Kicsit (nagyon...) lejtmenetbe fordult a lelkem hullámzása, emiatt elmaradtak a posztok is, pedig Áronnak új szavai vannak, pl. a nagyon fontos lepke, és a nagyon hasznos löksz (jöksz olyan igazi angolos th sejpegéssel, iszonyú édes), meg kér új foga is, és Lelle kétgribedlivel meg teliszájjal mosolyog, és Hanna hihetetlen családrajzzal lepett meg, Mikolt meg csak simán pelusmentes egy hónapja.
Úgyhogy volna miért örömködni... erre gyúrok ma este, holnap pedig írok is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)














3 megjegyzés:
Drága Kinga! Valamiért a bátorító megjegyzésem tegnap éjjel kitörlődött... Talán ez sem véletlen? :) Szóval a Malajziában négy kicsi gyermekét nevelő nőnek üzenem, hogy itteni szemüvegen keresztül nagyon nagy a vállalása és hogy olyan természetes, hogy időnként el-eljön egy mélypont. Hogy aztán igazán felértékelődjenek a spontán meg a kreatív idők :) Kitartást a döntéseitekhez! Ölellek: V.
Nagyon sajnálom, hogy ennyire lenn vagytok. Őszintén hittem, hogy itthon jobb nektek, de ahogy olvaslak egyre világosabb hogy nem vágytok vissza csak jelenleg nincs más út. Nem írtad le hogy miért nem sikerült úgy az ittlét mint ahogy szeretted volna de biztos így volt, hisz ha minden rózsaszín lett volna akkor nem mentek el olyan messzire. Remélem, minden helyre jön és megoldódik, addig pedig sok sok erőt neked ahhoz ami most jön, mert hárommal se könnyű költözni na de néggyel?
Minden elvalas nehez, sztem az lenne a csoda, ha minden zokszo, szomorusag nelkul tudnatok otthagyni azt az orszagot, azt a helyet, ami 1 even at az otthont jelentette Nektek! Nyilvan, azert is van benned keseruseg Kinga, mert bar a Ti dontesetek, megsem belulrol jott, h. na itt es most eleg volt, mehetunk, sokkal inkabb kulso kenyszerbol fakadt. Mas ugy is megelni a hazakoltozest, h. eredetileg nem ennyire idore terveztetek... teljesen mashogy ereznel most, ha eleve 1 evre mentetek volna. Es ha visszagondolsz a kikoltozesre, gondoltad volna, h. ilyen nehez lesz a visszaut? Nagy lepes volt menni, nagy lepes lesz jonni is. De az ilyen kihivasoktol erosodik az ember igazan. Biztosan rengeteg elmenyt gyujtottetek, ami orok emlek marad. Es akkor egy kis szemelyes tapasztalat is: miota az eszemet tudom en menni vagytam, kulfoldon elni es amikor jott egy lehetoseg, hipp-hopp kint talatuk magunkat az ismeretlenben (ami messze nem volt akkora valtozas, mint Nektek, hisz mi epphogy csak a csatorna tuloldalara ruccantunk at es meg a nyelvet is beszeltuk) eleinte valahogy megsem talaltam a helyem (es hozza mi meg gyerekek nelkul, vagyis szazszorta konnyebb dolgunk volt, hisz csakis magunkra kellett figyelni), kellett kis ido, mire megtanultam ertekelni a helyzetet, es mondom, bar mindig is vagytam belekostolni a tavoliba, de amikor meg itt vagyunk, akkor hazavagyom. Ismerve magamat, mar meg sem lepodom, mert Ram aztan hatvanyozottan igaz: Mindig az kene, ami nincs :) Es azt mar most tudom, h. hatalmas elonyt ad a gyerekeknek is, megismerni mas kulturakat, embereket, nyelveket, uh. en meg biztosan megtennem majd egyszer a gyerekeink miatt is, h. csapot-papot otthagyva, megint belevagjunk. Mogottetek most bezarul ez az ajto, de majd meglasd, kinyilik egy masik. Mert aki keresi a lehetoseget, az meg fogja talalni a modjat! Kitartas es fel a fejjel!Szeretettel, Gerbera
Megjegyzés küldése