. Voltam lenn a házban, ahol elolvadt az utolsó kis hó is, és kibújtak a krókuszok a hóvirág mellett. Biztos, hogy tavasz lesz ebből. Megkaptam az ajándékom. :):)

2009. március 1., vasárnap

Mikoltról 7 hónaposan

Fogatlan kis teknősünk 7 hónapos lett valamikor február utolsó és március első napja között, ahol néha van 29. nap is.

Bármerre megyünk, mindenhol, mindenkire mosolyog, kivétel nélkül. Kíváncsi vagyok, vajon ez a tulajdonsága megmarad-e a nyolcadik hónap elteltével, vagy félősebb, visszahúzódóbb lesz, de egyelőre idegenfélelemnek nyomát sem látom. Ezzel szemben este már senki másnál nem jó, csak nálam. Sőt, ma először tapasztaltam azt is, hogy délben, éhesen hazaérve nem lehetett egyedül hagyni, sírt utánam. Ha látott rendben volt minden, de amint kikerültem a látótérből, kiabálás. Így aztán beszélek folyamatosan, neki is, eddig ezt nem igényelte.

A napokban újabb becenevet kapott, házi áldásnak hívjuk. Végtelenül kedves, türelmes, barátságos, hálás kis emberke, picit figyelemmel is beéri, amitől persze nem kisebb a lelkiismeret furdalásom, hogy nem kap annyit, mint anno Hanna. Ő más, sokkal szívesebben elbabrál, elnézelődik, elmélkedik egymagában is, elfoglalja magát, jókat kacag, és egy hete be nem áll a szája.

Az első bebebe után hápp-appá következett, aztán bababa, memmeme, mammmammmamma, ejejej, és mára a "v" és a "d" hangokat is variálja. És van nennn is, meg nemm :).

Szopizik, és háromszor szilárdat is kap. Délelőtt gyümölcsöt, (olyan jó a fagyasztott barack Mariann!!! :):)) és változó hogy délben és este, vagy délután és este főzeléket. Még így is legalább ötször cicizik is, bár érzem, hogy a tej már egyáltalán nem lenne elég, vagy tápláló. Nappal viszont esélytelen szoptatni, minden elvonja a figyelmét. Pár hete húsos főzeléket is kap, de tulajdonképpen bármit szívesen eszik, mégha az első kanálnál fintorog is egy kicsit, ha valami savanykás, picit darabosabb. Az üveg látványára is lázba jön, és ha előkét kötök a nyakába, hangosan cuppog.

Az alvás kicsit változott, már ami a mennyiséget illeti. Ha délelőtt alszik, akkor délután már kevesebb is elég. Sokszor Hanna programja miatt kimarad a délelőtti szunyókálás, minimálisat alszik ilyenkor a kocsiban jövet-menet, viszont délután három órát is pihen. Este kilenc körül fektetem, éjjel egyszer ébred, és reggel hét körül eszik, majd jó esetben alszik tovább nyolc körülig. Az ágyacskája még mindig mellettem van, nem költöztetem egyelőre sehova, majd ha elköltözünk... egyszer. Biztosan zavarjuk éjjel, mert ha délután nem megyek be hozzá lefeküdni, ébredés nélkül alszik, ha bemegyek, felébred, de csak egy cumivisszaadásra. Lehet hogy éjjel sem ébredne, csak miattunk teszi. A buksiját letakarva szeret elaludni, ahogy leteszem az ágyába, nyújtja felfelé a lepedőn a karját, hogy a feje fölött megfoghassa a takaróját. :) Szeretem ezt látni, hamár az alvásának bűvöletéből kimaradok. Kiskendővel, cumival alszik, és néha a lovacskát is maga alá gyűri.
Amikor reggel felébred, elmatat egy jódarabig, ha épp nem éhes, és ha kinyitom a szemem, hatalmas mosollyal fogad. Szépek a reggeleim. :)

Az úszással várjuk a tavaszt, a vizet szereti, már egy jó ideje a nagykádban fürdik Hannával, a karikában. Komótosan végignéz minden játékot, épp úgy, mint a szárazföldön. Játszik a kezével, a lábát a szájába gyömöszöli, és elkövetkezett a mindent a szájba vevős korszak. Egyik kézből a másikba tesz tárgyakat, két ujjal is fog. Legkedvesebb időtöltése a székben ücsörgés és csörgőrázás, a nagyon hangos zörgős dolgokat nem kedveli. A pelenka viszont favorit. Bármikor ha a pelenkázón van dolgunk, kirámolja a tartóból és egyet addig rág, míg használhatatlan nem lesz. Közben jár a lába, tömi a kis szájába a szilikagolyós cuccot és végtelenül jól szórakozik. Ami még nagy mosolyt kap, az a redőny fel-le húzása. Már a hangjára is fülig ér a szája.

A mozgás terén nem történt nagy változás, ücsörög, kicsit kúszik is, és a popsiját emelgeti hason, de a karjára nem támaszt olyankor. Inkább hátrafelé halad, és a tengelye körül forog. Látványosan inkább a kommunikáció a főszereplő jelenleg.

Figyel a nevére, örül az ismerősöknek, ...

7 kiló és 68 cm.

2009. február 27., péntek

28 hónap


Újra eltelt egy hónap. Lassan már nem mérjük az időt ilyen kis egységekben, bár vannak változások most is, mint eddig bármikor. Szeretem nézni, ahogy formálódik, alakul. És persze szeretem a tapasztalást is, mennyit változom én is Tőle.

Fogat nem növesztett, csak hajat, és szókincset, ez utóbbi lassan érik, de annál izgalmasabb. Az újak közül valók a fantasztikus, a szuper, a jólvan jólvan is. Vannak már nyelvtanilag teljesen helyes hosszú mondatai is, talán ez a legnagyobb változás a beszédében most. Ma kérdezte tőlem: Milyen tortát kapsz?
A nóták repertoárja egyre bővül, és sokszor ha elfelejteném a dallamot, tőle kell csak kérdeznem.
Édes, okos hurrikán, kedves és finom, épp olyan, mint amilyennek született, de ezt csak visszafelé látom amitől még izgalmasabb az egész fejlődés csoda.